Szuadó-barlang
G Kiemelt jelentőségű I

Alaprajz és hosszmerszet (kattints ide !)
Képek a barlangról (kattinst ide !)

Kép: A bejárati szakasz keskeny járata.

Szinonima: Szuadó-víznyelőbarlang, Szuadó I.sz-nyelő
Helye, kataszteri száma: Mecsek,Nyugati-mecsek; 4120
Hossza: 150 m
Mélysége: -46 m
Bejárat tszfm: - m

A Szuadó-barlang a Nyugat-Mecsekben, az észak-déli irányú Szuadó-völgyben, Orfűtől délre található. Bejárata a Szuadó-nyelő, eddig felmért hosszúsága 126 m, mélysége -46 m. Összes járatainak hossza 150 m körül van. 3,4 km2-es vízgyűjtőterülete a Szuadó-völgy felső szakasza. Az Orfűi-patak átlagos vízhozama 1-200 l/perc, árvízi vízhozama 500-1000, de akár 3-4000 l/perc is lehet. A Vízfő-forrás vízgyűjtő területébe tartozik, amelytől 2750 m-re található (DDNy-ra).
A járatok a Hetvehelyi Dolomit Formáció Viganvári Mészkő Tagozatához, és a Rókahegyi Dolomit Formációhoz tartozó mészkövekben és dolomitokban alakultak ki. A Lapisi Mészkő Formáció képződményei az eddig feltárt részben még nem találhatóak meg. A barlang pontosan a Hetvehelyi Dolomit Formáció Viganvári Mészkő Tagozata, és a Rókahegyi Dolomit Formáció határfelületén alakult ki. A Rókahegyi Dolomit a Szuadó-völgyben erősen földes, makroszkóposan inkább homokos-agyagos márgának tűnik, mint dolomitnak. Ezzel szemben a Viganvári Mészkő a dolomithoz képest nagyon kemény kőzet. Vékonyréteges, sokszor lemezes, egészen sötét színű, bitumenes, és erősen kovás kifejlődésű mészkő. A járatok alsó része általában szűk, és éles peremekkel, bemarásokkal jellemezhető eróziós formák ban gazdag mészkőből, míg a járatok felső része tágas, inkább horizontális, mint vertikális megnyúlású, eróziós formákban szegény dolomitból áll. A barlang preformációjában nemcsak a kőzethatár, hanem a tektonikai vonalak is szerepet játszottak. A feltárás előrehaladtával a Lapos-terem fedőjében sikerült egy valódi vetőt felfedezni. A vető két oldalán egymással szöget bezáró rétegek, ezek között pedig agyagos mátrixú, legalább 10 cm vastagságú, törmelékdarabos vetőbreccsa található. A járatok fő iránya a területre jellemző ÉK-DNY-i haránttörések irányát követi.
A Szuadó-barlang 4 részre tagolható:
1.a bejárati szakasz
2.a barlang felső, hasadékbarlang jellegű szakasza
3.a Cseppköves-teremtől a Nagy-aknáig húzódó szakasz
4.a Nagy-akna
1. A bejárati szakasz

A megbontott Szuadó-nyelő a nem karsztos vízgyűjtő területről a karsztra érve az első víznyelő. A víz itt egy kb. 1,5 m hosszú és 0,5 m magas dolomitszikla alatt tűnt el, mielőtt a patakot a feltáró munka érdekében a lejjebb található inaktív nyelőkbe tereltük. Az első terem (Polcos-terem) feküjén közepes méretű, a talptól elvált, igen éles vízmarta for mákat hordozó szikladarabok helyezkedtek el. Ezek között fekete vas- és mangán-oxid kéreggel bevont mederkavicsok feküdtek.

2. A barlang felső, hasadékbarlang jellegű szakasza

A második szakasz, amely a Hasadékkal kezdődik, egy jól kimutatható gyűrődés mentén alakult ki. A gyűrődés következtében a Viganvári Mészkő és a Rókahegyi Dolomit réteghatárán a deformációval együtt elcsúszás is történt, ami a puha és kevéssé kötött dolomit fellazulásával, összetöredezésével járt. Ez az összetöredezett kőzet azután könnyen erodálódhatott, és a helyén létrejött a Hasadék. A barlang felső szakaszára az eróziós formák némi cseppkőbekérgezés, és mangánkérges kavics előfordulása jellemző.

3. A Cseppköves-teremtől a Nagy-aknáig húzódó szakasz

A barlang harmadik szakasza a Csobogás-teremtől a Nagy-aknáig húzódik. Ez egy patakos barlangrész, így morfológiai jegyei élesen elütnek az eddig tárgyalt szakaszokétól. A járatok nem hasadékszerűek, hanem a karbonátos kőzetekbe bemaródtak. Az oldalfalak a mészkő lemezessége miatt csipkézettek. Néhol 20-30 cm-es mélységű, hosszú, egybefüggő párkánysorok húzódnak végig az oldalfalakon. A patakvíz szemmel láthatóan meanderezik. Itt jelentkeznek először a klasszikus barlangi képződmények, a cseppkövek, a borsókövek, a különféle kalcit bekérgezések, kiválások. Cseppköveket a Csobogás-teremben láthatunk először. Sokfelé fellelhetőek a függőcseppkövek, melyek átlagos mérete 5 és 10 cm között van. Sztalagmitok ritkábban, főleg az áradástól is védett, magasabb párkányokon helyezkednek el. A legnagyobb mérete 20 cm. A barlang mennyezetén található képződmények között heliktitek is előfordulnak. Borsókövek legnagyobb mennyiségben a Csobogás-terem után található igen szűk járatszakaszon fordulnak elő. A mangánkérges kavicsok szinte a barlang egészére egyformán jellemzőek. A Csobogás-teremtől kezdve állandó vízfolyás jellemzi a járatokat. A Nagyaknába érve jelenleg 4-5 l/perces vízhozam mal rendelkezik a patak.

4. A Nagy-akna

A barlang jelenlegi végpontja a Nagy-akna tipikus harangakna, mintegy 15 m magas és kb. 8x8 m-es alapterületű. Képződményeit néhány különböző színű cseppkőcsoport jelenti. A déli oldalán egy párkány található, melyet a befolyó patak alakított ki folyamatos hátravágódásával. A párkány kb. 5 m magas. Az innen lerohanó patakvíz 7,5 m-es szabadeséssel zuhan a fenékre. Az aknafenék kisebb-nagyobb sziklák törmelékéből áll.
 

Forrás: http://www.geo.u-szeged.hu/BCS/index.html

<<Mecsek Mecsekhez