1998. augusztus 26-30. között egy meglehetősen rövidre sikeredett kutatótábort tartottunk a Caninon, Sella Nevea fölött kb. 1600 méteres tengerszint feletti magasságban. A tábor helyszínét még Pünkösdkor, egy hétvégi terepbejáráson Kucsera Marci és barátai társaságában jelöltük ki a M. Gortani újonnan feltárt járatai fölött. A májusi hóolvadáskor jól választottunk. A sziklafalaktól övezett kicsiny katlan "ideális" táborhelynek bizonyult. Augusztusban a helyszínre érve örömmel konstatáltuk, hogy
a dimbes-dombos buckákon nincs egyetlen tenyérnyi sík hely sem a sátrak számára, de viszont ivóvíz sincs. Ám a kutatási terület mindössze 5-10 percnyire van.
A tábor néhány napja alatt több erősen huzatos lyukat megbontottunk és számos hasadékba beereszkedtünk. Az egyikben, a
H-4-es jelűben -104 méteres mélységet értünk el (a H-4-es térképe), ott azonban masszív törmelék zárta el a folytatást. Mint kiderült, alig több mint 100 méter választott el bennünket a Gortani új részeitől.

A tábor azért hozott eredményeket is. A korábbi, pünkösdi bejáráskor Kagyóék (Kunisch Péter) egy 50 méteres sziklafalban találtak egy 70 méter hosszú barlangot (Pünkösdi-barlang ), a végén egy kürtővel. A nyári tábor idején pedig ebben a barlangban néhány méter mászással egy meanderező folyosóba sikerült bejutni és azt mintegy 300 méter hosszúságban feltárni.
A járat végén az omlásból erős, dübörgő huzat tört elő. Leóék hősies akarása ellenére azonban néhány méter után le kellett állni
a veszélyesnek mutatkozó bontással. Az omlás összefüggést mutat a közelben húzódó Principe Piemonte barlang -50 m-es végponti aknájával, és kb. 150-200 méterre megközelíti a vele azonos szinten húzódó Vianello barlangrendszert.

A rövid, de hangulatos néhány nap tanulságaként elmondhatjuk, hogy itt még a felszín is tartogat meglepetéseket. Lehet, hogy ezentúl nemcsak februárban, hanem nyáron is rendszeresen visszatérnek ide a magyar barlangkutatók.