Lilla-barlang
Fokozottan védett
Írta: Kovács Attila
Szinonima: Romvár-barlang
Helye, kataszteri száma: Bükk, Kis-fennsík
Hossza: 180 m
Mélysége: -15 m
Bejárat tszfm: -
A Bükk-hegység Forrás-völgyének völgyfőjénél található
forráscsoporttól 200 méternyire, fent, már a fennsíkon, kb. 350 m tengerszint
feletti magasságban nyílik a Lilla-barlang mesterségesen kibontott, vasajtóval
lezárt bejárata. A P+ és Z
jelzésű turistautak elágazásánál látható kis töbör szálkőkibúvása előtt
feltűnik a barlangból egykor kihordott agyagos törmelékanyag mára tájba
illeszkedett, elegyengetett hányója. A barlangbejárat két oldala 1,5-2
méter magasságig terméskő fallal van kirakva. A 300 méter távolságban agyagpalában
eredő Kaszás-kút forrásának vize a barlang töbrében, a bejáratától nyugatra,
50 méternyire nyelődik el mészkőben, a Kaszás-kúti-visszafolyóban. A korábban
bontott víznyelő jelenleg terméskővel ki van rakva és részben le van fedve.
Az itt befolyó víz (nagy valószínűséggel) a Felső-forrásban kerül újra
a felszínre.
A Lilla-barlang kialakulásában feltehetőleg a korábban magasabb szinten
folyó Kaszás-kúti-patak játszhatott jelentősebb szerepet. A járatfejlődés
korai szakaszát a mennyezeti főteformák jelzik, a járatok mai formáját
főként a befolyó vizek és a szállított törmelékanyag eróziója alakította
ki. Az erózióbázis süllyedésével alsó járatszint alakult ki, majd ez is
inaktívvá vált, agyaggal erősen feltöltődött. A felső járatszinten a beszivárgó
vizek jelenleg a karbonát-kiválások dús gyarapodásához járulnak hozzá,
azonban a cseppkövek, bekérgezések és lefolyások egy része már inaktív,
pusztuló, helyenként porlódó. A barlang felső szinti nagytermében vastag,
kevert, néhol rétegzettséget mutató kitöltés rakódott le, melyben jelentős
mennyiségű cseppkőtöredék van. A felhalmozódás részben omlásos eredetű
lehet, elképzelhető, hogy valamikori földrengés döntötte le a helyenként
méteres átmérőjű oszlopokat. A törmelékhalmon új, vastag cseppkőkéreg képződött,
méteres átmérőjű álló-cseppkövekkel. Az aljzati üledékben homok frakciójú
törmelék jelzi az egykori patakbehordást. Jelentős mennyiségű a felhalmozódott
agyag is a barlangban, melyben gerinces-csontok, közte sok barlangi medve
csont található.
Az erősen feltöltődött bejárati szakaszok kibontását a miskolci Bányász
Barlangkutató Csoport a 70-es években kezdte meg. Az 1978. októberi bejutást
követő időszakra a barlang fő veszélyeztető tényezőjének a "bejárás"-t
jelölte meg a csoport. Kétségtelen, hogy a Pisai-ferde-torony melletti
2-3 centiméter átmérőjű, 0,5-1,5 m magasságú oszlopokból álló cseppkőcsoportot
talán egy ép példány képviseli ma, de a képződmények mennyisége így is
jelentős. A Remény-terem szalmacseppkő-erdejének látványa, a Nagy-terem
első felét uraló Gólem, vagy a Lopótök az alsó szakaszban továbbra meghatározó
élményt nyújthat mindenkinek.
A Bányász Csoport a feltárást követően is további jelentős feltáró
munkát végzett a barlangban. A járatokat Várszegi S. és Szeremley Sz. mérte
fel 1978-ban, eszerint 180 m hosszú és 15 m mély a barlang, számottevő
tudományos kutatás azonban a mai napig nem folyt benne. A csoport megszűnése
után "gazdátlan" barlangban hagyott szerszámok, bejárást segítő eszközök
tönkrementek. Az alsó szakasz ezért jelenleg közepesen nehéz, a Nagy-terem
könnyű mászással járható, a bejáráshoz elegendő az alapfelszerelés. A barlangot
jelenleg a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület gondozza. Látogatásához
a Bükki Nemzeti Park engedélye szükséges.
Irodalom:
MKBT Műsorfüzet: 1979. január/február
Lénárt László: Barlangok a Bükkben, 1979.
Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület (Kovács Zsolt):
A Lilla-barlang természeti állapotfelvétele - kézirat, 1998.
Bükk