Pilis Ürömi-víznyelőbarlang

Ürömi-víznyelőbarlang

Szinonima: -
Helye, kataszteri száma: Pilis; Pilisi-hegyek, Üröm; 4810/8
Hossza: 214 m
Mélysége: -26,5; +2 m
Bejárat tszfm: - m

Az Ürömi-víznyelőbarlang a névadó község határában, annak templomától K-re, mintegy 600 méter távolságra található. A falu szélén, a Csillaghegy irányába tartó út bal oldalán, egy bozóttal benőtt, általában igen szemetes, mintegy 10 méter mély, jellegzetes, lefolyástalan mélyedés húzódik. A nyelő mélypontján nyíló barlangbejárathoz egy viszonylag hosszú, időszakos vízfolyás vezet. Nagyobb esők, hóolvadás alkalmával a megnövekedett vízmennyiséget a nyelő nem képes elvezetni, és a víz visszaduzzad.

A barlangnak - beleértve a feltárást megelőzően csak víznyelőként ismert bejáratot is - igen szegényes az irodalma. Legelőször 1871-ben Koch Antal tesz róla rövid említést, "Wolfsgrube" néven és ő már feltételezi, hogy a víznyelő alatt a hegy gyomra barlangot rejt magában. Később Bekey Imre Gábor (1914) a Macska-barlang ismertetésével kapcsolatban a Pilis-hegység többi víznyelője mellett az Ürömi-víznyelőt is nevesíti, míg Hampel Ferenc (1940) részletes tanulmány keretében foglalkozik vele. A negyvenes években többen, sikertelenül próbálkoztak a barlang feltárásával: Bertalan Károly és Hluchányi Imre úgy vélték, hogy a víznyelő alatti rendszer olyan mértékig el van tömődve, hogy ott csak robbantással lehetne eredményt elérni. Később a TTE tagjai is megkísérelték a nyelő kibontását, de a járható szelvény elérése előtt a munkát abbahagyták. A barlang feltárása Leél-Össy Sándor nevéhez fűződik, akinek figyelmét Láng Sándor hívta fel az üröm határában régen ismert búvópatakra. Az 1949 őszén megkezdett kutatómunka eredményeképpen, 1950. március 12-én tárultak fel a rendszer első szakaszai. A Földtani Intézet támogatásával végzett kutatások áprilisban a barlang összes, eddig ismert szakaszainak megismerését eredményezték. Alsóbb részei azonban annyira el voltak, és jelenleg is el vannak tömődve, hogy a karsztvízszintet elérni nem sikerült. A barlangról először Leél-Össy készített vázlatot, részletes térképe és a jelenlegi állapot leírása pedig 1990 őszén született meg. A felmérést a MAFC Barlangkutató Csoportja, a Barlangtani Intézet megbízásából készíttette el, de ekkor már a barlang néhány egykoron ismert szakasza nem volt járható.

Maga a víznyelő felső eocén bryozoás márgában alakult ki, amely alatt 2-3 méterrel megjelenik a barlangot is magában foglaló felső-eocén nummuliteszes mészkő (bartonien emelet). A befoglaló kőzet kövületekben szegény, a mészkő elég jelentős agyagtartalommal jellemezhető. A tektonikai szerkezet a barlangban és annak környékén is igen bonyolult. A járatok kialakulása is egy jelentős hasadékrendszerhez köthető, melynek főbb csapásirányai ÉK-DNy és ÉNy-DK. Habár a felszíni formakincseket vizsgálva a barlang egyszerű víznyelőnek tűnik ezt a felszín alatt található formák nem támasztják alá. A nyelő vízgyűjtő területe mintegy 1 km2, ennek megfelelően állandó vízfolyás nem fedezhető fel. A barlang alaprajza meglehetősen bonyolult, számos vízszintes folyosóból és az azokat összekötő függőleges aknákból áll. Vannak olyan helyek, ahol 8 különböző szintű barlangjárat kereszteződik az alaprajz egy pontján. A járatok, különösen a felső szakaszokban meglehetősen szűkek, nehezen járhatóak, a feltárók bőségesen osztogathatták a különféle "szorítók" (pl. Attila-, Beszterczey-, Irénke-, Névtelen-, Kutya-szorító) elnevezést. A legtágasabb üregek a legalsó szinten találhatóak, köztük a legnagyobb, a 2-3 méter magas és 4 méter hosszú Óriás-terem. Oldásformák elsősorban itt figyelhetőek meg, ezek a gömbölyded, vagy boltozatszerű bemélyedések Leél-Össy szerint nem köthetőek hidrotermális eredethez. A felső szakaszok jellemző kitöltése az omladék, míg a barlang alján jelentős mennyiségű agyag halmozódott fel. Cseppkövet csak elvétve találhatunk, jellemző formája a bekérgeződés. Sajnos a lakott település közelsége, a víz által a barlangba behordott jelentős mennyiségű, meglehetősen vegyes összetételű hulladékon keresztül is lemérhető.

Az Ürömi-víznyelőbarlang a Duna-Ipoly Nemzeti Park engedélyével látogatható, bejárása alapfelszerelésen túl nem igényel technikai eszközöket, azonban a benne található szűkületek miatt csak gyakorlott barlangkutatók számára javasolható. A bejáratot képező Attila-szorítón leereszkedve egy ÉK-DNY irányú viszonylag magas hasadék következik, melynek iránya meghatározó a barlang ezen, felső szintjén. Innen ugyanazon hasadékban kialakult, két különböző szinten elhelyezkedő úton lehet a felső szint központi részébe, a Nagy-terembe jutni. Itt az omladékos jelleg dominál, néhány felharapódzás és egy igen szűk kis oldaljárat, a Kutyaszorító nyílik belőle. Az út a mélyebb részek felé a terem közepén található nagy omladéktömb alatt (Kába-kő) vezet tovább. A Nagyakna omladékán lemászva, majd szűkületek sorozatán átpréselődve előbb a vízszintes Névtelen-folyosóban, majd a hasonlóan alacsony és keskeny, helyenként szép korróziós formákat mutató Rövid-folyosóban, legjobb esetben is csak négykézláb lehet haladni. Innen egy további omladékos szűkületen leereszkedve érhetők el a tágas alsó-szintű járatok; a Magas-folyosó és az Óriás-terem. Itt található az erősen feltöltődött Szabó József-terem, amelyből az Alagút teljes kitöltöttsége miatt a korábbi vázlaton és leírásban szereplő Demse-terem ma már nem közelíthető meg.

A barlang 1993-ban életbe lépett fokozott védelme a területre kevéssé jellemző egyedi formakincsével indokolható. A környék többi barlangját nagymértékben jellemző hévizes hatások jellemző jegyei itt nem egyértelműen mutathatóak ki, főleg a hidegvizes korróziós- eróziós formák dominálnak. A barlang feltehetőleg további szabadlégterű szakaszokon át eléri a szabad karsztvíztükröt, utat biztosítva a bejáratán át a rendszerbe bejutó nagy mennyiségű szerves és szervetlen eredetű hulladéknak, amely sajnos nehezen eltüntethető jellemzője, ezen jobb sorsa érdemes barlangnak.

Dr. Nyerges Miklós

Irodalom:
BEKEY I. Gábor (1914): A Csobánkai Macska-barlang. Barlangkutatás, II. p. 133-136.
HAMPEL Ferenc (1940): Az Ürömi-víznyelő. -- Magyar Katonai Szemle, X. p.
KOCH Antal (1871): A Szentendre-Visegrádi és a Pilis-hegység földtani leírása. Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve I. p.
LEÉL-ÖSSY Sándor (1952): Az Ürömi víznyelő barlang. -- Hidrológiai Közlöny, 32. évf. 3-4. sz. p. 122-28.
NYERGES Miklós (1990): Az Ürömi-víznyelőbarlang bejárási útmutatója. - MAFC Barlangkutató Csoport Jelentése, Barlangtani Intézet Adattára, Kézirat