Tatai termális termális karszt jellemzői

A tatai termális (szubtermális) karszt jellemzői  Az ország eddig tanulmányozott termálkarszt-rendszereitől meglehetősen eltérő, egyedi arculatú típust képviselnek az itt megismert üregrendszerek, kísérő karszt jelenségek. Barlangmorfológiai szempontból is észlelhetjük ezt a különbséget, de inkább a kiválások, ásványképződmények jellegében sajátosak Tata barlangjai.
   A feltárások és a feldolgozó munkák során a tatai barlangüregekből nem került elő például gipsz, anhidrit, de még aragonit sem, ezzel szemben uralkodónak mondható a néhol tekintélyes (20-30cm) vastagságot is elérő, gyakran az egész barlangi falfelületet beborító, feltehetően több generációs, sűrűn egymásmellet kifejlődött, C-tengely irányában megnyúlt egyedek tömegéből álló paplanszerű kalcitréteg. Ez a néhol igen dekoratív kiválás jelenlegi ismereteink szerint nem túl magas képződési hőfokot indikál, bár a benne néhol előforduló kisebb üregek felületén lencsésen torzult romboéderes alkatú kalcitkristályok nőttek fenn, ami egyes elképzelések szerint magasabb képződési hőfokra utal. Ennek végleges eldöntése még a további feldolgozás feladata lesz.
   Több helyen előfordul a barit, néhol nagyon szép, kékes, áttetsző, táblás kristálycsoportokban. Megfigyelhető egyes kristálykéreg-példányok vizsgálatánál néhol az is, hogy a barit és a kalcit felváltva rakodott ki az ősforrások langyos vizéből.
    Az üregek oldásformáinak vizsgálatánál rendkívül szembetűnő a tektonikus preformáció alapvető szerepe, illetve a főtébe felharapódzó gömbüstök, gömbfülkék jelenléte.
    A tatai karsztrendszer egészen az legutóbbi évekig aktív volt, emiatt az ismert, illetve feltételezett kaverna rendszerek (a magasabb térszíni helyzetben lévő Megalodus-barlang kivételével) víz alatt voltak, sőt a Komárom-megyei Vízművek aktív ivóvíz-kivételi helyei is voltak, pl. a Tükör-forrási-barlang, Angyal-forrási-barlang, stb. Ebből adódóan kutatásuk csak a vizek sajnálatos elapadása után kaphatott igazi lendületet.
    A járatrendszerek azonban már korábban izgatták a kutatók fantáziáját, ezért több búvármerülésre is sor került, főként a Fényes-forrásrendszer karsztmedencéiben (pl. Sashegyi L. és társai: Feneketlen-forrás stb.).
 
  Irta: Almády Zoltán
 
Megalodus csoport honlapjáról