Molnár János-barlang
Fokozottan védett
 
 
Szinonima: Lukácsfürdő forrásbarlangja, Malomtavi-barlang, Malomtó-forrásbarlangja, Szt. János-barlang, Szt. Lukács-tavasbarlang
Helye, kataszteri száma: Budai-hegység 4762/5
Hossza: 414 m
Mélysége: -52 m
Bejárat tszfm: 116 m 
Budapest belterületén, a Budai-hegység keleti előterében elterülő József-hegy tövében található. Száraz, természetes bejárata a Malom-tó fölötti hegyoldalban nyílik, 116 méteres tengerszint feletti magasságban. Hossza 414 méter, összmélysége 52 méter, legmélyebb pontja a vízszint alatt -37 méter mélységben található.
A Frankel Leó úton, a Lukács-fürdővel szemben elterülő Malom-tó közelében, jelenleg négy bejárata ismert a barlangnak. Ebből kettő természetes: a felső, régen ismert száraz bejárat, és a tó vízszintje alatt 3,6 méter mélységben nyíló un. Alagút-forrás. Mesterséges bejárata a Malom-ág nevű, részben levegős szakaszra nyílik. Természetes, de mesterségesen tágított bejáratnak tekinthető a Boltív-forrás hasadéka, amely 16 méter mélységben a barlangba csatlakozik, azonban járhatatlanul szűk. Vízszint közeli szakasza a Malom-ágban folytatódik, de az ide beépített vízkiemelő vezeték miatt gyakorlatilag járhatatlan.
A barlang első kutatója az 1860-as években Molnár János patikus volt, aki felmérte a hegy oldalában nyíló üreget, és elemezte a források vizét. A víz alatti járatok feltárását 1953-ban kísérelték meg először. Kessler Hubert, Rádai Ödön és Sambre Attila a tűzoltóságtól kölcsönkapott oxigénes mentőkészülékkel próbálkoztak a Boltív-forrás járatrendszerébe bejutni, de a technika nem tűnt megfelelőnek. Hosszú ideig tartó sikertelen kísérletsorozat után 1960 május 22-én megszületett az első győzelem. Az MHS BEKSz búvárai a Malom-tóból indulva az Alagút-forráson keresztül bejutottak a száraz szakaszba. 1960-tól kezdődően 1983-ig a Delfin Könnyűbúvár Szakosztály búvárai jelenlegi hosszúságában feltárták az akkori könnyűbúvár technikával még elérhető víz alatti barlangszakaszokat.
A barlangot befoglaló kőzettömeg, a Hármashatár-hegycsoporthoz tartozik, annak legkeletibb részét alkotja. Fő tömege a felső eocén üledékképződési ciklus befejező szakaszát képező budai márga, és bryozoás márga. A pleisztocén végén bekövetkezett mozgások hatására, ÉNy-DK-i irányú hasadékok keletkeztek. Ezekben talált utat magának a feltörő hidrokarbonátos termálvíz, amely a mindenkori erózióbázis, azaz a Duna szintjén látott napvilágot.
A Molnár János-barlang a jelenlegi karsztvízszint alatt van, így járatainak jelentős része víz alatt húzódik. Ma is aktív forrásbarlang, amelyben megfigyelhető a melegvizes barlangképződés folyamata. E barlangtípusok kialakulásban jelentős szerepet játszik a keveredési korrózió, amely megfigyelhető a járatrendszer középső szintjében. Itt a méretek, és a formaelemek hasonlóak a budai hegység barlangjaira általánosan jellemző morfológiai elemekhez. Uralkodóak a magas, ill. mély, keskeny hasadékok, amelyeket vízszintesen haladó tágasabb járatok kötnek össze. A keveredési zónában a kőzetfelszín tagolt: üstszerű oldásformák, és gömbfülkék teszik változatossá. Jellegzetes képződménye a barlangnak a táblákban megjelenő kipreparálódott barittelér , amely fejlődésének kezdeti időszakáról tanúskodik. A tengeri üledék megkövesedett élővilága több helyen tanulmányozható. Tömeges megjelenésű Bryozoa és Echinoidea kövületek láthatóak a falakon, ill. a teljesen kipreparálódott fossziliákat a barlangot kitöltő üledék épségben megóvta.
Fokozottan védettségének legfőbb indoka, hogy vizét a Lukács-fürdő hasznosítja, s az oda látogatóknak kínál fürdőzést, üdülést, gyógyulást.
A barlang felszíni bejáratai jelenleg biztonságos vasajtóval vannak ellátva. Látogatási engedélykérelemmel a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságához, ill. a barlangot hasznosító Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Részvénytársasághoz kell fordulni. Bejárása azonban komoly technikai és gyakorlati felkészülést igényel. A felső, száraz szakasz kivételével csak légzőkészülékkel járható, annak is a biztonságos barlangi merüléshez alkalmazott speciális típusával.
Irodalom:
Szabó József (1879): Budapest geológiai tekintetben
Papp Ferenc (1938): A budapesti melegforrások
Shambre Attila (1962): Az első lépések -Békaemberek
Plózer István (1972): A malomtavi Molnár János-barlang víz alatti járatainak feltárása
Kordos László (1984) : Magyarország barlangjai

Internet:
http://cave.integra.hu/startframe.htm (angol nyelvű + térkép, kép)http://www.buvarinfo.hu/cikkek/zartterimerulesek/molnarjanos.html  (Búvárinfoból tallózva)
http://www.aquanauta.hu/tura-molnarj.html (túra lehetőség -- már nem él.)

<< budai