Látó-hegyi-barlang
Szinonima: Franciabánya
sziklaürege, Rókalyukkürtői munkahely, Építők-barlang
Helye, kataszteri száma: Budai-hegység;
4762/?
Hossza: 60 m
Mélysége: -20,5 m; +4 m
Bejárat tszfm: 291 m
A Szépvölgyi út felső harmadában az Erdei lak felett található
Franci-bánya középső fal szakasznak
aljában nyílik 279 m tszf. magasságban (a 2 sz. üreg szomszédságában) egy
messziről is jól látható 4 m magas oldott kőfülke
aljában, keskeny omladékos hasadékkal.
A barlang kb. 60 m hosszú és -20,5 m mély. Eocén
mészkőben alakult ki.
A Francia-bánya munkálatai közben nyílt meg, valószínűleg 1957
előtt, mivel első irodalmi említésének éve akkorra tehető (Csók Rémó, 1957).
A barlang felfedezése Csók Rémó jelentése alapján 1958
február 9-re esett. Ezután a jelentősebb feltárási szakaszok évei: 1957-60
(Városterv barlangkutató csoport), 1980-85
(FTSK), 1987 (MKBT nyári kutatótábor).
A barlang lényegében egyetlen
DDK-i irányú hasadék mentén alakult ki, mely három szakaszra
tagolható:
1. A 9 m mély keskeny emberderéknyi
bejárati hasadékakna (Róka-kürtő),
ami gyakran eltömődött, a felszínről belehullott (többnyire az emberek
által bedobált) kövektől. Ez a szakasz jelenleg is nagyon szűk
és szemetes és kissé omlásveszélyes,
bár a benne lévő "ácsolatfák" tartják az apró törmeléket, de egyben le
is szűkítik a mozgásteret. A bejáráshoz néha kissé ki kellett bontani a
begurult köveket.
2. A kb. 25-30 m hosszú, átl. 0,7-1,5
m széles vízszintes szakasz (Műterem
- Reménység kapu), egyetlen 5 m-es oldalággal
(Talán-folyosó) tagolódik. A bejárati akna alatt nagyon sok a behullott
szemét (főleg pille palackok stb.), fadarab és kő. Ez a szakasz már egy
oldott szálkő hasadék, aminek az alját száraz poros
agyag és kőzettörmelék tölti ki. A folyosó elején egy alig 0,5
m2-es helyen kiszáradt víztócsa szeptáriás felülete látszik.
A folyosó mennyezetét az elszűkülő hasadék vagy abból levált omladéktömbök
jelentik. Helyenként folyóvízi törmelékes agyagos üledék tölti ki, teljesen.
A nagyobb tömböket ácsolatfák és vasgerendák
biztosítják, melyek állapota megfelelő a száraz hűvös klíma miatt. Bemozdulásuk
nem látszik (2000 dec.).
3. A végponti lefelé táguló függőleges
hasadék (Kőtár), ami egykor 11 m mélységig volt kibontva, ma
már csak mintegy 7 m-ig járható be, mivel az alja feltöltődött, a meredek
rézsűről bepergett száraz agyagos kitöltéssel.
A járatok kialakulása erőteljes tektonikus
preformációval kezdődhetett, amit később hévizes
(ill. kevert vizes) oldás bővített tovább. Ezt valószínűleg a hegység kiemelkedése
után a felülről befolyó vizek kisebb
mértékű oldása és követte, ami a felszín közeli hasadékokon keresztül történt.
Ennek nyomai jól láthatóak a folyóvízi üledékekkel teljesen eltömődött
hasadékok mennyezetében. A képződményei
(kalcit, barit, aragonit, borsókő) a bontási munkálatok során szinte teljesen
megsemmisültek. Csak egyes mélyebb
telérekben láthatóak nyomaik.
Maga a bejárati nyílás hasadéka egy 4 m-es szépen oldott
kőfülke oldalában nyílik, ami egy tágas üreg maradványa (a sziklamászók
a felette lévő utat régóta "zsíros kenyérnek"
nevezik). A bejárati szakasz és a középső rész sokkal töredezettebb,
míg a mélyebb szintek szépen oldott
épp gömbfülkeszerű bemélyedéseket tartalmaznak.
A barlang teljes hosszában erős
huzat érzékelhető, ami átl. 3,5-4 Co-os
hőmérsékletű és döntően felszín irányából jön, valamint egykét kisebb repedésből.
Ez a relatív páratartalmat jelentősen lecsökkenti (85-95
%) ezért az agyag mindenhol kiszáradt és erősen porlik. Az irodalom
szerint (1960 dec., Tájékoztató) előfordult fordított
huzatirány is, ami a barlang légnedvességét alapvetően megnövelte. Az intenzív
légmozgás további légteres járatokat sejtet.
A barlang bejárása kb. 0,5 órát vesz igénybe és csak alapfelszerelés
szükséges hozzá, de az omladékos szakaszok miatt csak képzett vezetővel
ajánlott.
