Döme-barlang
Fokozottan védett
Helye, kataszteri száma: Keszthelyi-hegység,
Szabad-hegy, Balatonederics , 4440/5
A barlang hossza: 250 m
Mélysége: -103 m
Bejárat tszf. magassága: 280 m
Kép: A Kígyós-akna.
A Keszthelyi-hegység keleti letörését alkotó Szabad-hegy
(408 m) oldalában kb. 280 m tszf. magasságban nyílik, hegylábi lankás szőlőstől
csupán 50 m szintkülönbséggel feljebb, mintegy 400 m-el északabbra a Sípos-torok
szurdokvölgyétől.
1998 tavaszán a Styx
Barlangkutató Csoport tagjai egy kis mélyedésre lettek figyelmesek
a hegyoldalban, amit kibontva egyre mélyebbre jutottak egy oldott aknában.
Több mint 90 m3 kitöltés eltávolításával ismerték meg a 60 m
hosszú Kápolna, Erzsébet-, Húsvét-, Crinoideás-terem
láncolatát. 2000 decemberének végén
15 m mélységben egy hasadék nyílt meg, amiből erős huzat tört fel. A szűkület
kibontásával függőlegesen lefelé 15 m-t mászhattak egy kitöltésmentes oldott
falu szűk aknában (Hermina-akna). Innen
a hasadék kitágul és átlagosan 1,2x3 m-es keresztmetszettel 55-60 m mélyre
szakad le (Nagy-akna). Az aknatalp
oldalában keskeny lyuk vezet tovább a 15 m-es Kukucs-aknába,
ami lefelé egyre szélesedik, mivel egy kereszthasadék kapcsolódik hozzá.
Az akna jobb oldali kiszélesedésénél (kb. -80 m-en) csúszós, agyagos falú
traverz vezet a zömében vízszintes 50-60 m hosszú Pannónia-ágba.
A hasadékban tovább lefelé ereszkedve — a Fekete
csontok 30 m-es meredeken lejtő kereszthasadékos oldaljárat
válik el, majd a 18 m-es Kígyós-aknában
lehet elérni a barlang legmélyebb pontját, amit üledékdugó zár le -103
m-en.
A járatok ún. felső triász
(karni) edericsi mészkőben alakultak
ki. Ezt bizonyítja a járatok falában több helyen is megfigyelhető kipreparálódott
tengeri liliom (crinoidea) maradványa.
A barlang morfológiailag három részre tagolódik.
Az első szakasza: a felső 15 m, amit főleg oldott üstös formák,
tágas üregrészek jellemeznek, de ezek nagyrészt bontással tárultak fel.
A kibontott földes, kőtörmelékes kitöltésből emberi, állati csontok
és eszköztöredékek (5-7 ezer éves cserépkanál) kerültek elő,
amelyek a neolitikus (Lengyel-kultúrához) tartoznak. Különlegességnek számít,
hogy az eredetileg levegős részekben sok helyen a felszínről benyúló gyökerek
szőnyegszerű szövedéke és lecsüngő gyökérrojtok borítják a falakat. Az
erősebb csepegéseknél pedig felfelé burjánzó gyökérfonadékokat ún. gyökérsztalagmiteket
találtak, amelyeket kutyára emlékeztető formáik alapján Puli
és Snauzer névre kereszteltek el. Ilyen molyhos tölgy gyökérformák
mészkőbarlangban a világon eddig még nem voltak ismeretesek.
A második szakasz -15 m-től a végpontig húzódik, ami szinte teljesen
függőleges . Lényegében egyetlen hasadék mentén alakult ki.
Falai fehérek és az aktív csepegések miatt csipkésre oldottak, valamint
karrosodott felületűek. Üledék kitöltés csak a hasadékok oldalában és talppontjain
látható. Cseppkövek csak néhány helyen díszítik a falakat.
A harmadik szakasz a vízszintes Pannónia-ág
, ami kb. -80-en húzódik. Falait barna agyag borítja, alatta finom homokszerű
kitöltés található. Helyenként visszaoldott cseppkőlefolyások és a mennyezet
jellegzetes oldásformái mutatják a víz többszöri elborítását és intenzív
befolyását is. A hálózatos termecskék füzére nagymértékben elüt a függőleges
szakaszok arculatától.
Cseppkő és ásványkiválások főleg a felső részben és a
Pannónia-ágban találhatóak. A barlang alsó 60-70 m-ben Co2
feldúsulás tapasztalható, ami akár 4-6
%-os is lehet . Ez az egyébként 2-3 óra alatt bejárható barlang
túraidejét jóval meghosszabbíthatja és igen veszélyessé is teszi. A barlang
hőmérséklete 8,7-11,2 Co között ingadozik.
Fokozott védelem alá helyezését különlegességnek számító gyökérsztalagmit
képződményei, régészeti leletei és felszín alatti kiterjedése indokolták.
A barlangot csak gyakorlott barlangkutatók kötéltechnikai ismeretek birtokában,
a Balaton-felvidéki Nemzeti Park engedélyével látogathatják.
Kép: A -103 m-es végpont
alja.
Irodalom:
Styx Barlangkutató Csoport jelentései (1999-2000)
Vulkánszpelelológiai Kollektíva jelentése (1999)
MKBT Tájékoztató III-IV.
