                     |
|
| Manapság
már nem lehet megélni, megélni, Az élettől sok szépet remélni, remélni, Drágább lett a túró meg a tejfel, galambom Az a boldog, aki tehenet fej. Szóltam is a páromnak: "te Jóska, te Jóska, Ne járjunk a tejért a piacra, piacra, Ne igyuk a rossz piaci tejet, - helyette Inkább vegyünk egy fejőstehenet !" Másnap aztán Debrecenbe mentünk, bementünk, A vásárban egy tehenet vettünk, de vettünk, Fekete meg fehér volt, meg tarka - a Riska, Százhuszonnyolc canti volt a farka. A tehenet aztán megbecsültük, becsültük, A szobába egy sarokba tettük, betettük, Zongoráztunk néki szerenádot, - éjjelre Alátettünk egy nagy szalmazsákot. Egész éjjel nem mertünk szuszogni, szuszogni, Hogy a Riska jól tudjon aludni, aludni, De reggelre, ilyet még ki látott, -a Riska Megette az egész szalmazsákot ! Reggel aztán nekifogtunk fejni, de fejni, A házmestert hívtuk segítni, segítni, Tejtartóit sorba húzogattuk, de bizony Egy csepp tejet, bizony, azt se kaptunk. Állatorvoshoz mentünk sietve, sietve, Hogy a tehenet vajon mi lelte, mi lelte, S mi derült ki, ó Szent Veronika ! - a Riska Nem is tehén volt az, hanem bika ! |