A barlang nyílása egy 30 széles 100 m hosszú, maximálisan 12-15 m mély ÉK-DNy-i tengelyű víznyelő tölcsér aljában található. A 2 m magas szálkőkibúvás alatt 50^o-os meredek lejtésű alacsony járat jelenti a barlang bejáratát. Az ide bemosott híg sáros üledék megrekedt, a hirtelen maga alá kanyarodó kuszodában és undort keltő, kellemetlenül emlékezetes kezdetet alkotva a barlangnak. A Dagonya ma már a múlté, mivel azt 1995-ben a lezárás során kitisztították. A kuszodából csúszós, nehezen mászható 6 m mély, Kettes-aknába jutunk. Talpazatáról sáros kis folyosó vezet lefelé, aminek mennyezetében az egykori kitöltés összecementálódott maradványaiba telente jelentős, száznál is több denevér kapaszkodik téli álmát aludva. A bejáraton befolyt jellegzetes fekete sarat innentől felváltja a főképpen omladékos aljzat. Szűk kis aknácska kapcsolódik az első feltárók által Szinlős-folyosónak keresztelt vízszintes járatba. A különlegesen szép 15 m hosszú 1,5-2 széles, szépen oldott, lekerekítet formájú, egykor hófehér falú folyosó volt a névadója az ötvenes években az egész barlangnak, ez mára már feledésbe merült. A folyosó végében a járat újra meredek lejtésűvé válik (70^o) és két egymással, párhuzamos járattal éri el az Ördögmalom rettegett, tektonikusan összetöredezett omladék zónáját. A kevésbé használatos Kőgyertyás-terem felé vezető rész egy a barlang ismert járataiból kifelé mutató fokozatosan elkeskenyedő hasadékkal ér véget, mely jellegzetes kanyarulatai miatt Z-folyosóra kereszteltek. Ennek a járatnak további feltárása még a jövőben ígéretes lehet. A másik sokkal kijártabb útvonalon a malomkőnyi omladék tömbök között óvatosan lefelé araszolva jól látható a félelmetes, néhol csak centiméteres felületeken összefeszülő kőtörmelék, ami teljesen kitöltötte az egykor tágasabb aknát. A veszélyes omladék önmagától is bármikor megmozdulhat (!) . Ennek a szakasznak a megkerülése a feltáró kutatásban állandóan napirenden van. Alatta a járat továbbra is lépcsőzetesen lejtős marad és -50 m-es szinttől a falakon már megjelennek az első cseppkőképződmények is. Egyre lejjebb haladva jól tanulmányozható az átlagosan 70^o-os dőlésű vetődések mentén szétnyílt hasadékok sorozata, melyek lefelé tágulva teremmé szélesedtek. Aljzatukat kőzettörmelék, mennyezetüket zárt tektonikus törések alkotják. A Térképész-ág becsatlakozásánál a főágban 5 m-t kell lemászni egy jellegzetesen csipkésre korrodált sziklafalon, ahol kapaszkodó kötél nyújt segítséget. Az oldalág (lásd később) a terem bal oldalának közepén nyílik.
Tovább haladva lefelé három egyre nagyobb terem sorakozik (Sváb- Denevérfüle-, Viktória-terem), amelyeket keskeny átjárók és magas hasadékok fűznek össze (Zsuzsi-terem, Niagara-folyosó, Állatkert). Köztük a -100 m mélyen lévő legnagyobb tektonikus keletkezésű üreg: a Viktória-terem, 20x5 m-es alapterületű és 10 m magas. Nem sokkal lejjebb egy omladékos, de tágas, emeleti járat kapcsolódik be, az un. Padlás, mely szép cseppköves. Innen a víznyelőjárat egyre nagyobb méretűvé válik. A lejtős folyosóba 3-5 m mély meanderező patakmeder vágódott be, ami felett mászva a Nagy-medve-teremből a Nem-várt-álmok-termébe a barlang leglátványosabb szakasza vezet le. Az utolsó 5 m-es lemászás alatt a lehullott törmelékdomb sarkából további 10 m-nyi függőleges szakasz vezet a végponti szifonhoz. A keskeny járat az év nagy részében (5-7 m-es) víz alatt áll, csak kivételes szárazságok alkalmával ürül le a kaviccsal eltömődött -171 m-es szintig. 

Sajnos rendszeres és átfogó tudományos vizsgálatok (klíma, hidrológia, biológia, radon stb.) még nem készültek a barlangról, amit a részletes térkép hiánya napjainkig jelentősen hátráltatott.