                                    |
|
| Élt messze künn a periférián a Csongorádi bíró lánya, Mariska. Ő volt a legszebb külvárosi lány, a Csongorádi bíró lánya, Mariska. Kérte a kezét a Vilmos, a nagy vagány, Kérte a kezét a Schwarz is, a pék Kaphatott volna nylont és valutát, Mint amennyi nem volt neki soha még! azonban Mind a két úrnak kosarat adott a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Mert ő a sportszívére hallgatott, a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Kiment egyszer a nagy hegyek közé a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Ürgét lát ott, a hegyek tetején, a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Ott áltt egy legény, a kezében kalapács, Nézte a távoli kék hegyeket, Zeusz állt így az Olympos tetején, S lenn a völgyben minden ember remegett. hát egy Pillanat alatt beléje szeretett a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Kérte is ő a hegyi gyereket, a Csongorádi bíró lánya, Mariska, "Gyere, te legény, s sportszívem, megszakad!" "Nem mehetek" - válaszolta ő, "nem hagyhatom a szarvasteheneket, A nőstényzergéket és az erdőt!" Erre a szóra mit is tehetett a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Lerogyott egy kőre, sírt és nevetett, a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Könnyeiből ott egy folyamka indul el, Messzire folyva a hegyoldalon, Elsírta búját a tengeri halaknak, Északon, keleten és nyugaton. azóta Ott áll a messzi kék hegyek alatt a Csongorádi bíró lánya, Mariska, Száz éves már, de csodaszép maradt, a Csongorádi bíró lánya, Mariska, |