Villányi Borospince barlangja
 

Szinonima: Borospince barlangja
Helye, kataszteri száma: Villányi-hegység; 4150
Hossza: 27 m
Mélysége: -12 m
Bejárat tszfm: - m

A Dunántúli Naplóban 1968. október 07-én ismertté vált (Iglói Z.), hogy 2 nappal korábban a bányászati Aknamélyítő Vállalat kivitelezésében készített borpince új, 300 m-es pinceágából a 157. m-nél a Ny-i irányú kitörésből kialakítás alatt lévő borkóstoló fülke robbantása során egy 6 m hosszú, 4 m széles, a legmagasabb pontján 12 m magasságú, cseppkőképződményben rendkívül gazdag barlang tárult fel, ami jól szellőzik. A felfedezést bejelentve védettséget kértek az OTVH-tól. A barlangot elsőként a Vállalat műszaki vezetői Tapasztó Ferenc és Keszthelyi Vilmos járták be, majd hívták a Mecseki Karsztkutató Csoportot, akik feltárták a barlangot.
Idézve akkori leírásukat "Szemben a betöréssel, az É-D-i csapású és Ny-i dőlésű meredek tektonikus fal egész felülete jól fejlett fehér-sárga-bauxitvörös borsókő kiválással borított. Az üreg padozata az É-i végén meredeken emelkedik, melynek felülete kalcitos-borsóköves. Egyébként az üreg középső részén eredetileg barnásvörös agyagkitöltés miatt a betörési talptól kb. 1 m-rel magasabb volt a padozat, amit jelenleg bontanak. (1968. okt. 10. Rónaki L.) Az É-i részén magasba nyúló üregek közül a távolabbi elszűkülve vízszintes felé hajlik. Itt már nagyon sok léggyökér látható, a mennyezet pedig agyagos. Kb. 4 m magasan a dolomit felülete porló, sejtes, barnás színű. Egy csaknem függőleges kürtő is e részen alakult ki. Egy réteglap menti elválást kb. 5 cm vastagon teljesen kitöltött a kalcit, mely réteg több méter hosszan megfigyelhető. Az üreg D-i végén feltűnő az orgonasípokhoz hasonló cseppkősor. A kőzet helyzete 180/60 fok jól mérhető. A barlang hévizes tevékenység hatására 290/80 fokos tektonika mentén alakult ki. A hidegvizes képződményeket újabb termális hatás megváltoztatta. A barlang előtereként kirobbantott fülkében egy 35,4 m mély karsztvíz kutat fúrtak 1968-ban."
A barlangüreg újabb bejárásakor feltűnő volt a felületek igen erős korróziós elváltozása , ami a barlang bejárati nyílásával szemben a falon a kürtőszerű folytatás felé történő légáram hatásával kapcsolatos. A borpincében ugyanis a kénezés hatására a gázok a képződményekben bontó, korróziós hatást váltottak ki. Jelenleg sötét szürke és fekete porló és ragadós felületek a jellemzőek. Csak a barlang D-i végén, az 5 m magasan vízszintes folytatást sejtető szűk járatban eredetiek a színek. A képződmények erősen rongáltak, mindenütt kirablás jelei láthatóak, letört, megcsonkított cseppkőképződmények .
A barlang réteglap menti elválás és tektonika mentén keletkezett. A hidegvizes cseppkőfüggönyök és a falakat borító cseppkőkérgek dús borsóköves felülettel díszítettek. A barlang térfogata mintegy 250 m3, az ismert két végpontja közti távolság közel 125 m. Az üreg magassága kb. 10 m legnagyobb szélessége 5-6 m.