A Nyugati Mecsek karsztja

A változatos geológiai felépítésű Mecsek hegység teljes területe kb. 500 km 2. A legmagasabb pontja a 682 m-es Zengő (K-i Mecsek) és az 592 m-es Jakab-hegy (Ny-i Mecsek). A több százmillió éves kristályos kőzetektől a napjainkig épülő mésztufáig különböző földtörténeti időszakokat képviselő kőzeteket lehet megtalálni. Ebből a nyugati részén mintegy 50 km2-en található kasztosodásra alkalmas terület, amit elsősorban triász korú mészkövek és dolomitok építenek fel, de alárendelten megtalálhatóak ezek márgás változatai is. A karbonátos rétegek déli irányban a Jakab-hegyi homokkövekre és aleuritjára támaszkodnak (határosak), ahonnan a karszt jelentős mennyiségű vízutánpótlást kap. Az innen származó hordalék koptató erejének nagy szerepe lehet a mecseki patakos barlangok kialakulásában, mivel a felszínre hulló nagyobb mennyiségű víz itt hirtelen a mélybe juthat az erózióhoz szükséges koptató homokkövet magával ragadva. A szóban forgó terület “B” típusú karsztosodással alakult ki.

Igen jellemzőek az É-D-i irányú ősi völgyek aljában húzódó töbörsorok, illetve víznyelők.
A karsztot nyolc nagyobb karsztforrás vízgyűjtőterületére lehet felosztani, ezek: a Tettye-, Vízfő-, Kőlyuk-, Paplika (Abaligeti-), Kispaplika-forrás, illetve a Mélyvölgyi, a Mészégető-, és a Melegmányi-forráscsoport.
A karszt ez idáig leghosszabb barlangja az Abaligeti-barlang. Teljes hossza 1750 m, amiből a patakos Fő-ág fél kilométeres szakasza az idegenforgalmi turisták számára is nyitva áll, a kapcsolódó mellékágak viszont csak a barlangkutatók számára látogatható. A terület legmélyebb barlangja a nem régiben feltárt Spirál-nyelő, eddig –96 m mélységig vált ismerté, ahol eléri a karsztvízszinten húzódó patakos Fő-ágat. Számos 10-20-30 m mély víznyelő, illetve zsomboly jellemzi a karsztfennsíkot, de a hegylábszintet jelző forrásokban ismerté váltak az aktív vizes forrásbarlangok hosszabb-rövidebb szakaszai is (Vízfő-, Kispaplika-, Mészégető-, Melegmányi-forráscsoport ), melyek még eddig feltáratlan szifonokkal zárulnak le. Igazi ritkaság a területen megismert konglomerátumban képződött Török-Pince-víznyelőbarlang és az Abaligeti-barlangal összeköttetésben lévő Akácos-nyelő, valamint az a néhány szingenetikus mésztufa barlangüreg is, amely a Tettyei Mésztufa-barlangban képződött.
A barlangok élővilágát már idestova 150 éve kutatják a Mecsekben, jelentős eredményeket elérve, endemikus (helyi) fajokat leírva (Niphargus foreli gebhardti, Stenasellus hungarikus vakrákok, Hungarosoma bokori százlábú, Paladilhiopsis gephardti és Orobainosoma hungaricum nevű ikerszelvényes). A legjobban megkutatott a Mánfai-kőlyuk, amelyben kb. 150 és az Abaligeti-barlang, amelyben kb. 200 állatfajt mutattak ki. A denevérkutatás fellendülése kapcsán pedig 21 denevérfaj vált ismerté a területen. Itt került elő második alkalommal a fehérszélű denevér (Pipistrellus kuhli), Baranyában egyetlen előfordulással a fehértorkú denevér (Vespertilio Murinus).
A Mecsek gazdag felszíni karsztjelenségekben is, amelyek közül a jól fejlett töbröket, víznyelőket vagy a Melegmányi- és a Nagymélyvölgyi mésztufalépcsőket említhetjük.
A mai kasztosodás megindulása az ópleisztocénre tehető, de a karsztfejlődés fő időszaka a pleisztocén melegebb periódusai és az óholocénban voltak. A pleisztocén nyomát a területen kisebb-nagyobb foltokban megtalálható lösztakaró is jelzi.
 
<<Mecsek Mecsekhez