Látó-hegyi-barlang

Szinonima: Franciabánya sziklaürege, Rókalyukkürtői munkahely, Építők-barlang
Helye, kataszteri száma: Budai-hegység; 4762/?
Hossza: 60 m
Mélysége: -20,5 m; +4 m
Bejárat tszfm: 291 m  


A Szépvölgyi út felső harmadában az Erdei lak felett található Franci-bánya középső fal szakasznak aljában nyílik 279 m tszf. magasságban (a 2 sz. üreg szomszédságában) egy messziről is jól látható 4 m magas oldott kőfülke aljában, keskeny omladékos hasadékkal.

A barlang kb. 60 m hosszú és -20,5 m mély. Eocén mészkőben alakult ki.
A Francia-bánya munkálatai közben nyílt meg, valószínűleg 1957 előtt, mivel első irodalmi említésének éve akkorra tehető (Csók Rémó, 1957). A barlang felfedezése Csók Rémó jelentése alapján 1958 február 9-re esett. Ezután a jelentősebb feltárási szakaszok évei: 1957-60 (Városterv barlangkutató csoport), 1980-85 (FTSK), 1987 (MKBT nyári kutatótábor).

A barlang lényegében egyetlen DDK-i irányú hasadék mentén alakult ki, mely három szakaszra tagolható:
1. A 9 m mély keskeny emberderéknyi bejárati hasadékakna (Róka-kürtő), ami gyakran eltömődött, a felszínről belehullott (többnyire az emberek által bedobált) kövektől. Ez a szakasz jelenleg is nagyon szűk és szemetes és kissé omlásveszélyes, bár a benne lévő "ácsolatfák" tartják az apró törmeléket, de egyben le is szűkítik a mozgásteret. A bejáráshoz néha kissé ki kellett bontani a begurult köveket.
2. A kb. 25-30 m hosszú, átl. 0,7-1,5 m széles vízszintes szakasz (Műterem - Reménység kapu), egyetlen 5 m-es oldalággal (Talán-folyosó) tagolódik. A bejárati akna alatt nagyon sok a behullott szemét (főleg pille palackok stb.), fadarab és kő. Ez a szakasz már egy oldott szálkő hasadék, aminek az alját száraz poros agyag és kőzettörmelék tölti ki. A folyosó elején egy alig 0,5 m2-es helyen kiszáradt víztócsa szeptáriás felülete látszik. A folyosó mennyezetét az elszűkülő hasadék vagy abból levált omladéktömbök jelentik. Helyenként folyóvízi törmelékes agyagos üledék tölti ki, teljesen. A nagyobb tömböket ácsolatfák és vasgerendák biztosítják, melyek állapota megfelelő a száraz hűvös klíma miatt. Bemozdulásuk nem látszik (2000 dec.).
3. A végponti lefelé táguló függőleges hasadék (Kőtár), ami egykor 11 m mélységig volt kibontva, ma már csak mintegy 7 m-ig járható be, mivel az alja feltöltődött, a meredek rézsűről bepergett száraz agyagos kitöltéssel.

A járatok kialakulása erőteljes tektonikus preformációval kezdődhetett, amit később hévizes (ill. kevert vizes) oldás bővített tovább. Ezt valószínűleg a hegység kiemelkedése után a felülről befolyó vizek kisebb mértékű oldása és követte, ami a felszín közeli hasadékokon keresztül történt. Ennek nyomai jól láthatóak a folyóvízi üledékekkel teljesen eltömődött hasadékok mennyezetében. A képződményei (kalcit, barit, aragonit, borsókő) a bontási munkálatok során szinte teljesen megsemmisültek. Csak egyes mélyebb telérekben láthatóak nyomaik.

Maga a bejárati nyílás hasadéka egy 4 m-es szépen oldott kőfülke oldalában nyílik, ami egy tágas üreg maradványa (a sziklamászók a felette lévő utat régóta "zsíros kenyérnek" nevezik). A bejárati szakasz és a középső rész sokkal töredezettebb, míg a mélyebb szintek szépen oldott épp gömbfülkeszerű bemélyedéseket tartalmaznak.

A barlang teljes hosszában erős huzat érzékelhető, ami átl. 3,5-4 Co-os hőmérsékletű és döntően felszín irányából jön, valamint egykét kisebb repedésből. Ez a relatív páratartalmat jelentősen lecsökkenti (85-95 %) ezért az agyag mindenhol kiszáradt és erősen porlik. Az irodalom szerint (1960 dec., Tájékoztató) előfordult fordított huzatirány is, ami a barlang légnedvességét alapvetően megnövelte. Az intenzív légmozgás további légteres járatokat sejtet.
 
A barlang bejárása kb. 0,5 órát vesz igénybe és csak alapfelszerelés szükséges hozzá, de az omladékos szakaszok miatt csak képzett vezetővel ajánlott.

<< budai