Bükk, Balekina-barlang

Balekina-barlang Fokozottan védett Írta: Kovács Zsolt

Szinonima: -
Helye: Ómassa, Garadna-völgy
Bejárat tszf. magassága: 450 m
Hossza: 600 m
Mélysége: -90 m

Helye:
A barlang a Bükki Nemzeti Parkban, Miskolc város határában található. Bejárati töbre a nagyfennsíki Szárdóka-hegy meredek lejtésű északi oldalában, a Garadna-völgy újmassai Őskohóhoz levezető mellékvölgyének völgyfőjében 540 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, közel a felhagyott Nyavalyás-tetői dolomitbánya legfelső szintjének DK-i pereméhez. A völgytalpba bemélyülő töbör a bányaterületet felülről kerülő földúton közelíthető meg legkönnyebben. A bányától kelet felé indulva a földút lankásan lefelé tartva hamarosan bekanyarodik a völgybe, északról és keletről a felső peremén kerülve a barlangbejáratot rejtő, egyedül álló töbröt. A feltöltődött inaktív víznyelőtöbör a Szárdóka-hegy gerincét és déli oldalát alkotó andezites, tufás vulkáni eredetű kőzetek (Szentistvánhegyi Metaandezit) és a Nyavalyás-tető karsztosodott dolomitos-mészköves-dolomitbreccsás összletének (Hámori Dolomit) határán alakult ki.

Feltárás- és kutatástörténet:
A barlangot a Miskolci Egyetem Tudományos Diákköre Karszthidrológiai Szakcsoportja kutatói tárták fel, amikor 1979-ben megbontották a töbör északi végében, sziklakibúvás alatt induló, törmelékes agyaggal kitöltött hasadékot. Néhány napi kemény munkával 7 méter mélységben először szabad légteres oldalkürtőt találtak, majd ez alatt egy spirálszerűen maga alá kanyarodó szűkületet kitágítva jutottak a barlang első aknájának tetejére. A barlangkutatók felderítették a változatos, aknákkal, termekkel tagolt üregrendszert, az aknákba a bejárás könnyítésére vaslétrákat szereltek, majd felmérték a barlang fő járatait. A mérés alapján a barlang 250 méter hosszúnak és 90 méter mélynek adódott. A felmért üregről térképet, bejárási útmutatót és földtani ismertetést készítettek. A barlang jelenlegi mélypontján sikertelenül próbáltak továbbjutni. A kutatások felhagyása után az 1980-as évek végére a bejárat eltömődött.
1990-ben a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjai kibontották a bejáratot, majd 1992-93-ban részletesen újratérképezték a járatok döntő részét. A barlang felmért hossza 512 méterre nőtt, mélysége nem változott. Három nehezen járható, a felszín felé tartó, fel nem mért mellékággal együtt a járatok ismert hossza meghaladja a 600 métert. Az alaprajz és oldalnézet újszerű módon, számítógépes technika alkalmazásával kerültek megrajzolásra, melyek tudomásunk szerint az első hazai digitális barlangtérképek.

A járatrendszer fő jellemzői:
A barlang többszörösen elágazó járatrendszere egy kb. 290/60° dőlésirányú törési felület mentén alakult ki. Három jól elkülöníthető kőzetcsoport foglalja magába: világosszürke, dolomitos mészkő (Nyavalyási Mészkő), mészcementált dolomitkonglomerátum (Sebesvízi Konglomerátum) és fekete, márgalemezes mészkő. A kőzetrétegek meredeken észak-északkelet felé dőlnek.
A barlang folyosói a bejárati szakasz kivételével tágasak, gyakoriak az 5-10 méter széles, 10-15 méter magas járatok. Jól észlelhető a befoglaló törésfelület felső, több 10 m-es szakaszokon meglevő, síkot közelítő lapja a járatok NyÉNy-i oldalán (Xilofon-ág, Pálma-terem). Gyakoriak az omladékos szakaszok, a főtefelharapózás, főként a gyengébb állékonyságú, dolomitkonglomerátumban kialakult szakaszokon (34-es-terem környéke). A járattalp lépcsőzetesen tart a mélyebb szakaszok felé, eróziós bevágódásokkal, csorgákkal tagolt, legnagyobb letörése közel 20 méter (Nagyakna). Az oldalfalak kipreparálódott rétegfejekkel, réteglemezekkel, örvényüstökkel tagoltak, szivárgó vizek által korrodáltak vagy cseppkőlefolyásokkal borítottak.
A járatokban megtalálhatók a barlangot befoglaló kőzetek leomlott, legurult tömbjei, főként a dolomitkonglomerátum ill. a szürke mészkő 1-2 cm-estől több m-es darabjáiig. Legnagyobb közülük a Nagyakna tetején keresztüldőlt, kb. 10x3x2 méteres kőhidat alkotó szürke mészkőtömb. A kívülről behordott kőzettörmelék döntő része vörös porfirit (metaandezit) és diabáztufa (metabazalt-tufa). A törmelékben vörös hidrokvarcit is előfordul. Gyakoriak az oldalfalakra kirakódott, odacementált kavicsos-homokos üledékfoszlányok, az egykori magasabb feltöltést tanúsítva. A finomabb szemcséjű kitöltést kevés homok és jelentős mennyiségű kőzetlisztes agyag adja.
A cseppkőképződmények aránytalanul oszlanak el a barlangban. Az álló-, függő-, szalmacseppkövek és heliktitek főként a 34-es terem környékén találhatók, máshol a kérgek, bevonatok dominálnak. A legismertebb cseppkőcsoport a Pálma. Több m-nyi felületet borítanak visszaoldott cseppkőlefolyások a lejárati részben és a Nagyakna tetején, darabjaik a törmelékben is gyakoriak.
A barlang vízfolyást csak a csapadékosabb időszakokban vezet, de a csepegés állandóan jelentős. Az 1995. tavaszán Sásdi László által végzett vízfestés szerint a barlangi patak vize az újmassai Őskohó közelében, alsó-triász mészkő és a középső-triász dolomit határán, a Garadna-patakba torkolló kis forrásban lát napvilágot.
A jelenlegi mélyponti törmelékszifon átbontása esetén még jelentős járatrészek megismerésére van lehetőség.

A barlang bejárása:
Bár a barlang egyetlen nagy törési felület mentén alakult ki, a kezdeti korróziós és a későbbi eróziós periódusok, helyenkénti omlások, majd a cseppkövesedés igen változatos jellegű, termekkel, lépcsős aknasorokkal tagolt járatokat alakított ki. Bejárása igényes technikai feladat és igazi barlangászélmény, de a helyenkénti kitett mászások illetve törmelékes, omladékos zónákon való járás nem nélkülözi a veszélyeket sem. A teljes bejáráshoz az alapfelszerelésen kívül kötelekre, technikai eszközökre is szükség van. A túra időtartama a bejárási útvonaltól függően 4-6 órát vesz igénybe.
A lejárat betonozott kis akna, amely keskeny hasadékba vezet, majd lefelé kiszélesedik. Ennek alján agyagos, dugóhúzóként tekeredő szűkületen lecsúszva érünk az első akna tetejének párkányára. A leérkezéshez óvatosságra van szükség, mert a szűkületből kicsúszva be lehet esni az aknába. A lejtős párkányon két-három ember számára van hely, innen indul lefelé az első vaslétra, amely - akár a többi betonvasból hegesztett társa - nem igazán biztonságos. Az akna felső harmadától a járat fehér mészcement alapanyagú, szürke dolomitszemcséket tartalmazó konglomerátumban halad lefelé, kiszélesedik, lépcsős erózióvájta bemélyedésekkel tagolt aknasorban folytatódik. Az aknák oldalfalait több helyen visszaoldott cseppkőkérgek borítják. Az első, második és harmadik aknán a létrákon lemászva a barlang legnagyobb termének, a Pálma-teremnek tetejébe érünk. Itt érdemes megnézni a dolomitkonglomerátum és a Pálma-termet magába foglaló fekete, lemezes mészkő határát, szépen mosott felületeit. A felülről beszivárgó vizek miatt itt már kisebb vízfolyásokkal, állandó csepegő vizekkel találkozunk.
A barlangtúra innen két irányba folytatható. A terembe torkolló letörés fölött, - kötélbiztosítás mellett - átlépünk a terembe vezető negyedik létra tetejéről a baloldali párkányra (ez egy betorkolló oldalkürtő alja), majd cseppkőlefolyáson felfelé haladva óvatosan felmászunk egy ferde ellipszis alakú hasadék felé. A cseppköves, lefolyásos, 1-2 méter széles hasadék a barlang felső szintű, szép oldási formákkal jellemezhető termébe, a 34-es terembe vezet. Ez a terem központi helyet foglal el a barlangban két betorkolló kürtővel és három lefelé tartó járattal.
Ha a szokásos túraútvonalat követjük, s lemászunk a Pálma-terem felső oldalfalába rögzített negyedik vaslétrán, pár négyzetméteres lejtős párkányra érkezünk. Erről a párkányról szép látvány nyílik az egész teremre, letörésekkel tagolt, nagy sziklatömbökkel fedett aljzatára, erózióvájta, fekete oldalfalaira. A létrának háttal állva balra előttünk van a terem nagy letörése, jobbra pedig a teremtől ellentétesen, meredeken lejtő réteglap, amely egyben a terem aljába vezető lemeneti útvonal. A nedves, agyagos, aljában mély csorgában vízfolyást vezető járaton leereszkedve a barlang legjellegzetesebb állócseppkő csoportjához, a Pálmához érünk. Erről a párkányról szép látvány nyílik az egész teremre, letörésekkel tagolt, nagy sziklatömbökkel fedett aljzatára, erózióvájta, fekete oldalfalaira. A Pálma alatt beékelődött szikladarabok között lebújva a terem alsó szakaszába érünk, majd innen lefelé pár méterre találjuk a barlang alsó szintjének patakos járatát, a végén az 1. (törmelék-) szifonnal.
A Pálmához torkollik be az az oldalkürtő is, amelyen feljuthatunk a fentebb említett, másik útvonalon is elérhető 34-es terembe. Egy vízmosta letörésen 4-5 métert felmászva többmázsás sziklatömbökből összeállt omladékzónába jutunk, jobb szélén 2 méter széles vízmosta vályú vezet fel a terembe. Az omladékon keresztül is fel lehet jutni, de ezzel inkább ne próbálkozzunk. A kürtő aljától ez a szakasz is simára kimosott felületű dolomitkonglomerátumban alakult ki.
Felérve a 34-es terembe az eddig követett mély csorga továbbvezet egy felszín felé tartó kürtőbe, jobbra pedig az agyaglejtőn felmászva találjuk az átjárót a bejárati vaslétrás aknarendszer felé. A terem feljöveteli utunkkal szemközti fala szép cseppkőlefolyással borított, 1-2 méteres állócseppkövek is kialakultak rajta. E fal mentén balra indulva néhány lépés után egy meredek törmeléklejtőre jutunk. Lefelé menve az út omladékzónába vezet, ezen a kövek között átbujkálva egy 6-8 méter mély aknához érkezünk. Kötélereszkedés után agyagos vízmosásban, kőtömbök között átmászva érhetjük el a 2. szifonhoz vezető szintes járatot.
Ha a 34-es teremben a törmeléklejtőn felfelé indulunk, jobbra törmelékkel magasan feltöltött oldalkürtőbe, balra a Nagyakna tetejéhez jutunk. Az aknához mészkőtörmelékes lejtőn lehet lejutni, fokozott óvatossággal, különösen, ha már ereszkednek is benne. Az akna igen impozáns, tetején óriási keresztüldőlt sziklatömbbel. Falát vörös agyagpala-közbetelepüléses dolomitkonglomerátum alkotja, amely helyenként pereg. Leereszkedve kanyargós vízmosáson keresztül érünk a szinteságba.
A barlang alsó, vízszintes része 2-4 méter széles oldott ferde hasadék, alján eróziósan kimélyített vályúval, fala sok helyen cseppkőlefolyással borított. Az időszakos patak a törmelékkel feltöltött szifonba vezet, amelyet eddig sikertelenül próbáltak kibontani. A szifon bejárata felett hosszan, de nehezen járható, elszűkülő tetejű vakkürtő indul felfelé. A 2. szifontól a kijárat felé a 34-es termen keresztül a már ismertetett útvonalakon juthatunk vissza.

Irodalom:
Gombor L. - Csernyák A. (1982.): Az NME TDK Karszthidrológiai Szakcsoport 1980. évi jelentése - In: Kordos L. (szerk.) Beszámoló az MKBT 1980. évi tevékenységéről, pp. 183-191.

Forrás: MLBE évkönyv, Melléklet 1999.

http://www.ngo.hu/~mlbe/evkonyv/evk99/evk99mel.htm#B

Bükk