Balla-barlang
Fokozottan védett
Szinonima: Kutya-barlang
Helye, kataszteri száma: Bükk, Nagy-fennsík 5372/1
Hossza: 24 m
Mélysége: +8 m
Bejárat tszfm: 318 m
A 35 m hosszú, 10 m széles és 4 m magas csarnokszerű
üreg kitöltésének alsó szintjéből Hillebrand Jenő barlangi medve, barlangi
hiéna, ősbölény és tarándszarvas csontjai mellett a korai Szeleta-kultúra
jellegzetes kőeszközeit tárta fel. A kitöltés felsőbb szintjéből ugyancsak
barlangi medve, valamint szibériai pocok és tarándszarvas csontjait, a
felső paleolit ember apró kőeszközeit és egy kőkorszaki gyermek koponyáját
ásta ki.
Kadič Ottokár, aki 1913-ban
a Szeleta-barlang ásatásait befejezve megkezdte a Bükk hegység többi barlangjának
kutatását, hozzákezdett a lillafüredi "Kutya-barlang" vizsgálatához is.
Kadič visszaemlékezése alapján a barlang első bejárása a következőképpen
történt. A barlang bokrokkal benőtt, hosszúkás kerek nyílásán bebújva,
előbb függőlegesen négy méter mélységre, egy kiálló keskeny párkányra bocsátkoztak,
majd erről még három méterrel lejjebb ereszkedtek.
Egy öt méter hosszú üregbe jutottak, nyugatra pedig, igen meredek lejárón
kötélhágcsón lemászva, olyan helyre értek, ahol a barlang újra elágazik.
Délnyugatra igen keskeny, hosszú magas és mély hasadékra akadtak, de végüket
az első bemászás alkalmával nem tudták elérni. A lejáró aljához visszamászva,
a második ágban egy északnyugatra húzódó keskeny folyosón végighaladva,
nagy csarnokszerű üregbe értek. Azonban innen sem jutottak tovább. Kadič
a barlangot még aznap felmérte, elkészítette alaprajzát és hosszmetszetét.
Minthogy ennek az ismeretlen barlangnak nem volt neve, és a Szent István-lápa
alján nyílik, a felfedező Szent István-barlangnak nevezte el.
Bükk