Bükk, Szepesi-Láner-barlangrendszer

Szepesi-Láner-barlangrendszer Fokozottan védett Irta: Kovács Zsolt

Szinonima: Szepessy-barlang, Láner Olivér-barlang, Létrás-tetői-barlang
Helye, kataszteri száma: Bükk, Nagy-fennsík 5372
Hossza: 2500 m
Mélysége: -158 m
Bejárat tszfm: 548 m

Aknarendszer

Aknarendszer 50%-os kicsinyítésben

A helyszín:
A Szepesi-Láner-barlangrendszer a bükki Nagyfennsík keleti, létrás-tetői részén található. Az egységes barlangrendszer az 1962 óta ismert Létrás-tetői-barlang (Szepesi-barlang) és az 1952-ben, majd nagyrészt 1985-86-ban feltárt Láner Olivér-barlang 1993 . december végi összenyitásával vált ismertté. A Szepesi-barlang a létrási lápa É-i oldalán, a Névtelen Kerekhegy déli lábánál, 548 méter tengerszint feletti magasságban nyílik Fehérkői mészkőben. Lejárata betonműtárggyal biztosított, vasajtóval lezárt.
A Láner Olivér-barlang (1985-ig Spirál-barlang) bejárata a lápa déli szegélyén kb. 545 méter tszf. magasságban, 6-8 méter magas sziklafal aljában nyíló inaktív víznyelőszáj a Vesszősi Pala és a Fehérkői Mészkő formációk határán. Lejárata kőből rakott támfallal biztosított. A bejárat alatt 10 méterrel a további járatok felé vasajtóval el van zárva.
Jelenleg a Szepesi-Láner-barlangrendszer összes felmért hossza 2073 méter, a még felméretlen oldalágakkal, kürtőkkel együtt meghaladja a 2,5 km-t. A rendszer Szepesi-barlangi bejárattól mért mélysége a Keleti-ág tavának felszínéig 143,8 méter, amelyhez különböző búvármerülések során mért további 9-15 méteres vízmélység számítható.

Feltárás- és kutatástörténet:
A Szepesi-barlang eltömődött mai bejárati nyílására az 1950-es évek elején figyeltek fel. Ebben az időszakban már történtek próbálkozások a rét mélypontján levő töbrök megbontására, de sikertelenül. A legenda szerint egy barlangkutató társaság felszíni kirándulásán Szepesi Zoltánné a szekérútról letérve turistabotját egy kibukkanó kis mészkőszikla mellett teljesen leszúrta ("Ide nézzetek fiúk, így kell barlangot kutatni!"). Ezen a helyen indítottak bontást 1955-ben az MHT Miskolci Csoportja Zsombolykutatói és a Miskolci Bányász Barlangkutató Csoport tagjai. 1957-ben 21 méterig, 1960. nyarán 47 méterig jutottak le. A barlang főágába többéves bontást követően 1962. június 9-e éjszakáján sikerült lejutnia a lépcsőzetes aknarendszeren keresztül a "három aranyásónak": Molnár Kálmánnak, Bödör Istvánnak és Kutas Tamásnak. A fiatal kutatók a nappali pihenés után friss erőként vizsgálták át a Bányászok és Zsombolyosok aznapi eredményét, azon az éjszakán pedig örömmel látták, hogy szabad az út, s lejutottak az aknarendszer aljára. Ezután közös munkával tárták fel a Keleti-ágat, melynek végén közel állandó vízszintű szifontó zárta el a továbbhaladást, illetve a Nyugati-ágat, melynek akkor ismert legtávolabbi pontját vízzel telt szifon jelezte. A feltárást követő mérések alapján a barlang hosszát akkor 1660, mélységét 165,8 méterben állapították meg.
Az 1962-es feltárást - néhány mellékjárattól eltekintve (Morgó-ág, Borsó-ág eleje) - 1984. márciusáig nem követte új felfedezés. Az 1980-as évek elejének csapadékszegény évei után a Nyugati-ág végén a vizes szifon kiszáradt, így a barlangban túrázók (Ferenczy Gergely, Kiss János, Toha i István) a szűk járatrészen átjutva a megelőző részeknél jelentősen nagyobb kiterjedésű termeket, kürtőket találtak. Az új szakaszt nyugat felé mély homokszifon zárta le, a magasba nyúló kürtők viszont további új feltárásokat ígértek. Sajnos a bejutást lehetővé tevő szifon az esőzések miatt ismét feltöltődött, egy időre a felfedezési vágyakat is elúsztatva. Szerencsére a járatok egy részét sikerült felmérni, s az adatok azt mutatták, hogy az új járatok az akkori Spirál-barlang járatai felé tartanak.
A Spirál-barlangot az MHT Miskolci Csoportja Zsombolykutatói felszínről indított bontás eredményeképpen 1952. augusztus 31-én 41 m hosszban, 13 m mélységig ismerték meg. Mai nevét Láner Olivér 1984. évi halálát követően kapta, a kiváló kutató, a barlang feltárója emlékének őrzésére.
1984. nyarán a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai megkezdték az addigra beomlott bejáratú barlang újranyitását, bontásos kutatását az elért legmélyebb ponton és a járatok újratérképezését. 1985. decemberében sikerült két kutatónak (Ferenczy Gergely, Kiss János ) átjutni a bontás során feltárt szűkületen, ahol tágas üregrendszer tárult fel. A továbbiakban többéves kutatás folyt a barlang mélypontjain. Először a középső és keleti mélypontot bontották, majd a nyugatabbra eső oldalon 19 méterrel mélyítették lefelé a járatot a kutatók, de itt sem sikerült az átjutás. A munka durvahomokkal eltömődött kis akna alján állt le. Közben folytatódott a barlang részletes felmérése és térképezése. A feltárt részekkel a barlang felmért hossza 335 méter (30 m becsült), bejárat alatti legnagyobb mélysége 89 m lett. A Szepesi-barlangban is sikerült 1988-ban és 1993-ban a kis időre leürülő vizes szifonon át újra bejutni az 1984-ben feltárt új részekbe, s a méréseket, megfigyeléseket pontosítani.
A két barlang járatainak pontos felmérése és bejáratuk egymáshoz viszonyított felszíni bemérése után világossá vált, hogy a barlangok ismert folyosói több helyen 5-10 méterre megközelítik egymást. 1993. decemberében 20 méter bejárat alatti mélységben, a Szűkület előtt, mészkőtörmelékben indított kutatóaknával, egyévi bontási munkát követően sikerült megtalálni a Szepesi-barlang felé vezető összekötő járatot (Fofó-ág), melyen Bátori Károly, Ferenczy Gergely és Kiss János elsőként jutott át a Láner-barlangból a Szepesibe. A járatrész a barlangok kutatásában és felmérésében sokszor részt vevő, fiatalon, munkahelyi balesetben elhunyt Nagy Flóriánról (alias "Fofó") lett elnevezve.

A barlangrendszer fő jellemzői:
A Szepesi-Láner-barlangrendszert bezáró kőzetösszletet a felső-triász korú Fehérkői mészkő formációba sorolják. A kőzet világosszürke, szürke, pados-vastagpados ill. tömeges, jellegzetes finomsávozottságot, márványos rajzolatot mutató mészkő, melyet helyenként 1-10 cm vastag repedéskitöltő kalciterek harántolnak.
A Szepesi-barlang "szintes" ágába a lépcsőzetes Aknarendszeren keresztül lehet lejutni, mely döntően hasadékjellegű. A barlang főága (Keleti- és Nyugati-ág) enyhén kelet felé lejtő, kisebb letörésekkel tagolt, átlagosan 2-5 méter szélességű, 3-20 méter magasságú, helyenként kétszintes folyosó, többnyire dél felé induló mellékágakkal, kürtőkkel. A főág hossztengelye ÉK-DNY és ÉNY-DK-i irányok közötti ingadozással nagyobb távolságon átlagosan K-Ny-i irányt tart. A formaelemek közül a járatok főtéhez közeli részeire jellemző helyenként a mennyezeti csatorna, máshol az íves vagy lapos boltozat illetve az összeszűkülő hasadékban végződés. Az oldalfalak simák, hullámkagylósak vagy szabálytalanul töredezettek. A járattalpon és közelében gyakoriak a vízfolyás eróziós tevékenységéből adódó íves bevágódások, csorgák, evorziós üstök. Helyenként a járat kanyonszerű. A barlangfolyosók mai képének kialakításában a legjelentősebb szerepet a vízfolyások által szállított törmelékanyag koptató tevékenysége játszotta. Az egész barlangra jellemzőek a kipreparálódott, törési felületekkel, repedésekkel határolt blokkok. A Fofó-ág Tohos-átjáró feletti szakaszán két fő- és két-három alárendelt repedésirány ismerhető fel, e törések alapvetően meghatározzák a járatok arculatát. Jelentős, vörösagyagos repedéskitöltésű tektonikus breccsazóna ismerhető fel a 3. szifon bejárata előtt a főtében, mintegy 1-1,5 m vastagságban, ÉÉK/60° orientációjú törés mentén. Ez jelenti a Szepesi-barlang Nyugati-ágának jelenlegi végpontját. Megkerülése a szifonsoron keresztül vagy felső kerülőjáraton keresztül elképzelhető. A Láner Olivér-barlang hálózatosan elhelyezkedő, impozáns méretű járatai egy körülbelül ÉÉK/50-60° dőlésű törést követnek.
A barlangrendszer törmelékes üledékkitöltését a helyi mészkő tömbjein, törmelékén kívül a barlangon kívüli lepusztulási területre jellemző agyagpala, vulkanitok, kvarcitdarabok, durvahomok, helyenként kőzetliszt és agyag alkotják. Az üledékkitöltés nem összefüggően borítja a járattalpat, nagy felületeken a szálkőtalp látható. Több helyen megfigyelhetőek az oldalfalakra különböző magasságokban rácementálódott, reliktumként megőrződött üledékfoszlányok, agyagos kérgek, melyek a korábbi járatkitöltési szinteket jelzik. A Szepesi-barlang cseppkőbaldachinjai is egykori magasabb helyzetű üledékkitöltést beborító mészkéreg maradványai, melyek alól a későbbi intenzív vízfolyások a laza törmeléket elmosták. A Láner-barlangi rész üledékében sok helyen denevércsontok, szórványosan más kistermetű gerincesek csontmaradványai fordulnak elő.
Aktív vízfolyást általában csak a legcsapadékosabb időszakokban vezet a barlang, általában a tavaszi hóolvadás után. A Szepesi-barlang Keleti-ágban néhány liter/perc vízhozamú forrás fakad. Legjelentősebb állóvize a barlangnak a Keleti-ág ismert végpontján búvárok által 9-15,5 m közötti mélységűnek mért 15 m˛ felületű Tó. Két alkalommal történt itt víznyomjelzés. Az 1963. aug. 17-18-án konyhasóval végzett első kísérlet értékelése szerint az Eszperantó-forrásban 18 óra, az Anna-forrásokban 19,5 óra és a Felső-Szinva-forrásban 24 óra múltán észlelték a só hatását. 1963. augusztus 31. - szeptember 7. között a Tó 280 kg konyhasóval történő nyomjelzése után az akkori értékelés szerint pozitívnak bizonyultak a Szinva-felső-, az Anna- és az Eszperantó-források, nem egyértelműen a Szinva-forrás. Sajnos a sózásos víznyomjelzés sok bizonytalanságot hordoz magában, az eredmények kritikával fogadhatók. Kisebb, 1-5 m˛ felületű tavacskák a Nyugati-ágban több helyen is előfordulnak, főként tufagátak által felduzzasztva. Csapadékszegény időszakban vízszintjük csökken, ki is száradhatnak.
A Szepesi-barlangban éveken keresztül hőmérséklet- és radonmérések folytak dr. Lénárt László vezetésével. A radonszint bükki barlangi viszonylatban alacsony, nem éri el az 1 kBq/mł értéket.
A barlang gazdag a legkülönfélébb álló- és függő cseppkőképződményekben, kérgekben és kiválásokban, melyek változatos kifejlődései között nevezetesek a Szepesi-barlang patakmedrének tufagátjai. Gyakoriak a drapériaszerű formák, cseppkőlefolyások, zászlócseppkövek, szalmacseppkövek, borsókő kiválások. A helyenkénti intenzív csepegés következtében ma is fejlődnek a változatos képződmények.
A barlangrendszer mai képét több tényező határozza meg. A befoglaló kőzet erősen tektonizált, a szerkezeti mozgások következtében törések, vetők, breccsás zónák alakultak ki benne. A barlangjáratok irányai a hegységrészre jellemző szerkezeti irányokkal esnek egybe. A járatok mennyezeti részein látható formaelemek, a járatszelvények arra utalnak, hogy az üregeket kezdetben a korrózió formálta. A Bükk hegység pleisztocén kori utolsó kiemelkedése alatt, a miocén fedőüledék-lepel elvékonyodása, lepusztulása után a leszálló karsztvíz és a szállított törmelékanyag alakította a járatokat. A fokozatosan elvékonyodó üledéktakarón kialakult vízfolyások koncentráltan, több helyen juthattak a helyenként kibukkanó mészkőfelszínre, illetve a karszthasadékokba. A Szepesi-barlang Aknarendszere, a Borsó-ág és más kürtők a Keleti- és Nyugati-ágban nem a ma felszínen levő, nemkarsztos Vesszősi Pala összletének területéről kaptak vizet, járataik a mészkősáv belső részének töbrei felé húzódnak. A Láner Olivér-barlang bejárata a karsztos és nemkarsztos mezozóos kőzetek határán nyíló, ma inaktív víznyelő. A Fofó-ág képe alapján több egykori víznyelési ponttal számolhatunk a mészkő-pala határon is, ezek egy része már teljesen eltömődött. A befolyó patakok függőleges falú patakmedreket vájtak ki a mészkőben, helyenként 5-10 m magas, kanyonszerű járatokat kialakítva. A barlangi vízfolyások a szállított törmelékanyagot többször lerakták, áthalmozták, a már lerakott vastag üledékrétegeket teljesen elszállították, a vízfolyás energiájának, hordalékszállító képességének függvényében. A medermélyülés illetve az üledéklerakódás szakaszosságára kevés konkrét információval rendelkezünk. Egyes szakaszokon omlások alakították a járathálózatot. A barlangfejlődés késői szakaszát jelzik a barlangban fellelhető, helyenként tömeges, igen dekoratív cseppkőképződmények.

A barlangrendszer bejárása:
A barlangjáratok többsége a beépített vaslétrák igénybevételével alapfelszereléssel járható, kürtőmászásokhoz technikai eszközökre is szükség van. A Szepesi-barlang Keleti- és Nyugati-ágának bejárása 5-8 óra, a Láner-barlangi oldalon a Fofó-ág a szifonokig 2-4 óra, a klasszikus Láner-barlangi rész 2-3 óra alatt járható be.
A Szepesi-barlang szintes ága 130 méter összmélységű aknasoron, 3-17 méteres vaslétrákon való lemászással érhető el. Az első vaslétra szűk, agyagos hasadékban vezet lefelé, a második létrától viszont már a barlang sajátos arculatát mutatja márványos rajzolatú mészkövével, kipreparált kőzetbordáival, hullámkagylós falrészleteivel, helyenkénti cseppkőlefolyásaival. A harmadik létra alatti szűkületen átbújva jutunk a Mesebeli-kürtő tetejére, ahonnan egy harangaknába látunk be. Alján keskeny hasadék, majd az aknarendszer legmélyebb egytagú aknája, a "Huszas" következik. A lefelé következő részeken két jelentősebb akna között az átjárók szűk ferdén lejtő hasadékok vagy mély csorgákkal tagoltak. Majdnem száz méteres mélységben érjük el a Rom-termet, amelyet szép oldási formák, cseppkövek, kis cseppkőmedence gazdagít. A teremből a további részek felé egy felső kerülőn jutunk, amely a terem talpa fölött 4 méterrel nyílik. A "Tölcsér"-en leereszkedve két újabb oldott falú akna, majd az Óriáslépcsők következnek, amelyek erózió által vájt, lépcsősen tagolt csorgák egy lejtős, lapos hasadékban. A keskeny vályúk fölött átcsúszva a Három aranyásó-terem tetejébe jutunk, ahonnan a vaslétrán lemászva a barlang bejáratához viszonyítva 129 méter mélységben elérjük a "szintes" ágat. Ez a barlang időszakosan vízfolyást vezető főága. A patak a rendszer nyugati végpontját jelentő 3-4. számú kettős szifon felől ered.
Szemben állva a vaslétrával balra a Keleti-ág, jobbra a Nyugati-ág felé indulhatunk. Hátunk mögött a terem oldalában kissé felmászva érhetjük el a Morgó-ág bejáratát, amely felfelé tartó, párméter hosszú oldalágba vezet.
A barlangi patak folyásirányába, délkelet felé indulva a Keleti-ág elején két, szép oldott formákat mutató termet találunk, alján meanderező, bevágódó mederrel. A magasba nyúló járat ezután elkeskenyedik, majd cseppkőlefolyás állja utunkat. Itt fel kell mászni három métert egy cseppköves párkányra, amelyen az akadályt megkerülhetjük. Pár méter után egy ötméteres, kellemetlen, rozoga vaslétrán újra lemászhatunk a járatba, de érdemes inkább a cseppköves párkányon továbbmenni. Itt a járat a Keleti-ág felső szintjén, cseppkőlefolyásos, oldott teremben halad, majd egy lefolyás elzárja a járatot. Szűk hasadékon jutunk vissza az alsó, patakos járatba, amely keskeny eróziós vályú, függőleges falakkal. A medret követve hamarosan ötméteres letöréshez, majd a Lábfürösztő-tóhoz érünk. Ezen a szakaszon is sok helyen felmászhatunk a felső, tágasabb és szebb barlangszintre. A tavacska után kettős kanyart ír le a járat, s elérjük a Forrást, amely a járattalp felett, délkeleti hasadékból ered, hozama néhány liter percenként. Ha itt felmászunk, újra a barlang felső szintjére juthatunk. A járattalp fölött öt méterre levő keskeny párkányról kötéltechnikával egy dél felé hajló, háromszög szelvényű kürtőbe mászhatunk fel további hat métert. Itt található a forrás elcseppkövesedett, járhatatlan ősi folyosója. Szintén ide torkollik egy másik kürtő is, amin visszaereszkedhetünk a felső szint talpát jelentő párkányra. Ezen a cseppköves párkányon a Tó felé haladva még két dél felé hajló tetejű kürtőbe lehet felmászni, majd a két szint teljesen egybeszakad. Az alsó szinten a forrástól a Tó felé erózió által formált, sziklabordákkal, letörésekkel, üstszerű bemélyedésekkel tagolt járatban haladunk, amely hamarosan teremmé szélesedik. Túlvégén érjük el az alig változó vízszintű, 20 m felületű szifontavat.
A Három aranyásó-teremből délnyugat felé, a patak folyásirányával szembe indulva a Nyugati-ágba jutunk. Erre a barlangrészre is jellemző a két fő barlangszint. Alul általában függőleges falú, 1-3 méter széles eróziós vályúban haladhatunk, míg a felső járatrész méreteiben, oldási formákban, cseppkövekben gazdagabb, tágasabb, dél felé hajló tetejű folyosórész. A két szint legtöbb helyen egybeszakadt, tehát a felső szint északi oldali talpa általában az alsó szint kanyonjának a teteje. A Három aranyásó-teremtől 30 méterre találjuk a Tábor-termet. A terem déli sarkából felfelé tartó kürtő pontosan a barlang bejárata alatt van. A főágban tovább haladva a patakmeder elszűkülése miatt fel kell másznunk négy métert egy cseppköves párkányra, amelyen a szűkület megkerülhető. Az észak felé lejtő fal szép cseppkőlefolyással borított. Újabb szűkületek miatt célszerű továbbra is a lefolyáson oldalazni, majd mintegy húsz méter után térhetünk vissza a mederbe. Itt kezdődik a Nyugati-ág legjellemzőbb képződményeinek, a tufagátaknak a sorozata. Az eróziós sziklanyelvekkel, üstökkel tagolt mederben 2-4 méterenként sorakoznak a patakot elzáró gátak, mögöttük 0,5-1 méter mély tavacskákkal. Mintegy 50 méter után a Nagy-tufagáthoz érünk, amely három méter magas, s a belevágott kis lépéseken lehet leküzdeni. A tufagát előtti kanyarban indul felfelé a Borsó-ág kürtőrendszere. A 200 méternyi hosszú járatrészt teljes hosszában az MLBE kutatói tárták fel a 80-as években. A 115 méter bejárat alatti mélységből induló kürtőben a cseppkőlefolyásos falon 45 métert felmászva egy erősen korrodált falú oldalaknát találunk, amelyen visszaereszkedünk 106 méterig. Innen a főággal össze nem lyukadó járaton át kisebb terembe jutunk, ahonnan újabb kürtő indul felfelé -60 méterig. A kürtőrendszer a Szepesi-rét legmélyebb töbréhez délkeleti irányba tartó hasadék. A Nagy-tufagáttól 25 méterre érjük el a Kis-baldachint, amely egy egykori törmelékkitöltésre ráfolyt 10 cm vastag cseppkőkéreg. A keletkezése után bekövetkezett intenzív patakműködés a kavicsos homokot elmosta alóla, így jelenleg 3 méter magasban ernyőként függ a járattalp fölött. Továbbhaladva az eddig délnyugat felé tartó járat északkelet felé fordul és elszűkül, így ismét fel kell másznunk a falon 10 méter magasba egészen a plafonig, ahol az átjárót találjuk. Ez a szakasz a "Nagy-travi". Visszaereszkedve a főjárat talpára balra kürtő indul felfelé, amelyet 50 méter hosszban másztak ki. Továbbhaladva hamarosan elérjük a Nagy-baldachint. Ez alatt szűk hasadékban indul a 40 méter hosszú Kristálytavi-ág, amelyben gyönyörű borsóköves cseppkőmedencében kis tavacska és egy kelet felé 20 métert emelkedő agyagos járat található. A Nagy-baldachintól a főjárat K-DK irányba fordul, s 200 méteren keresztül 0,5-1,5 méter széles, erősen változó magasságú, kanyonszerű, csupaszra csiszolt talpú hasadékban halad. Helyenként a járatszelvény cseppkövesedés miatt leszűkül. Ha nem akarunk ebben a keskeny vályúban maradni, felmászhatunk a felső, tágasabb, helyenként dúsan cseppköves szintre, ahol technikás szabad mászással változatos formákat mutató járatban túrázhatunk. Leküzdve ezt a szakaszt a járat teremmé szélesedik, majd a továbbhaladást szálkőfal zárja le. Hat métert felmászva jobbra a továbbvezető járat, balra a néhány méter hosszú, szűk, agyagos Tündértavi-ág indul. A főjárat jellege itt teljesen megváltozik. A járatirány ÉNy-ra fordul, a szélesség és magasság 1-1,5 méterre szűkül. A durvahomokos járattalpon 100 métert mászva elérjük a lapos 1. (homok-)szifont, majd néhány méter után a 2. (vizes-)szifont. Itt van a "történelmi" Szepesi-barlang, ill. a Nyugati-ág végpontja, a szifon után az 1984-ben feltárt új részek és a Fofó-ág következik. A szifon mélypontja a Szepesi-barlangi bejáratához mérve 97 méter mélyen, a főjárat mentén 800 méterre van. A további részeket a Láner-barlang felől induló útvonalnál ismertetjük.
A Láner Olivér-barlang bejárati része mészkőtörmelékkel teljesen feltöltődött járatban lett kibontva. A felmérési kezdőpont a Szepesi-barlangi bejárat szintje alatt 5,25 méterre van. A mélységadatokat a leírásban a Szepesi-barlang bejáratához viszonyítva adjuk meg. A lejárati rész kőtámfallal és lépcsőkkel biztosított. A 2-3 méter széles bejáraton lemenve kis terembe érkezünk, alján található a vasajtós lezárás. A vasajtó alatt 4 m mély betonozott falú akna, majd lejtős járat indul. Három méter után balra a Fofó-ág felé vezető vaslétra, jobbra a 300 méternyi hosszúságú "klasszikus" Láner-barlangi rész kezdődik, először ezt járjuk be.
Az elágazás alatt a járat egy 10 méter hosszú, lejtős szűkületbe torkollik, melyen átjutva 3 méter széles akna oldalába érkezünk. Felfelé cseppkőlefolyásos kürtő látszik, a falon egy három méter magas állócseppkő felé 8 métert lemászva a "Híd"-ra érkezünk. Innen már feltűnik, hogy a barlangrész lépcsősen bemélyülő, több csomópontba összefutó ikeraknák sorozata. A Hídtól a felszín felé tartó kürtők egyike cseppköves (ezen jöttünk le), a másik csipkésen korrodált, ezek a -21 méteres szintben találkoznak. Lefelé nézve balra az "Egeres-akna", jobbra a klasszikus lemeneti akna látható. A 4 méteres átmérőjű Egeres-aknába beékelődött kőtömbökön lemászva ereszkedhetünk le, alja -56 méteren van. Kis sziklakapun átbújva 5 méteres letöréshez érkezünk, ahonnan kis terembe lehet lemászni. Ide érkezik be a Hídtól lefelé tartó másik, 3-5 méter széles, korrodált falú akna is. Ettől a csomóponttól ÉK-i irányba magas, keskeny hasadék indul, melyben leereszkedve a legrövidebb úton érjük el az alsó 20 méterén teljes szelvényben bontott barlangi mélyponti részt, ill. -92 méteren a bontás alját. A kerülőút a fenti kis terem jobboldali, keleti falában nyíló hasadékon át vezet. A nyíláson átbújva az előzővel párhuzamos, 5-15 méter magas, cseppköves, lefolyásos falú hasadékba jutunk. A beékelődött kőtömbökön lelépkedve 8 méter után jobbra oldaljárat indul, amely ismét kereszthasadékba visz. Ezen az egy méter széles lejtős járaton lecsúszva járatkereszteződéshez érünk Jobbra felfelé induló oldalág, szemben a bontott, agyagos "Lenini-út", balra a korábban említett mélyponthoz vezető átjáró látható.
Ha a Láner-barlang megtekintése helyett a Szepesi-barlang, ill. a Fofo-ág felé indulunk, le kell másznunk a fentebb már említett hétméteres vaslétrán. Ez a szakasz teljes szelvényben mészkőtörmelékkel fel volt töltve kibontása előtt. A vaslétra alatt közvetlenül az Egeres-akna felé tartó rövid oldalág indul. Ennek megtalálásakor a kutatók majdnem feladták a további bontást, s többen ki is jöttek a barlangból. Végül a "bejutóbrigád" felfedezte azt a kelet felé tartó, akkor törmelékkel kitöltött kis hasadékot, ami a Fofó-ágba vezet. A lelkes túlórázók azon az éjszakán lejutottak a Szepesi-barlang vizes szifonnal elzárt részébe, s az ott talált teáskannát felhozva bizonyították az összekötő rész felfedezését. Ezen az útvonalon elindulva, a szűk, ferde hasadékon átbújva meredek letöréshez érünk, ahol a lemászáshoz kötélbiztosítás szükséges. A szabálytalan alaprajzú teremből két kürtő is vezet a felszín felé. Az oldalfalak törésekkel erősen tagoltak, a járattalpat mészkőtömbök fedik. Lefelé tartva kis létrával könnyített újabb letörés, majd néhány méter hasadékszerű járatban haladás után egy 10x5 méteres terembe érünk, melynek jellegzetességét jellegzetes kőzettörési felületek adják. A simára mosott falrészletek jól mutatják a befoglaló kőzet márványos rajzolatát, az idős hasadékokat kitöltő kulisszás lefutású kalcitereket. Cseppkövesedésnek nyoma sincs ezen a szakaszon. A továbbvezető út a terem mélypontján, szűk átjáróban vezet, majd néhány méter után újabb hétméteres vaslétrához érkezünk Ez a "Sári-kürtő" teteje. A Fofó-ág felfedezése előtt eddig a pontig jutottak el a kutatók a Szepesi-barlang felől. Az akna aljára érve (-63 m) a járat elágazik. Jobbra, DK-i irányban 15 méteres magasságig belátható, kimászatlan kürtő indul a felszín felé. Balra tágas, törmelékes aljzatú folyosóba érünk, amely É-i majd ÉK-i irányba fordul. A 10 méter magasságot is elérő járat csorgaszerűen kimélyített alja meredeken tart lefelé. A járatszakasz egy több m˛ felületű törési síkkal határolt teremben végződik. Innen indul a felszín felé tartó "Site-kürtő", amelyből eddig több mint 40 métert másztak ki. Ez a kürtő helyenként 5 méterre is megközelíti a Láner-barlang járatait, így a Fofó-ág feltárása előtt innen lehetett remélni az összekötő rész megtalálását. A terem mélypontján szűk kereszthasadékon, a "Tohos-szivatón" keresztül érjük el a mélyebb szinteket. A szűkület után magas, keskeny, ÉK-i irányú hasadékban 40 méter után érjük el a "szintes" ágat, a Szepesi-barlang ÉNy-DK-i csapású járatát. A teremmé szélesedő járatkereszteződés helyenként szép lefolyásokkal, cseppkőorgonákkal borított. ÉNy felé indulva pár méter után a járat lezárul, a breccsás kőzetszakaszt jobbra (ÉK) lefelé tartó kettős homokszifon kerüli, melynek mélypontja -97 méteren van. A továbbjutás a vizes homokkal kitöltött járatban eddig nem sikerült.
Az előbbi elágazástól DK-felé tartva 4 méteres letöréshez érünk, amely 20 méter hosszú, egyre szélesedő terembe vezet. Több kürtő is indul innen felfelé. Az aljzatot mészkőtömbök borítják, ezek között lemászva juthatunk le a Szepesi-barlang 2. számú "vizes" homokszifonjához.

Irodalom:
Hakl, J.-Lénárt, L.-Hunyadi, I. (1993.): Radon measurements in caves and springs located in the area of the Bükk National Park - A bükki barlangok kutatásának, védelmének és hasznosításának legújabb eredményei c. tud. konferencia előadásai, 1993. nov., a Miskolci Egyetem kiadványa, 5-14. old.
Juhász András (1962.): A Létrástetői barlang - Karszt és Barlang 1962. II., 45-50. old.
Kordos László (1984.): Létrás-tetői-barlang - In: Kordos L. és társai: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Bp., 146-148. old.
Kovács Zsolt (1992.): A létrástetői Szepessy- és Láner Olivér-barlangok kutatásának új eredményei - "A Bükk karsztja, vizei, barlangjai" c. tud. konferencia előadásai I. kötet, a Miskolci Egyetem kiadványa, 189-197. old.
Kovács Zsolt (1995.): Szepesi-barlang. Láner Olivér-barlang. In: F. Nagy Zsuzsanna - Vadász István (szerkesztők): XXXIX. Barlangnapok (Bükk-hegység, Létrás-tető, 1995. június 23-25. - Vándorgyűlési kiadvány, Miskolc
Lénárt László (1978.): Szepesi-barlang - Bejárási útmutató a Karszt- és Barlangkutatók I. Országos Tudományos Diákköri Találkozója tanulmányútjaihoz, NME-MKBT kiadv., Miskolc, 4-7. old. + térkép
Lénárt László (1979.): Barlangok a Bükkben - B.A.Z. megyei Idegenforgalmi Hiv. kiadv., Miskolc, 1-71. old.
Sárváry István (1969.): A Létrás-Istvánlápa-barlangrendszer - Karszt és Barlang 1969. II., 53-56. old.
Tohai István (1986.): A Szepessy-barlang Ny-i ágának homokszifonja utáni új részek feltárása. In: Lénárt L.: A Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület jelentése - Beszámoló az MKBT 1985. évi tevékenységéről, Bp., 106-107. old.

Forrás: MLBE évkönyv 1999

http://www.ngo.hu/~mlbe/evkonyv/evk99/evk99mel.htm

Bükk