                         |
|
| Goldschmiedt előtt ezer évvel Miről mesél már a múlt, Hogy a Szaharán keresztül Egy kvarctelér vonult. Egy kvarctelér, benne sok az arany, Csak ment és mendegélt, Bús volt és boldogtalan, Bús volt és boldogtalan. Nem is sejti senki sem, Hogy a célja mi lehet, Hogy ez a szegény telér Transvaal felé sietett. Egyszer aztán, szörnyű vész, Jöttek ám az arabok, És a védtelen telérből Letörtek egy darabot. Egyszer aztán a telér Elérte Pretóniát, És elment, hogy megkeresse A Verdéták nagy fiát. Pardon, szólt egy gránit-applit, Nincs még ötszáz éve sem, Hogy a kegyed vőlegényét Kitermelték teljesen. |