Gyurkó-lápai-barlang
Fokozottan védett
Írta: Ferenczy Gergely
Szinonima: Lengyel-barlang, Sövény-kúti-barlang,
Sövény-lápai-barlang
Helye: Bükk-hegység, Harica-patak észak-keleti völgyoldal
fennsíkperemi szakasza, a völgybe lefutó Gyurkó-lápa DNy-i oldalán.
Bejárat tszf. magassága: kb. 615 m
Hossza: 38 m
Mélysége: +12 m
Max. horizontális kiterjedés: kb. 32 m
A Barátság-kerttől északra kb. 1 km-re található, a Harica-patak völgye
bevágódásának szélén, a Kis-fennsík északi peremén nyílik. Nevét a Harica-völgy
mellékvölgyéről (Gyurkó-lápa) kapta, melynek szinonim elnevezése Örvény-lápa.
A barlang meredek hegyoldalban egy sziklás hegygerinc alatt kb. 15
m-el, a gerinc szélén induló DNy-ÉK irányban lefutó sziklavápa K-i oldalán
nyílik, a sziklafal tövében. Természetes bejárata É-ÉK-re néz, egy függőleges
irányban megnyúlt kb. 1.5 m hosszú, keskeny, szabálytalan nyílás. A bejáratban
karvastagságú gyökerek szűkítik tovább a szelvényt.
Az ember számára járható járat feltárulása a Harica-patak völgyoldalának
fennsíkperem felé történő bevágódása, lejtőhátrálás következménye.
A barlang feltárása 1958. július 27-én Balogh Tamás, a Magyar Hidrológiai
Társaság Borsodi Csoportja Zsombolykutató Szakosztályának akkori tagja
nevéhez fűződik.
Elmondása alapján egy másik, ismert kis üreget keresett a térségben
(Gyurkó-lápai-üreg). Azt a barlangot nem találta meg, de egy sziklafal
tövében szűk rést talált. A rést rövid bontással kitágítva, néhány méteres
szűk lejtős járaton bekúszva, egy cseppkövekkel gazdagon díszített, lejtős
terembe jutott.
A barlang felső triász mészkőben (Kisfennsíki Mészkő Formáció) nyílik.
A terem az ÉNy-DK irányban megnyúlt, mely a kőzet domináns repedésének
tekinthető. Ez az irány a barlangbejárattól éppen a Harica-forrásokat metszi
ki. Erre közel merőleges irányban húzódik a felszínen a már említett sziklavápa,
ill. a legnagyobb kürtő lejtiránya.
Az üreg genetikai szempontból nehezen értékelhető. Mivel a főte gyakorlatilag
teljesen omlott, az eredeti morfológiai jegyek csak nehezen ismerhetők
fel. Alaposabb vizsgálatok hiányában morfológiai, ill. kitöltés vizsgálatok
alapján inaktív víznyelőbarlangnak mondható.
A barlang egy lejtős, tektonikusan preformált keskeny járattal kezdődik,
melyet vastag fagyökér tesz még szűkebbé. Kb. 6 m után egy 22x15 m méretű
terembe érkezünk. A terem szélein több rézsútos, törmelékkel kitöltött
járat csatlakozik be a felszín irányából.
A barlang a bejárattól kezdve erősen lejt a terem végpontja, a terem
vége irányába.
A terem főtéje - kürtők kivételével - szinte végig omlott, eredeti
oldott formát alig lehet felismerni. A talpat a főtéről lehullott jelentős
méretű (akár 3-4 m átmérőjű) kőtömbök ill. réteglapok alkotják.
A terem DNy-i szélén nyíló, több mint 10 m magas jelentős szelvényű
kürtő a bejárat szintje fölé nyúlik. A tetején becseppkövesedett törmelék
határolja a járatot. A cseppkőkéregben kvarcitkavicsok ill. egyéb nemkarsztos
kőzetanyagú patakhordalék fedezhető fel. A barlang lejtéséből, viszonylagos
mélységéből, fennsíkperemi helyzetéből adódóan vízgyűjtőjéről lehatárolódott
víznyelőbarlangra következtethetünk, mely a Harica-források felé szállította
a vizét.
A terem aljzatát a főtéről lehullott kőtömbök és réteglapok borítják,
melyeken fehér ill. sárgásbarna, akár másfél-méteres sztalagmittömbök,
ill. fosszilis, több m?-es cseppkőlefolyások borítják. A függőcseppkövek
viszont ehhez képest viszonylag fejletlenek.
Fokozott védetté nyilvánítását elsősorban változatos cseppkőképződményei
indokolták. A főtén a kőzetrepedésekből szivárgó víz nagy felületen hófehér
cseppkőkérgeket hozott létre, a töredezett felületek szögletes formáit
elsimítva. A bejárati előcsarnokban több helyen megtalálható a mennyezeten
élő fagyökér, mely a cseppkőkérget több helyen lerepesztette. Egyes függőcseppkövek
végén, a vízvezető kapillárisában megjelentek a fagyökerek, és a barlang
légterében lógnak. Egy helyen cseppkövesedett hajszálgyökerek, ill. heliktitek
is megfigyelhetők. Igen jellegzetes, fűrészfogas vagy fodros szélű cseppkőzászlók
találhatók a barlangban. A barlang mélypontján lévő kürtő alatt, a terem
végén a falon igen különleges, 2-3 cm hosszú, és igen karcsú kifejlődésű
borsókőképződmények találhatók. Kialakulásuk permetező vízből képződött
aeroszolból való kicsapódással magyarázható.
Említésre érdemes a barlang állatvilága. Egész éven át denevér-tanyahely,
minek következtében sok guanó található szétszórva a barlangban. A mélyponton
jelentősebb mennyiségben található denevérguanó, melynek mennyisége a jelenleginél
nagyobb denevérkolónia múltbéli jelenlétére utal. Emiatt számottevő a rovarfaunája
is, mely alaposabb vizsgálatot érdemel.
A barlang látogatása a kijelölt járóútvonalon alapfelszereléssel, a
BNP Igazgatóságának engedélyéhez kötött. Téli időszakban (október 15-től
április 15-ig) a denevérek nyugalmának biztosítása érdekében egyáltalán
nem látogatható.
A lezárás finanszírozása az 1997. évben nemzetközi pénzalapokból valósult
meg. Támogatta az Arbeitkreis für Fledermause, Sachsen-Anhalt (Sachen-Anhalti
Denevér Munkacsoport, Németország) ill. a Fauna & Flora International
100 % Fund (Fauna és Flóra Nemzetközi Alapítvány).
Fénykép: Kovács Attila
Térkép: alaprajz, Majoros Zs., (nem teljes)
Miskolc, 1999-11-09.
Ferenczy Gergely
http://www.ngo.hu/~mlbe/evkonyv/evk99/evk99mel.htm#C
Bükk
