                             |
|
| A természetbarát, a természetbarát Szűk barlangokat is kutat, Kivizsgál minden kis lyukat, Amíg a végére lyukad. Ó, ajjajaj A barlang nem mindig sötét, A lámpa ég, hát lemegyünk még, Nem szakadhat ránk az ég ! Vándorlunk, vándorlunk, vándorlunk, vándorlunk, A nagy barlangon át, Az ember csodákat lát, Mitől borsódzik a hát. Szifonban, szifonban, szifonban, szifonban Hideg a víz, De ez bennünket nem iz- gat, edzettek vagyunk bíz. Vakrákok, vakrákok, vakrákok, vakrákok Ilyent nem láttak még, A főágban villany ég, A kompon frászt kap a vendég. Denevér, denevér, denevér, bőregér barlangban fel-alá repked, a turista alatta reszket, a guanó fejére eshet. A barlangi medve, a barlangi medve még Ingyen láthatta a csodát, Jegy nélkül járt a barlangon át, De ott is hagyta a fogát. Ősember ős ember, ősember hős ember, Ősember nős ember volt, De ebbe bele is holt, Nem maradt más, csak egy ki csont. Agyagban, agyagban, agyagos latyakban Agyagban csúszik a láb, De mi nem adjuk alább, Így lejutunk legalább. A barlang, a barlang, a barlang, a barlang, a barlang mindig sáros, végigmenni nem tanácsos, mert a fülünk is sáros lesz. |