                      |
|
| Krampampuli, mi így nevezzük Az itókát, mely jól bevált. Mi kíváló szernek ismerjük, Ha bármi bú, vagy bánat bánt. Mint altató, mint reggeli, Jó egy pohár krampampuli, Krampam-pim-pampuli, Krampampuli. Sajnálni kell a sok bolondot, Ki nem szeret bort, s nem iszik ! Szamár marad, bár bölcset mondott, És mások angyalnak hiszik. Sok állat a vizet nyeli, És azt hiszi, krampampuli, Krampam-pim-pampuli, Krampampuli. S ha egykor házasságra lépek Egy jó erkölcsű lánykával, Nagy menyegzőt én nem remélek, Én megelégszem mátkámmal. Vele iszom, míg leterít Az utolsó krampampilit, Krampam-pim-pampulit, Krampampulit. Krampampulit fogok én inni, Ha minden más már sírba száll. És a halál el készül vinni, A testem-lelkem már elvál. De leiszom, míg leterít Az utolsó krampampulit, Krampam-pim-pampulit, Krampampulit. |