Magyar siker Olaszországban
 
Egy kürtőmászás története 
Gortani
térképhez
 
fotók>>
 
 


Elöljáróban meg kell említenem két dolgot: 
1, Tudom, hogy csupán résztvevő lehet mindenki ebben a feltárásban, azt soha egyetlen csoport önmagáénak nem vallhatja, de azért valakinek (vagy valakiknek) le kell írni. Azért, amiért az alábbiakban leírtak igen élményszerűek, elnézést kell kérnem, mivel a dolgok alaposabb leírása a terjedelme miatt is, minden bizonnyal untatná az olvasót. 
2, Azonban egy (ill. több) csoport és minden résztvevő életében nagyon is meghatározóak ezek az események -- mind feltárási élményként, tapasztalatszerzési forrásként, mind a fizikai és a technikai fejlődés miatt.
 
Ismertető
Előzmények
1993
1994
1995
1996
1997
1998 tél
1998 nyár
1999 tél 
1999 nyár 
Canin kórlap
  

Előszó helyett
   Olaszország ÉK-i csücskében húzódik az Osztrák-Szlovén határ közelében a Júliai-Alpok, 2000 m fölé magasodó csúcsokkal (legmagasabb pontja: a Triglav 2863 m). A Ny-i részeit triász korú jól karsztosodó dachsteini mészkő építi fel. Az 1800-2000 m magasságban elhelyezkedő Canin-plató, legnagyobb barlangrendszere a Michelle Gortani--Davanzó, más néven a Col delle Erbe rendszer ("a Füves domb barlangrendszere"). 
    A trieszti barlangkutatók a Commissione Grotte Boegan klub közreműködésével 1965-ben tárták fel és háromévi kutatás után 1968-ban érték el a végponti szifont -892 m mélységben. 
    1970-ben +28 m-el magasabban a felszínről kiindulva egy új bejáratot találtak és ez által a barlang mélysége -920 m-re módosult és a feltárt akkor hossza 8325 m lett.
    1985-ben a közelben húzódó Davanzó-barlangrendszerrel sikerült összeköttetést találni és így a két barlang alkotta rendszer meghaladta a 13 km-es hosszúságot.
    1986-ban a végponti szifon búvármerülése alkalmával 200 m-t beúszva további -14 m-rel növelték a mélységét, mellyel elérte a -934 m-t. 

Előzmények
Magyar részről az első látogatás 1986-ben a HASE kutatói tették, amikor is egy barlangi mentő találkozó (Chividale) alkalmával beszerelt pályán lejutottak a -450 m mélységbe található Cesca-ba, majd bivak nélkül visszamásztak a felszínre. Az olasz vendéglátók néhány más barlangot és a köztudottan árvizeiről hírhedt -640 m mély ab. Boegan-t is megismertették a magyarokkal.
1990-ben a BEAC szervezett expedíciót a Canin-platóra és tették sikeres végponti túrát -920 m-es mélységben. Ekkor öten érték el a végpontot köztük három lány. A többieket egy csaknem tragédiát okozó árvíz hosszú órákra megállította és meghiúsította a végpont elérését. Leereszkedtek még az ab. Vianelo rendszerébe -150-200 m-re.
1992-ben a MAFC csoport tagja is megcélozták a Gortani végpontját, azonban csak -700 m-ig jutottak le. Beereszkedtek még az ab. Prez-be -200 m-ig és számos kisebb barlangot jártak be. 


Fejlemények

    Első téli túránkat a Gortaniba 1993 februárjában tatabányai barátainkkal szerveztük. Az egyhetes téli túrán 6 fő -600 m-es mélységig jutott le. Számos tapasztalatot szereztünk és elhatároztuk, hogy a következő évben visszatérünk.
 1994-ben 19 fős expedícióval a végponti szifon elérése volt a fő cél. A túra során 15 fő jutott le a -920 m mély végpontra. A hátra lévő időnket kutatással töltöttük és a Galleria del Vento végén -578 m-es szinten egy szűz kürtőt +35 m magasságig kimásztunk. A kürtő sötétségbe vesző járatai egyértelművé tették számunkra, hogy február nem múlhat el Gortani nélkül.
 1995-ben az elkezdett kürtő folytatásának reményében a 15 fős csapat akkumulátoros fúróval felfegyverkezve vágott neki a -578 m-ről kiinduló kürtő folytatásának. +25 m további mászás, majd 115 m hosszú meander, a végén szifonnal (-518 m-en). A felmérés alapján valószínűsíthető az összefüggés a felette húzódó Vianelo nevű barlangrendszerrel.
    Őszintén szólva, többre számítottunk, de nem keseredtünk el. A barlang mélyebb részein -720 m-en a By-Pass-nál magasodik egy hatalmas 25x10 m átmérőjű kürtő, ezt szemeltük ki a következő feladatnak. Elhatároztuk, hogy kimásszuk.
    Nem mindennapi elhatározásunkat a következő elgondolással támasztottuk alá: a Michele Gortani barlang jelentős mélysége mellett nagy kiterjedésű horizontális járatokkal rendelkezik a -450-600 m közötti szinteken. A főjárat a 600-as szintről a P 90-es aknán keresztül leereszkedik egy alsó aktív szintre, ahol a By pass kürtő sötétje az ismeretlent rejti.
    Ez a terület a felszíni térképet szemlélve -- a szövevényes rendszerben -- egy fehér foltot képezett, amelynek kutatását megnehezítették az olaszok számára is a nehéz terepviszonyok. Ez a kürtő reményt nyújtott arra, hogy kimászásával visszajussunk a 120 m-el magasabban húzódó vízszintes rendszer folytatásába.
    Itt a kezdetben klasszikus mászást +30 m után folyamatos nittelés váltotta fel. Az akna teljesen tagolatlan volt és a kőzet homogén jellege miatt csak ún. modern technikával tudtunk felfelé haladni. A kürtő egyetlen függőleges falat alkotott. Ekkor +60 m magasságig jutottunk fel. Halogén lámpáink fénye elveszett a végtelennek tűnő folytatásban, ami egyeseket sokkolt, másokat még inkább feltüzelt.

 1996-ban Visszatértünk és motoros fúró valamint alumínium mászó-állvány segítségével folytattuk a mászást. Sehol egy párkány, sehol egy kiszögellés, a kürtő csak megy felfelé. +115 m magasan úgy 25 m-rel feljebb már sejteni véltük az oldalról becsatlakozó meandert, de időnk lejárt és haza kellett térni. Újabb 1 év várakozás....

 1997 február újra a By-Pass kürtőjében +115 m magasságban, új reményekkel. Húsz méter nehéz oldaltraverz törős kőzeten a kürtő túloldalára és végre +120 m magasan megvan az első párkány. A meander valóban felettünk, de a bejutás még mindig várat magára. Újabb 25 m mászás, +145 m-en újabb 3x1 m-es párkány. Végre elérjük az áhított meandert, amelynek bevágása a kürtőben tovább tör felfelé és a teteje még mindig nem látszik. Ez azért túlzás, de időközben megérkezik Oszi egyenesen Amerikából, ahol Yosemiti-ben "készült" erre a mászásra. A finisben alig +8 m-t mászik és lámpája fénye áttöri a végtelennek tűnő sötétséget. A magasban felsejlik a meander teteje. újabb +35 m nittelés, majd az utolsó +15 m szabadon és +200 m magasan végre elérjük a régen várt meandert, amely csodák-csodája ember által járható. A kürtő utolsó +80 m-es szakaszát a jól bevált új technikával és az elmúlt évek tapasztalatainak felhasználásával 3x5 órás akcióval sikerült kimászni.

 1997 II. 18-án kedden este mi vagyunk a legboldogabb magyarok Olaszország északi részén. Az új rész bejárása és térképezése után az eredmény: 600 m felmért szakasz, + a 200 m-nyi kürtő, valamint kb. 400-500 m-re becsült felméretlen járatok. Leírásokban és beszámolókban többször olvastam hitetlenkedve - és bevallom, kissé irigyen - a következőket: "felszerelés és idő hiányában visszafordultak". Pontosan ezt kellett átélnünk. Ott álltunk az ismeretlen aknák szélén az összes - több száz méter - kötelünkkel a hátunk mögötti beépített szakaszokban. Az aknák mélységét csak becsülni tudtuk a ledobott kő zuhanásából, amely 5, ill. 6 másodperces némaság után ért az aljára. 100 és 160 m-nél is mélyebb aknák széléről fordultunk vissza, hogy hóolvadás után folytassuk a feltárásukat.

    Júliusban reményeinket - az új aknák bejárását - elmosta egy hatalmas felhőszakadás, amelyet a barlang mélyén szerencsésen átvészeltünk.
Öt héttel később augusztus végén trieszti barátainkkal sikerült lejutni a korábban 160 m mélynek becsült 25 méter átmérőjű hatalmas aknán, amely végül is "csak 140 m" volt. A dermesztő huzatot követve 140 m-nyi csőjáraton keresztül egy 35 m-es aknába jutottunk. Ennek az aljáról fordultunk vissza a másnapi folytatás reményében. Sajnos az időjárás megint nem kedvezett és a tartós esőzés végén, kétnapi kényszerbivak után visszatértünk a felszínre.
Úgy tűnik a 97-es expedíció beváltotta reményeinket és sikerült feljutnunk a -500 m-es szintre, ahol vízszintes járatok húzódnak, függőleges aknákkal tagolva.

 1998 februárjában folytattuk a feltárást. A bivakot -508 m-es szinten az újonnan felfedezett részben a +200-m-es akna feletti szakaszban rendeztük be. Innen indultunk a feltáró túrákra, összesen hat alkalommal. A kutatást öt ponton folytattuk, ebből négy helyen sikerült továbbjutni.
A legjelentősebb továbbjutást a P140-es akna szemközti ablakának kimászása hozta meg. Közel 2 km új vízszintes járatrendszerbe jutottunk. A továbbhaladást számos akna akadályozta, amelyek a járatot harántolták. Ezeken kötélbiztosítással és kötélhíd segítségével keltünk át. Az új rész 1400 m tszf. magasságban húzódik, és a felmérések alapján megközelíti a hegyoldalt. Ez valószínűsíti egy új, az eddiginél könnyebb bejutást jelentő bejárat létezését. Reméljük, nyáron meg is találjuk azt. Ebben a szakaszban 13 eddig ismeretlen akna található, amelyekből ez idáig egybe ereszkedtünk le. Az aknák átmérője 5-10 m között változik, némelyik alján vízfolyás hangja hallható. A Boulder Fal nevű járatban jelentős méretű patak folyik, melyet csak rövid szakaszon tudtunk bejárni a nagy víz miatt.
Ez a kiterjedt folyosóhálózat számos helyen bejáratlan szakaszokat tartogat még a jövő kutatásaihoz.
Egy másik feltárási ponton az új Bivak (-500 m) szintjéről kiindulva egy P100 m-es kürtő kimászásával elértünk egy hatalmas termet (Tenisz stadion), mely jelenleg a barlangban a legnagyobb. Ebből további kürtőkön át -290 m-es szintig jutottunk fel, de a járatok tovább folytatódnak.
Ezeken kívül a P140-es akna alján egy 200 m hosszú meanderen keresztül ismert szakaszba, az 1 km hosszú Grande Meandro oldalágába sikerült visszajutni, valamint a By Pass felett húzódó P200-as kürtő tetejének átmászásával egy közel 350 m-es új járatba jutottunk, melynek végében egy kürtőrendszer szintén további feltárásra vár.

Összegezve a 1998-as téli expedíciót: 2 km feltérképezett + 1 km térképezetlen új rész, befejezetlen, feltárásra váró járatokkal, aknákkal.
A Michele Gortani barlang új része az 1997-98-as feltárás végén: 3230 m térképezett + kb. 1400 m térképezetlen járat.
Összesen: 4630 m; szintkülönbség  430 m (-720 m-től felfelé - 290m-ig).
                                            Ez már csaknem egy fél Gortani !

Reméljük, hogy a folytatás méltó lesz a kezdethez és megerősíti elképzelésünket a nagy kiterjedésű vízszintes járatok létezéséről és a felszíni térképről eltűnik a fehér folt.

Köszönjük a trieszti barlangkutató csoport jelentős felszerelés béli támogatását,
valamint az összes résztvevő lelkes segítségét !!!
 
Börcsök Péter, Nyerges Attila <<-- Túrainfóhoz>Túrainfóhoz>Túrainfóhoz>Túrainfóhoz