Ukrajna, Podoliai gipszbarlangok BEAC

Ukrajnába látogattunk a Podóliai fennsíkraTúraleírás a BEAC 1998. augusztus végi túrájáról

Segítség túraszervezéshez és geológiai leírás

A szervezés: Dokival (Kompaniec Volodimir) levélben tartottuk a kapcsolatot, információt adtunk és kértünk, ahogy az már lenni szokott. Doki azt írta: gyertek bármikor, minden lesz amit kértetek, de 12 és 20 fő között legyen a létszám, mert 12 ember alatt nem tudjuk a buszt üzemeltetni, vagy csak sokkal drágábban.
Meghirdettük a túrát: A várható költség 120 USD, de 50 USD előleget kérünk, amit csak akkor kap vissza a visszalépő jelentkező, ha hoz maga helyett valakit, vagy megvan a szükséges minimum létszáma a csapatnak. Ezek után csupa teljesen megbízható, ámde kispénzű barátunk jelentkezett, így nem vettük komolyan saját törvényünket; ha nem volt, hát nem kértük az előleget. E remek húzással egyszerre lett alkalmunk tanulmányozni az előleg jelentkezéstől való visszatartó hatását és annak ellenállhatatlan csáberejét, hogy a biztos ígéreteket káros következmények nélkül ( mármint az ígérgető szempontjából ) volt lehetőség felrúgni. Apró grafikont rajzoltam leendő - jobb sorsra érdemes - túravezetők okulása céljából. A megoldásra pedig jó tanácsom nincs.

Dátum	04. 23	05. 14	05. 21	06. 04	06. 18	07. 16	08. 06	08. 13	08. 20	08. 24	08. 25	08. 26
Biztosan jönnek	9	9	7	5	5	7	9	7	9	15	14	15
Talán eljönnek	15	17	23	10	17	2	4	15	11	1	1
Összesen	24	26	30	15	22	9	13	22	20	16	15	15

Az utazás: Vonattal mentünk. Záhonyig mindenki megvette a személyre szabottan kedvezményes vonatjegyét a Keleti PU-on, az egyik pénztárablakban a Záhonytól Csopig szóló határátkelő jegyet is, a másik ablakban ezt már nem voltak hajlandóak kiadni, mondván csak a helyszínen vehetjük meg. Azután másnap a Nyugati PU pénztárában ezeket is megvásároltuk. -???
Csopon Doki várt bennünket, és a továbbiakban gondoskodott rólunk. Mi ezt külön kértük is, tekintettel a fiatalkorú velünk utazó lánykákra. Néhány évvel ezelőtt ugyanis gazdátlanul vonatozva Ukrajnában, csapatunk két gyanútlanul üldögélő lánytagjának komoly (bár "kissé" illuminált), később pártoló tagokkal körülvett vevője akadt. Már 100 USD-t ajánlott fejenként, és egyre mérgesebb volt az üzlet meghiúsulása miatt. Szerencsére Pívó egy született diplomata, és szesztestvériséget kötve a honiakkal megmentett bennünket. (Talán azt állította, hogy romlott az áru?)
Doki megnyugtatott bennünket, hogy ők szelíd nép, nem kell félni. Őt például még soha nem akarták megvásárolni a vonaton.
Idén zökkenőmentesen zajlott az utazás. Doki telefonjára Ternopolban külön busz várt bennünket. (Azért csak ott, mert tapasztalataik szerint a csoportok nem mindig érkeznek meg.)
Kérdésünkre, hogy jöhettünk volna-e autóval azt válaszolta, persze semmi akadálya. Út, benzin, meg amúgy minden "normálnaja". A 10 nap alatt ehhez kiegészítő információkat szereztünk: Az utak egy Lada számára már járhatóak, de a falvakban ez csapadékfüggő. Benzin 78-as oktánszámú könnyedén beszerezhető, ha tudod, hol lakik a benzinkút kezelője. Ez nagyvárosokra nem igaz, ott 98-as benzin is kapható.
Hazafelé egészen a határig vitt minket a külön autóbusz!
Ellátás: Szállás, kaja, pia, csokoládé, zeneszó és két alkalommal szauna.
Mlinki faluban laktunk. A falu neve malmot jelent. A helyben bányászott gipszet őrölték a névadó létesítmények.
A szálláson (a csoport régi barlangász tanyája) fapriccs, villany és néhány kisegér volt. Két házuk is van mióta ott jártunk, így ők a másikban laktak. Az egész csoport körülöttünk sürgött forgott, váltva egymást, mert mint mondták, nagyon sokat kell dolgozniuk.
A helyi ételek néha megviselték a satnya magyar emésztőrendszert, de élvezhető és bőséges volt. Főleg a salátástálat nyaltuk perceken belül tisztára. A kiszolgálás lelkes és figyelmes. Vigyázat, könnyű egy hét alatt is elhízni! Bármit kértünk, azonnal előkerítették akár a föld alól is. Az utolsó nap estére még egy melegvizes zuhanyzót is építettek. Villanybojler szolgáltatta a melegvizet ott, ahol a vizet kútból húztuk vödörrel.
Az ország gazdasági helyzete akkor stabilizálódni látszott, új pénzükről a grivnyáról büszkén jelentették, hogy normálnaja, azután felröppent a hír, hogy 50%-ot esett az árfolyama a dollárhoz képest. Nem lehetett tudni mi igaz belőle, de azonnal bezárt minden bolt. Nekünk aznapra még nem volt elemózsiánk. Doki és Papa fél perc intenzív fejvakargatás után a cserekereskedelem mellett döntöttek, ami remekül be is vált. A részletekről nem tudtunk meg többet.
Érdekes volt megfigyelni a piac, vagy ahogy ők mondják bazár változását az idő folyamán. A BEAC első ukrajnai túráján, a piacon néhány árus lézengett. Jellemző történet a literes zacskós tejet kimérve áruló nénike esete. Mi két évvel később egy Mars szelettel és Coca Colával teletömött piacot találtunk, ahol újságpapírról árulták az egyetlen és sötétbarna színű felvágottat, a szárított cukrozott gyümölcsöt. Lehetett kapni grúz teát és WC-papírt. Fizetni leginkább dollárral lehetett. Idén bementünk a piacra, és azonnal elbotlottunk két üveges ajtajú hűtőszekrényben, ami dugig volt tömve kb. 20 féle felvágottal. Ebből, még volt vagy 10 a piacon elszórva. Üvegtálból árulták a kimért vajat, előrecsomagolt élelmiszerek akárcsak nálunk, ruhanemű, szerszám, minden kapható volt, mint egy lengyel piacon. Olcsó (számunkra) árakon kínai termékeket kínáltak mindenütt. Az orosz termékek, mint kiderült beszerezhetetlenek az országban. Fizetni kizárólag grivnyával lehetett (úgy éreztük, nem merik elfogadni a dollárt), viszont megjelentek a "rossz arcú" valutaüzérek, akiket régebben nem láttunk.
A barlangok: Mlinki faluban két nevezetes barlang is van:

Az UGRINSZKA, melyet a század elején a lengyelek (!) kezdtek el feltárni. Ukrajnának ez a része a második világháború előtt még Lengyelország volt. A barlang kicsit a Ferenc-hegyi barlangra emlékeztető labirintus volt, rengeteg gipsz kristállyal amik mintegy kibélelték a barlangot. Hossza helyi viszonylatban nem jelentős.
A MLINKI barlangra egy gipsz bányában bukkantak rá még a múlt században. A barlang (gipsz) borsókövekkel bélelt hatalmas labirintus, melynek jellemző keresztmetszete szintén a Ferenc-hegyi barlanghoz hasonlít. Az újabban feltárt részek változatos formájú és színű gipszkristályokkal gazdagon díszítettek. Kétszer 6 órát bolyongtunk itt. A barlang a helyiek büszkesége. Megtudtuk, hogy ezek a kristályok a levegőből váltak ki, azokon a helyeken, ahol az áramlás útját állták a falak. Meggyőzhetőek voltunk erről. Viszont a második nap után már kissé csömörünk volt a rengeteg gyönyörű gipsz láttán.
VERTÉBA: A következő nap a Borsivba mentünk, múzeumot látogatni. A múzeum igazgatója lelkesen magyarázott minden helyi vonatkozású kiállított emlék felett, mi pedig igyekeztünk értelmes képet vágni. Tamás nagyjából értette amit mondott, és egy-két tőmondatban néha bennünket is tájékoztatott. Az igazgató úr ezután eljött velünk a Vertéba nevű barlanghoz, melynek legfontosabb nevezetessége az volt, hogy menhelyként szolgált mindenkinek, akit a történelem viharai éppen üldöztek (partizánok, kommunisták, kommunizmus elleniek, volt kommunisták, forradalmárok és ellenforradalmárok, vörösök-fehérek ...). Régészeti szempontból izgalmas lehet, tele van feltárt és feltáratlan sírokkal (lábad alól kikandikál egy koponya), csontokkal (ételmaradék és egyéb). A barlang túra szempontjából érdektelen (nedves, sáros, kormos) ami Papa ünnepi, rózsaszín szívekkel, virágokkal és denevérekkel díszített overalljából már előre sejthető volt.
Kb. 20 km-re Mlinkitől a JUBILEJNA barlangot látogattuk meg. Megtalálható; egy préri közepén, egy töbör alján, egy vadkörtefa tövében. A bejárat autógumikból épült, erjedő vadkörtével pazarul bélelt. A barlang kb. 4 km-es labirintusából csak keveset láttunk. Ez volt a legmászósabb túránk. Vízszintes, de több szinten átjárható folyosók és viszonylag tágabb keresztmetszet jellemezte. Képződmény is akadt egy kevés, de nekünk a járatok tetszettek nagyon, meg a sportosabb mozgás. Papa ezzel nem értett egyet, számára a barlang értéke km-ben, és gipszkristály-hegyekben mérhető csak. (Előző túránkon ide el sem vittek bennünket).
Kb. 60 km utazás után elértünk az ANTLANTIDA barlanghoz. A bejárat egy kőbánya falában nyílik. Egy hevederen másztunk fel, és remek szűkületnek "örülhettünk" rögtön a bejárat után. Ezután egy kényelmes barlangot találtunk. Háromszintes; a legalja szűk és sáros (itt nem jártunk), a középső szint a gipszkristályoké és két lábon járható, a felső szint pedig sima falú, szilvamag alakú meanderekből áll. Minket ez ihletett meg leginkább túrára, fotózásra egyaránt. Helyenként 6-8 m-es termek kötötték össze a szinteket. Látványos barlang.
Az OZERNAJA nagy reményeinket döntötte romba. A barlang ugyanis lassan eléri a 200 km-t, szuper meanderek, látványos folyosók sokaságát kínálva. Itt található a "mária üveg" ami szintén gipsz, és ettől még gipszkristály-csömörben szenvedő társainknak is elállt a lélegzete, pedig csak "mutiba" néztünk belőle egy keveset. Nos ez van általában. Azután mostantól még 10 évig szinte semmi. A barlang 12 éves ciklusokban víz alá kerül, ilyenkor a meanderekben a rézionoktól zöldellő víz túrázik, nem a barlangász. Mi még 2-3 km-t (oda-vissza) láttunk belőle, a szélrózsa minden irányába víztől vízig bolyongva. Túravezetőnk Pif volt a Ternopoli barlangász klub vezetője, ami már magában megérte az egészet.
Az OPTIMISZTICSESZKAJA barlang látogatásához a Lvov város barlangász csapata szükséges. A barlang híressége folytán már belépődíj-köteles. Gazdái esküsznek rá, hogy jóval 200 km felett van a felmért járatok hossza. Ők intézik a rendőrségi engedélyeket, mert a környéken nagyon féltik a csoportokat az eltévedéstől. Itt végre 5-6 fős csoportokban túráztunk, különválasztva a fotofil csapattól. Ettől a túra dinamikus és élvezhető volt egy olyan barlangban is ami főleg kuszodákból áll. Van néhány hosszú egyenes folyosója, ebből egy szép 500 m-es járatot meg is csodálhattunk. A barlang jellemző járatformája a lapos kristályos folyosó, az alján kimélyítve kezek és lapátok által. A főbb járatokban ez görnyedést és guggolást tett lehetővé, a mellékútvonalakon kúszást. A csoport évi feladatai közé tartozik, a bejárat árvíz utáni újraásása kb. 2-300 m hosszan. (A bejárati négykézlábas szakasz után a járatok vállszélességüek és állva járhatók. Nekem legalábbis futóversenyről vanak emlékeim a korábbi túráról . Lehet, hogy nem "teljesen" azonos útvonalat jártunk be? BB megj.). A legendák alapján azért mást vártunk, így a túra egész tartama alatt folyamatosan reménykedtünk, hogy egyszer megérkezünk a BARLANGBA. Csak Tamás fogott gyanút, amikor minden 1,5 m-nél szélesebb járatnak külön neve volt, és rögeszmésen teremnek nevezték őket. Túránk során mintegy 20-25 névvel találkoztunk. Előző barlangtúráink során kötelező volt az összes nagyobb kristályt megnéznünk, itt ugyanez volt a helyzet az emléktáblákkal és agyagfigurákkal. A helyiek annyira féltenek mindenkit az eltévedéstől (rémmesét is meséltek egymást keresgélő barlangi mentőszolgálatokról), hogy szerintünk teljesen biztonságosan kijelölték a túraútvonalakat, csak a főbb járatok vannak kitágítva, a többi elágazás érintetlen talajú, a legtöbb helyen ledöfött kristályok jelzik, hogy az ott rossz út.
Pihenőnapként városnézés, várlátogatás és KRISZTALNAJA barlang. Ez egy kiépített turista barlang volt, még láttuk néhány éve amikor üzemelt. Este 8-kor hivatásos idegenvezető vitt végig bennünket és mesét mondott nekünk. Masnis kőlyuk, amit ha megérintesz és gondolsz valamit az valóra válik és egyéb érdekességek. Idén már csak mi meséltünk ilyeneket egymásnak. A járat sok helyen épített táró. A kristályos kőzetben ez is látványosan szép. Vannak kalcitra emlékeztető gipsz kristálykiválások is, de ezeken a szervezett barlangi túráztatás nyomán nincs sok látnivaló. Most nem csak a kiépített részt néztük meg Papa vezetésével, hanem az agyagos uszodákban is bolyongtunk. Gyönyörű állatkertet építettünk az alkotásra igen alkalmas agyagból, majd tiszteletünket tettük egy 1910 óta a barlangban lakó fiatal férfinél (illetve a csontvázánál). A történet szerint a Szűz Máriát látni ment a barlangba eredetileg, de vagy a csoda nem jött, vagy eltévedt. 1969-ben találtak rá, s úgy gondolták, ha már eddig itt volt, hát maradjon ezután is itt.
Utolsó alkalommal tettük a legszebb barlangtúrát. Ez volt a DZSURINSZKA (Vaddisznó) barlang. Bejárata egy teraszos völgy egyik párkányán nyílt egy 2-3 m átmérőjű töbörben. Sáros volt és szűk, majd még sárosabb lett, és egyre szűkült, egyre jobban ragadt. Heroikus küzdelem után bejutottunk egy jelentéktelen terembe, majd egy kisebb ugyanolyanba. Papa és Júra kényelmesen elhelyezkedtek, és egyetlen szó nélkül nekiláttak ásni az agyagot. Az Optimisztícseszkaja barlangban szerzett tapasztalatokból kiindulva, arra gondoltunk, hogy ez a sáros kuszoda volt a hét vicce, és most Papa megépíti élete nagy agyagszobor alkotását. Kb. 20 perc békés várépítés után szólt, hogy most már igazán segíthetnénk, mert ketten nem tudják felemelni a bejáratot lezáró nagy követ. A követ nagy nehezen elmozdítva a helyéről egy újabb kuszodába jutottunk, ami viszont rövid mászás után egy gyönyörű kristálypalotába vitt. A József-hegyi barlang legszebb részeivel lehet esetleg összehasonlítani a látványt. Elképesztő változatossága és a kristályok hatalmas mérete 10 napja kristály-edzett szemünket is elkápráztatta. Ékes bizonyítékokat találtunk a levegőből kivált kristályok létezésére. A járatok közepén, a kanyarban, a domborodó "talaj" hátát mintha kristálycukorral szórták volna fel vastagon. Nagyon óvatosan tudtunk csak közlekedni, kb. 1km-es túránk alatt fotóztunk és csodálkoztunk felváltva.

A túra résztvevői:
BEAC: Németh Tamás, Rományi Orsolya, Szikszai Gábor, Földi Vera Vadinszky János, Fekete Orsolya;
Papp Ferenc csoport: Borzsák Kamilla, Csekő Zsuzsa;
MAFC: Kovács Ferenc;
"Független" képviselők: Magyar Péter, Túri László, Sors Péter;
Triász csoport: László Imre, Páldi Erika, Tóth Csaba. Rományi Orsolya>15
Az utazás: Vonattal mentünk. Záhonyig mindenki megvette a személyre szabottan kedvezményes vonatjegyét a Keleti PU-on, az egyik pénztárablakban a Záhonytól Csopig szóló határátkelő jegyet is, a másik ablakban ezt már nem voltak hajlandóak kiadni, mondván csak a helyszínen vehetjük meg. Azután másnap a Nyugati PU pénztárában ezeket is megvásároltuk. -???
Csopon Doki várt bennünket, és a továbbiakban gondoskodott rólunk. Mi ezt külön kértük is, tekintettel a fiatalkorú velünk utazó lánykákra. Néhány évvel ezelőtt ugyanis gazdátlanul vonatozva Ukrajnában, csapatunk két gyanútlanul üldögélő lánytagjának komoly (bár "kissé" illuminált), később pártoló tagokkal körülvett vevője akadt. Már 100 USD-t ajánlott fejenként, és egyre mérgesebb volt az üzlet meghiúsulása miatt. Szerencsére Pívó egy született diplomata, és szesztestvériséget kötve a honiakkal megmentett bennünket. (Talán azt állította, hogy romlott az áru?)
Doki megnyugtatott bennünket, hogy ők szelíd nép, nem kell félni. Őt például még soha nem akarták megvásárolni a vonaton.
Idén zökkenőmentesen zajlott az utazás. Doki telefonjára Ternopolban külön busz várt bennünket. (Azért csak ott, mert tapasztalataik szerint a csoportok nem mindig érkeznek meg.)
Kérdésünkre, hogy jöhettünk volna-e autóval azt válaszolta, persze semmi akadálya. Út, benzin, meg amúgy minden "normálnaja". A 10 nap alatt ehhez kiegészítő információkat szereztünk: Az utak egy Lada számára már járhatóak, de a falvakban ez csapadékfüggő. Benzin 78-as oktánszámú könnyedén beszerezhető, ha tudod, hol lakik a benzinkút kezelője. Ez nagyvárosokra nem igaz, ott 98-as benzin is kapható.
Hazafelé egészen a határig vitt minket a külön autóbusz!
Ellátás: Szállás, kaja, pia, csokoládé, zeneszó és két alkalommal szauna.
Mlinki faluban laktunk. A falu neve malmot jelent. A helyben bányászott gipszet őrölték a névadó létesítmények.
A szálláson (a csoport régi barlangász tanyája) fapriccs, villany és néhány kisegér volt. Két házuk is van mióta ott jártunk, így ők a másikban laktak. Az egész csoport körülöttünk sürgött forgott, váltva egymást, mert mint mondták, nagyon sokat kell dolgozniuk.
A helyi ételek néha megviselték a satnya magyar emésztőrendszert, de élvezhető és bőséges volt. Főleg a salátástálat nyaltuk perceken belül tisztára. A kiszolgálás lelkes és figyelmes. Vigyázat, könnyű egy hét alatt is elhízni! Bármit kértünk, azonnal előkerítették akár a föld alól is. Az utolsó nap estére még egy melegvizes zuhanyzót is építettek. Villanybojler szolgáltatta a melegvizet ott, ahol a vizet kútból húztuk vödörrel.
Az ország gazdasági helyzete akkor stabilizálódni látszott, új pénzükről a grivnyáról büszkén jelentették, hogy normálnaja, azután felröppent a hír, hogy 50%-ot esett az árfolyama a dollárhoz képest. Nem lehetett tudni mi igaz belőle, de azonnal bezárt minden bolt. Nekünk aznapra még nem volt elemózsiánk. Doki és Papa fél perc intenzív fejvakargatás után a cserekereskedelem mellett döntöttek, ami remekül be is vált. A részletekről nem tudtunk meg többet.
Érdekes volt megfigyelni a piac, vagy ahogy ők mondják bazár változását az idő folyamán. A BEAC első ukrajnai túráján, a piacon néhány árus lézengett. Jellemző történet a literes zacskós tejet kimérve áruló nénike esete. Mi két évvel később egy Mars szelettel és Coca Colával teletömött piacot találtunk, ahol újságpapírról árulták az egyetlen és sötétbarna színű felvágottat, a szárított cukrozott gyümölcsöt. Lehetett kapni grúz teát és WC-papírt. Fizetni leginkább dollárral lehetett. Idén bementünk a piacra, és azonnal elbotlottunk két üveges ajtajú hűtőszekrényben, ami dugig volt tömve kb. 20 féle felvágottal. Ebből, még volt vagy 10 a piacon elszórva. Üvegtálból árulták a kimért vajat, előrecsomagolt élelmiszerek akárcsak nálunk, ruhanemű, szerszám, minden kapható volt, mint egy lengyel piacon. Olcsó (számunkra) árakon kínai termékeket kínáltak mindenütt. Az orosz termékek, mint kiderült beszerezhetetlenek az országban. Fizetni kizárólag grivnyával lehetett (úgy éreztük, nem merik elfogadni a dollárt), viszont megjelentek a "rossz arcú" valutaüzérek, akiket régebben nem láttunk.
A barlangok: Mlinki faluban két nevezetes barlang is van:

Az UGRINSZKA, melyet a század elején a lengyelek (!) kezdtek el feltárni. Ukrajnának ez a része a második világháború előtt még Lengyelország volt. A barlang kicsit a Ferenc-hegyi barlangra emlékeztető labirintus volt, rengeteg gipsz kristállyal amik mintegy kibélelték a barlangot. Hossza helyi viszonylatban nem jelentős.
A MLINKI barlangra egy gipsz bányában bukkantak rá még a múlt században. A barlang (gipsz) borsókövekkel bélelt hatalmas labirintus, melynek jellemző keresztmetszete szintén a Ferenc-hegyi barlanghoz hasonlít. Az újabban feltárt részek változatos formájú és színű gipszkristályokkal gazdagon díszítettek. Kétszer 6 órát bolyongtunk itt. A barlang a helyiek büszkesége. Megtudtuk, hogy ezek a kristályok a levegőből váltak ki, azokon a helyeken, ahol az áramlás útját állták a falak. Meggyőzhetőek voltunk erről. Viszont a második nap után már kissé csömörünk volt a rengeteg gyönyörű gipsz láttán.
VERTÉBA: A következő nap a Borsivba mentünk, múzeumot látogatni. A múzeum igazgatója lelkesen magyarázott minden helyi vonatkozású kiállított emlék felett, mi pedig igyekeztünk értelmes képet vágni. Tamás nagyjából értette amit mondott, és egy-két tőmondatban néha bennünket is tájékoztatott. Az igazgató úr ezután eljött velünk a Vertéba nevű barlanghoz, melynek legfontosabb nevezetessége az volt, hogy menhelyként szolgált mindenkinek, akit a történelem viharai éppen üldöztek (partizánok, kommunisták, kommunizmus elleniek, volt kommunisták, forradalmárok és ellenforradalmárok, vörösök-fehérek ...). Régészeti szempontból izgalmas lehet, tele van feltárt és feltáratlan sírokkal (lábad alól kikandikál egy koponya), csontokkal (ételmaradék és egyéb). A barlang túra szempontjából érdektelen (nedves, sáros, kormos) ami Papa ünnepi, rózsaszín szívekkel, virágokkal és denevérekkel díszített overalljából már előre sejthető volt.
Kb. 20 km-re Mlinkitől a JUBILEJNA barlangot látogattuk meg. Megtalálható; egy préri közepén, egy töbör alján, egy vadkörtefa tövében. A bejárat autógumikból épült, erjedő vadkörtével pazarul bélelt. A barlang kb. 4 km-es labirintusából csak keveset láttunk. Ez volt a legmászósabb túránk. Vízszintes, de több szinten átjárható folyosók és viszonylag tágabb keresztmetszet jellemezte. Képződmény is akadt egy kevés, de nekünk a járatok tetszettek nagyon, meg a sportosabb mozgás. Papa ezzel nem értett egyet, számára a barlang értéke km-ben, és gipszkristály-hegyekben mérhető csak. (Előző túránkon ide el sem vittek bennünket).
Kb. 60 km utazás után elértünk az ANTLANTIDA barlanghoz. A bejárat egy kőbánya falában nyílik. Egy hevederen másztunk fel, és remek szűkületnek "örülhettünk" rögtön a bejárat után. Ezután egy kényelmes barlangot találtunk. Háromszintes; a legalja szűk és sáros (itt nem jártunk), a középső szint a gipszkristályoké és két lábon járható, a felső szint pedig sima falú, szilvamag alakú meanderekből áll. Minket ez ihletett meg leginkább túrára, fotózásra egyaránt. Helyenként 6-8 m-es termek kötötték össze a szinteket. Látványos barlang.
Az OZERNAJA nagy reményeinket döntötte romba. A barlang ugyanis lassan eléri a 200 km-t, szuper meanderek, látványos folyosók sokaságát kínálva. Itt található a "mária üveg" ami szintén gipsz, és ettől még gipszkristály-csömörben szenvedő társainknak is elállt a lélegzete, pedig csak "mutiba" néztünk belőle egy keveset. Nos ez van általában. Azután mostantól még 10 évig szinte semmi. A barlang 12 éves ciklusokban víz alá kerül, ilyenkor a meanderekben a rézionoktól zöldellő víz túrázik, nem a barlangász. Mi még 2-3 km-t (oda-vissza) láttunk belőle, a szélrózsa minden irányába víztől vízig bolyongva. Túravezetőnk Pif volt a Ternopoli barlangász klub vezetője, ami már magában megérte az egészet.
Az OPTIMISZTICSESZKAJA barlang látogatásához a Lvov város barlangász csapata szükséges. A barlang híressége folytán már belépődíj-köteles. Gazdái esküsznek rá, hogy jóval 200 km felett van a felmért járatok hossza. Ők intézik a rendőrségi engedélyeket, mert a környéken nagyon féltik a csoportokat az eltévedéstől. Itt végre 5-6 fős csoportokban túráztunk, különválasztva a fotofil csapattól. Ettől a túra dinamikus és élvezhető volt egy olyan barlangban is ami főleg kuszodákból áll. Van néhány hosszú egyenes folyosója, ebből egy szép 500 m-es járatot meg is csodálhattunk. A barlang jellemző járatformája a lapos kristályos folyosó, az alján kimélyítve kezek és lapátok által. A főbb járatokban ez görnyedést és guggolást tett lehetővé, a mellékútvonalakon kúszást. A csoport évi feladatai közé tartozik, a bejárat árvíz utáni újraásása kb. 2-300 m hosszan. (A bejárati négykézlábas szakasz után a járatok vállszélességüek és állva járhatók. Nekem legalábbis futóversenyről vanak emlékeim a korábbi túráról . Lehet, hogy nem "teljesen" azonos útvonalat jártunk be? BB megj.). A legendák alapján azért mást vártunk, így a túra egész tartama alatt folyamatosan reménykedtünk, hogy egyszer megérkezünk a BARLANGBA. Csak Tamás fogott gyanút, amikor minden 1,5 m-nél szélesebb járatnak külön neve volt, és rögeszmésen teremnek nevezték őket. Túránk során mintegy 20-25 névvel találkoztunk. Előző barlangtúráink során kötelező volt az összes nagyobb kristályt megnéznünk, itt ugyanez volt a helyzet az emléktáblákkal és agyagfigurákkal. A helyiek annyira féltenek mindenkit az eltévedéstől (rémmesét is meséltek egymást keresgélő barlangi mentőszolgálatokról), hogy szerintünk teljesen biztonságosan kijelölték a túraútvonalakat, csak a főbb járatok vannak kitágítva, a többi elágazás érintetlen talajú, a legtöbb helyen ledöfött kristályok jelzik, hogy az ott rossz út.
Pihenőnapként városnézés, várlátogatás és KRISZTALNAJA barlang. Ez egy kiépített turista barlang volt, még láttuk néhány éve amikor üzemelt. Este 8-kor hivatásos idegenvezető vitt végig bennünket és mesét mondott nekünk. Masnis kőlyuk, amit ha megérintesz és gondolsz valamit az valóra válik és egyéb érdekességek. Idén már csak mi meséltünk ilyeneket egymásnak. A járat sok helyen épített táró. A kristályos kőzetben ez is látványosan szép. Vannak kalcitra emlékeztető gipsz kristálykiválások is, de ezeken a szervezett barlangi túráztatás nyomán nincs sok látnivaló. Most nem csak a kiépített részt néztük meg Papa vezetésével, hanem az agyagos uszodákban is bolyongtunk. Gyönyörű állatkertet építettünk az alkotásra igen alkalmas agyagból, majd tiszteletünket tettük egy 1910 óta a barlangban lakó fiatal férfinél (illetve a csontvázánál). A történet szerint a Szűz Máriát látni ment a barlangba eredetileg, de vagy a csoda nem jött, vagy eltévedt. 1969-ben találtak rá, s úgy gondolták, ha már eddig itt volt, hát maradjon ezután is itt.
Utolsó alkalommal tettük a legszebb barlangtúrát. Ez volt a DZSURINSZKA (Vaddisznó) barlang. Bejárata egy teraszos völgy egyik párkányán nyílt egy 2-3 m átmérőjű töbörben. Sáros volt és szűk, majd még sárosabb lett, és egyre szűkült, egyre jobban ragadt. Heroikus küzdelem után bejutottunk egy jelentéktelen terembe, majd egy kisebb ugyanolyanba. Papa és Júra kényelmesen elhelyezkedtek, és egyetlen szó nélkül nekiláttak ásni az agyagot. Az Optimisztícseszkaja barlangban szerzett tapasztalatokból kiindulva, arra gondoltunk, hogy ez a sáros kuszoda volt a hét vicce, és most Papa megépíti élete nagy agyagszobor alkotását. Kb. 20 perc békés várépítés után szólt, hogy most már igazán segíthetnénk, mert ketten nem tudják felemelni a bejáratot lezáró nagy követ. A követ nagy nehezen elmozdítva a helyéről egy újabb kuszodába jutottunk, ami viszont rövid mászás után egy gyönyörű kristálypalotába vitt. A József-hegyi barlang legszebb részeivel lehet esetleg összehasonlítani a látványt. Elképesztő változatossága és a kristályok hatalmas mérete 10 napja kristály-edzett szemünket is elkápráztatta. Ékes bizonyítékokat találtunk a levegőből kivált kristályok létezésére. A járatok közepén, a kanyarban, a domborodó "talaj" hátát mintha kristálycukorral szórták volna fel vastagon. Nagyon óvatosan tudtunk csak közlekedni, kb. 1km-es túránk alatt fotóztunk és csodálkoztunk felváltva.

Az UGRINSZKA, melyet a század elején a lengyelek (!) kezdtek el feltárni. Ukrajnának ez a része a második világháború előtt még Lengyelország volt. A barlang kicsit a Ferenc-hegyi barlangra emlékeztető labirintus volt, rengeteg gipsz kristállyal amik mintegy kibélelték a barlangot. Hossza helyi viszonylatban nem jelentős.
A MLINKI barlangra egy gipsz bányában bukkantak rá még a múlt században. A barlang (gipsz) borsókövekkel bélelt hatalmas labirintus, melynek jellemző keresztmetszete szintén a Ferenc-hegyi barlanghoz hasonlít. Az újabban feltárt részek változatos formájú és színű gipszkristályokkal gazdagon díszítettek. Kétszer 6 órát bolyongtunk itt. A barlang a helyiek büszkesége. Megtudtuk, hogy ezek a kristályok a levegőből váltak ki, azokon a helyeken, ahol az áramlás útját állták a falak. Meggyőzhetőek voltunk erről. Viszont a második nap után már kissé csömörünk volt a rengeteg gyönyörű gipsz láttán.
VERTÉBA: A következő nap a Borsivba mentünk, múzeumot látogatni. A múzeum igazgatója lelkesen magyarázott minden helyi vonatkozású kiállított emlék felett, mi pedig igyekeztünk értelmes képet vágni. Tamás nagyjából értette amit mondott, és egy-két tőmondatban néha bennünket is tájékoztatott. Az igazgató úr ezután eljött velünk a Vertéba nevű barlanghoz, melynek legfontosabb nevezetessége az volt, hogy menhelyként szolgált mindenkinek, akit a történelem viharai éppen üldöztek (partizánok, kommunisták, kommunizmus elleniek, volt kommunisták, forradalmárok és ellenforradalmárok, vörösök-fehérek ...). Régészeti szempontból izgalmas lehet, tele van feltárt és feltáratlan sírokkal (lábad alól kikandikál egy koponya), csontokkal (ételmaradék és egyéb). A barlang túra szempontjából érdektelen (nedves, sáros, kormos) ami Papa ünnepi, rózsaszín szívekkel, virágokkal és denevérekkel díszített overalljából már előre sejthető volt.
Kb. 20 km-re Mlinkitől a JUBILEJNA barlangot látogattuk meg. Megtalálható; egy préri közepén, egy töbör alján, egy vadkörtefa tövében. A bejárat autógumikból épült, erjedő vadkörtével pazarul bélelt. A barlang kb. 4 km-es labirintusából csak keveset láttunk. Ez volt a legmászósabb túránk. Vízszintes, de több szinten átjárható folyosók és viszonylag tágabb keresztmetszet jellemezte. Képződmény is akadt egy kevés, de nekünk a járatok tetszettek nagyon, meg a sportosabb mozgás. Papa ezzel nem értett egyet, számára a barlang értéke km-ben, és gipszkristály-hegyekben mérhető csak. (Előző túránkon ide el sem vittek bennünket).
Kb. 60 km utazás után elértünk az ANTLANTIDA barlanghoz. A bejárat egy kőbánya falában nyílik. Egy hevederen másztunk fel, és remek szűkületnek "örülhettünk" rögtön a bejárat után. Ezután egy kényelmes barlangot találtunk. Háromszintes; a legalja szűk és sáros (itt nem jártunk), a középső szint a gipszkristályoké és két lábon járható, a felső szint pedig sima falú, szilvamag alakú meanderekből áll. Minket ez ihletett meg leginkább túrára, fotózásra egyaránt. Helyenként 6-8 m-es termek kötötték össze a szinteket. Látványos barlang.
Az OZERNAJA nagy reményeinket döntötte romba. A barlang ugyanis lassan eléri a 200 km-t, szuper meanderek, látványos folyosók sokaságát kínálva. Itt található a "mária üveg" ami szintén gipsz, és ettől még gipszkristály-csömörben szenvedő társainknak is elállt a lélegzete, pedig csak "mutiba" néztünk belőle egy keveset. Nos ez van általában. Azután mostantól még 10 évig szinte semmi. A barlang 12 éves ciklusokban víz alá kerül, ilyenkor a meanderekben a rézionoktól zöldellő víz túrázik, nem a barlangász. Mi még 2-3 km-t (oda-vissza) láttunk belőle, a szélrózsa minden irányába víztől vízig bolyongva. Túravezetőnk Pif volt a Ternopoli barlangász klub vezetője, ami már magában megérte az egészet.
Az OPTIMISZTICSESZKAJA barlang látogatásához a Lvov város barlangász csapata szükséges. A barlang híressége folytán már belépődíj-köteles. Gazdái esküsznek rá, hogy jóval 200 km felett van a felmért járatok hossza. Ők intézik a rendőrségi engedélyeket, mert a környéken nagyon féltik a csoportokat az eltévedéstől. Itt végre 5-6 fős csoportokban túráztunk, különválasztva a fotofil csapattól. Ettől a túra dinamikus és élvezhető volt egy olyan barlangban is ami főleg kuszodákból áll. Van néhány hosszú egyenes folyosója, ebből egy szép 500 m-es járatot meg is csodálhattunk. A barlang jellemző járatformája a lapos kristályos folyosó, az alján kimélyítve kezek és lapátok által. A főbb járatokban ez görnyedést és guggolást tett lehetővé, a mellékútvonalakon kúszást. A csoport évi feladatai közé tartozik, a bejárat árvíz utáni újraásása kb. 2-300 m hosszan. (A bejárati négykézlábas szakasz után a járatok vállszélességüek és állva járhatók. Nekem legalábbis futóversenyről vanak emlékeim a korábbi túráról . Lehet, hogy nem "teljesen" azonos útvonalat jártunk be? BB megj.). A legendák alapján azért mást vártunk, így a túra egész tartama alatt folyamatosan reménykedtünk, hogy egyszer megérkezünk a BARLANGBA. Csak Tamás fogott gyanút, amikor minden 1,5 m-nél szélesebb járatnak külön neve volt, és rögeszmésen teremnek nevezték őket. Túránk során mintegy 20-25 névvel találkoztunk. Előző barlangtúráink során kötelező volt az összes nagyobb kristályt megnéznünk, itt ugyanez volt a helyzet az emléktáblákkal és agyagfigurákkal. A helyiek annyira féltenek mindenkit az eltévedéstől (rémmesét is meséltek egymást keresgélő barlangi mentőszolgálatokról), hogy szerintünk teljesen biztonságosan kijelölték a túraútvonalakat, csak a főbb járatok vannak kitágítva, a többi elágazás érintetlen talajú, a legtöbb helyen ledöfött kristályok jelzik, hogy az ott rossz út.
Pihenőnapként városnézés, várlátogatás és KRISZTALNAJA barlang. Ez egy kiépített turista barlang volt, még láttuk néhány éve amikor üzemelt. Este 8-kor hivatásos idegenvezető vitt végig bennünket és mesét mondott nekünk. Masnis kőlyuk, amit ha megérintesz és gondolsz valamit az valóra válik és egyéb érdekességek. Idén már csak mi meséltünk ilyeneket egymásnak. A járat sok helyen épített táró. A kristályos kőzetben ez is látványosan szép. Vannak kalcitra emlékeztető gipsz kristálykiválások is, de ezeken a szervezett barlangi túráztatás nyomán nincs sok látnivaló. Most nem csak a kiépített részt néztük meg Papa vezetésével, hanem az agyagos uszodákban is bolyongtunk. Gyönyörű állatkertet építettünk az alkotásra igen alkalmas agyagból, majd tiszteletünket tettük egy 1910 óta a barlangban lakó fiatal férfinél (illetve a csontvázánál). A történet szerint a Szűz Máriát látni ment a barlangba eredetileg, de vagy a csoda nem jött, vagy eltévedt. 1969-ben találtak rá, s úgy gondolták, ha már eddig itt volt, hát maradjon ezután is itt.
Utolsó alkalommal tettük a legszebb barlangtúrát. Ez volt a DZSURINSZKA (Vaddisznó) barlang. Bejárata egy teraszos völgy egyik párkányán nyílt egy 2-3 m átmérőjű töbörben. Sáros volt és szűk, majd még sárosabb lett, és egyre szűkült, egyre jobban ragadt. Heroikus küzdelem után bejutottunk egy jelentéktelen terembe, majd egy kisebb ugyanolyanba. Papa és Júra kényelmesen elhelyezkedtek, és egyetlen szó nélkül nekiláttak ásni az agyagot. Az Optimisztícseszkaja barlangban szerzett tapasztalatokból kiindulva, arra gondoltunk, hogy ez a sáros kuszoda volt a hét vicce, és most Papa megépíti élete nagy agyagszobor alkotását. Kb. 20 perc békés várépítés után szólt, hogy most már igazán segíthetnénk, mert ketten nem tudják felemelni a bejáratot lezáró nagy követ. A követ nagy nehezen elmozdítva a helyéről egy újabb kuszodába jutottunk, ami viszont rövid mászás után egy gyönyörű kristálypalotába vitt. A József-hegyi barlang legszebb részeivel lehet esetleg összehasonlítani a látványt. Elképesztő változatossága és a kristályok hatalmas mérete 10 napja kristály-edzett szemünket is elkápráztatta. Ékes bizonyítékokat találtunk a levegőből kivált kristályok létezésére. A járatok közepén, a kanyarban, a domborodó "talaj" hátát mintha kristálycukorral szórták volna fel vastagon. Nagyon óvatosan tudtunk csak közlekedni, kb. 1km-es túránk alatt fotóztunk és csodálkoztunk felváltva.

Az UGRINSZKA, melyet a század elején a lengyelek (!) kezdtek el feltárni. Ukrajnának ez a része a második világháború előtt még Lengyelország volt. A barlang kicsit a Ferenc-hegyi barlangra emlékeztető labirintus volt, rengeteg gipsz kristállyal amik mintegy kibélelték a barlangot. Hossza helyi viszonylatban nem jelentős.
A MLINKI barlangra egy gipsz bányában bukkantak rá még a múlt században. A barlang (gipsz) borsókövekkel bélelt hatalmas labirintus, melynek jellemző keresztmetszete szintén a Ferenc-hegyi barlanghoz hasonlít. Az újabban feltárt részek változatos formájú és színű gipszkristályokkal gazdagon díszítettek. Kétszer 6 órát bolyongtunk itt. A barlang a helyiek büszkesége. Megtudtuk, hogy ezek a kristályok a levegőből váltak ki, azokon a helyeken, ahol az áramlás útját állták a falak. Meggyőzhetőek voltunk erről. Viszont a második nap után már kissé csömörünk volt a rengeteg gyönyörű gipsz láttán.
VERTÉBA: A következő nap a Borsivba mentünk, múzeumot látogatni. A múzeum igazgatója lelkesen magyarázott minden helyi vonatkozású kiállított emlék felett, mi pedig igyekeztünk értelmes képet vágni. Tamás nagyjából értette amit mondott, és egy-két tőmondatban néha bennünket is tájékoztatott. Az igazgató úr ezután eljött velünk a Vertéba nevű barlanghoz, melynek legfontosabb nevezetessége az volt, hogy menhelyként szolgált mindenkinek, akit a történelem viharai éppen üldöztek (partizánok, kommunisták, kommunizmus elleniek, volt kommunisták, forradalmárok és ellenforradalmárok, vörösök-fehérek ...). Régészeti szempontból izgalmas lehet, tele van feltárt és feltáratlan sírokkal (lábad alól kikandikál egy koponya), csontokkal (ételmaradék és egyéb). A barlang túra szempontjából érdektelen (nedves, sáros, kormos) ami Papa ünnepi, rózsaszín szívekkel, virágokkal és denevérekkel díszített overalljából már előre sejthető volt.
Kb. 20 km-re Mlinkitől a JUBILEJNA barlangot látogattuk meg. Megtalálható; egy préri közepén, egy töbör alján, egy vadkörtefa tövében. A bejárat autógumikból épült, erjedő vadkörtével pazarul bélelt. A barlang kb. 4 km-es labirintusából csak keveset láttunk. Ez volt a legmászósabb túránk. Vízszintes, de több szinten átjárható folyosók és viszonylag tágabb keresztmetszet jellemezte. Képződmény is akadt egy kevés, de nekünk a járatok tetszettek nagyon, meg a sportosabb mozgás. Papa ezzel nem értett egyet, számára a barlang értéke km-ben, és gipszkristály-hegyekben mérhető csak. (Előző túránkon ide el sem vittek bennünket).
Kb. 60 km utazás után elértünk az ANTLANTIDA barlanghoz. A bejárat egy kőbánya falában nyílik. Egy hevederen másztunk fel, és remek szűkületnek "örülhettünk" rögtön a bejárat után. Ezután egy kényelmes barlangot találtunk. Háromszintes; a legalja szűk és sáros (itt nem jártunk), a középső szint a gipszkristályoké és két lábon járható, a felső szint pedig sima falú, szilvamag alakú meanderekből áll. Minket ez ihletett meg leginkább túrára, fotózásra egyaránt. Helyenként 6-8 m-es termek kötötték össze a szinteket. Látványos barlang.
Az OZERNAJA nagy reményeinket döntötte romba. A barlang ugyanis lassan eléri a 200 km-t, szuper meanderek, látványos folyosók sokaságát kínálva. Itt található a "mária üveg" ami szintén gipsz, és ettől még gipszkristály-csömörben szenvedő társainknak is elállt a lélegzete, pedig csak "mutiba" néztünk belőle egy keveset. Nos ez van általában. Azután mostantól még 10 évig szinte semmi. A barlang 12 éves ciklusokban víz alá kerül, ilyenkor a meanderekben a rézionoktól zöldellő víz túrázik, nem a barlangász. Mi még 2-3 km-t (oda-vissza) láttunk belőle, a szélrózsa minden irányába víztől vízig bolyongva. Túravezetőnk Pif volt a Ternopoli barlangász klub vezetője, ami már magában megérte az egészet.
Az OPTIMISZTICSESZKAJA barlang látogatásához a Lvov város barlangász csapata szükséges. A barlang híressége folytán már belépődíj-köteles. Gazdái esküsznek rá, hogy jóval 200 km felett van a felmért járatok hossza. Ők intézik a rendőrségi engedélyeket, mert a környéken nagyon féltik a csoportokat az eltévedéstől. Itt végre 5-6 fős csoportokban túráztunk, különválasztva a fotofil csapattól. Ettől a túra dinamikus és élvezhető volt egy olyan barlangban is ami főleg kuszodákból áll. Van néhány hosszú egyenes folyosója, ebből egy szép 500 m-es járatot meg is csodálhattunk. A barlang jellemző járatformája a lapos kristályos folyosó, az alján kimélyítve kezek és lapátok által. A főbb járatokban ez görnyedést és guggolást tett lehetővé, a mellékútvonalakon kúszást. A csoport évi feladatai közé tartozik, a bejárat árvíz utáni újraásása kb. 2-300 m hosszan. (A bejárati négykézlábas szakasz után a járatok vállszélességüek és állva járhatók. Nekem legalábbis futóversenyről vanak emlékeim a korábbi túráról . Lehet, hogy nem "teljesen" azonos útvonalat jártunk be? BB megj.). A legendák alapján azért mást vártunk, így a túra egész tartama alatt folyamatosan reménykedtünk, hogy egyszer megérkezünk a BARLANGBA. Csak Tamás fogott gyanút, amikor minden 1,5 m-nél szélesebb járatnak külön neve volt, és rögeszmésen teremnek nevezték őket. Túránk során mintegy 20-25 névvel találkoztunk. Előző barlangtúráink során kötelező volt az összes nagyobb kristályt megnéznünk, itt ugyanez volt a helyzet az emléktáblákkal és agyagfigurákkal. A helyiek annyira féltenek mindenkit az eltévedéstől (rémmesét is meséltek egymást keresgélő barlangi mentőszolgálatokról), hogy szerintünk teljesen biztonságosan kijelölték a túraútvonalakat, csak a főbb járatok vannak kitágítva, a többi elágazás érintetlen talajú, a legtöbb helyen ledöfött kristályok jelzik, hogy az ott rossz út.
Pihenőnapként városnézés, várlátogatás és KRISZTALNAJA barlang. Ez egy kiépített turista barlang volt, még láttuk néhány éve amikor üzemelt. Este 8-kor hivatásos idegenvezető vitt végig bennünket és mesét mondott nekünk. Masnis kőlyuk, amit ha megérintesz és gondolsz valamit az valóra válik és egyéb érdekességek. Idén már csak mi meséltünk ilyeneket egymásnak. A járat sok helyen épített táró. A kristályos kőzetben ez is látványosan szép. Vannak kalcitra emlékeztető gipsz kristálykiválások is, de ezeken a szervezett barlangi túráztatás nyomán nincs sok látnivaló. Most nem csak a kiépített részt néztük meg Papa vezetésével, hanem az agyagos uszodákban is bolyongtunk. Gyönyörű állatkertet építettünk az alkotásra igen alkalmas agyagból, majd tiszteletünket tettük egy 1910 óta a barlangban lakó fiatal férfinél (illetve a csontvázánál). A történet szerint a Szűz Máriát látni ment a barlangba eredetileg, de vagy a csoda nem jött, vagy eltévedt. 1969-ben találtak rá, s úgy gondolták, ha már eddig itt volt, hát maradjon ezután is itt.
Utolsó alkalommal tettük a legszebb barlangtúrát. Ez volt a DZSURINSZKA (Vaddisznó) barlang. Bejárata egy teraszos völgy egyik párkányán nyílt egy 2-3 m átmérőjű töbörben. Sáros volt és szűk, majd még sárosabb lett, és egyre szűkült, egyre jobban ragadt. Heroikus küzdelem után bejutottunk egy jelentéktelen terembe, majd egy kisebb ugyanolyanba. Papa és Júra kényelmesen elhelyezkedtek, és egyetlen szó nélkül nekiláttak ásni az agyagot. Az Optimisztícseszkaja barlangban szerzett tapasztalatokból kiindulva, arra gondoltunk, hogy ez a sáros kuszoda volt a hét vicce, és most Papa megépíti élete nagy agyagszobor alkotását. Kb. 20 perc békés várépítés után szólt, hogy most már igazán segíthetnénk, mert ketten nem tudják felemelni a bejáratot lezáró nagy követ. A követ nagy nehezen elmozdítva a helyéről egy újabb kuszodába jutottunk, ami viszont rövid mászás után egy gyönyörű kristálypalotába vitt. A József-hegyi barlang legszebb részeivel lehet esetleg összehasonlítani a látványt. Elképesztő változatossága és a kristályok hatalmas mérete 10 napja kristály-edzett szemünket is elkápráztatta. Ékes bizonyítékokat találtunk a levegőből kivált kristályok létezésére. A járatok közepén, a kanyarban, a domborodó "talaj" hátát mintha kristálycukorral szórták volna fel vastagon. Nagyon óvatosan tudtunk csak közlekedni, kb. 1km-es túránk alatt fotóztunk és csodálkoztunk felváltva.