Szinonima: Kőbánya-barlang, Kőfejtő-barlang, Bagyura-lyuk, Látó-hegyi-barlang, Öreg-barlang, Déry-barlang, Gugger-hegyi-barlang, Harcsa-barlang.
Helye, kataszteri száma: Budai-hegység, Pál-völgyi-kőfejtő
Hossza: 440 m
Mélysége: -28m, +16 m
Bejárat tszfm: 215 m  

A Pál-völgyi-kőfejtő arculatát nagyban meghatározó 6x7 m-es impozáns barlangszáda annak DNy-i sarkában nyílik. A több hasadék jellegű járat összeszakadásával szélesedett barlang átjárót képez a Kis Hideg-lyuk, és a Harcsaszájú-barlang között. Önmagában ez a barlangrendszer legrövidebb tagja (Hossza: 50 m; szintkülönbsége: +11 m, -5 m).
A bejárati szádát kitöltő omladékon leereszkedve, az omladék között több nyílást találunk. A járat meredeken halad lefelé, 7 m-el lejjebb közel a talpponthoz a nagy kőtömbök alatt visszafelé haladva a DK-oldalon (30-40 cm) lehet bejutni abba az omladékos járatba, amely a Kis Hideg-lyukba vezet. A Bagyura-barlang ÉNy-i hasadékának végpontja jelenti az összeköttetést a Harcsaszájú-barlanggal, ami jelenleg omladékkal, és némi hulladékkal van kitöltve.
A barlangra jellemző omladékos formakincse mellett, cseppköves képződményei csak kis felületen láthatóak. Bejáratában némi algásodás tapasztalható. Jelenleg a kőfejtő szintjében a barlang előtt egy fagerendákból álló kerítés látható, benne egy kapuval. Azon keresztül közelíthető meg a bejárat. Belül az omladékos kitöltésre faácsolat került, ami a mélybezuhanástól óvja meg a kíváncsiskodókat.

A kőfejtő második leghosszabb barlangja. Bejárata a bánya DNY-i sarkában a felső művelési szinten nyílik, a messziről látható Bagyura-barlang fölött. Tektonikailag, és egyben genetikailag is összefügg a Kis-Hideg-lyukkal és a Bagyura-barlanggal.
Felmért hossza 211 m (+ kb. 70 m), legnagyobb mélysége - 44 m., legnagyobb vízszintes kiterjedése 112 méter.
Impozáns 5x6 bejárati szádája 215 m tszf. magasságban nyílik és egy lépcsőzetesen lefelé haladó teremben folytatódik. Végében feltűnik az a markáns tektonikai hasadék, amely mentén a terem létrejött. A terem legmélyebb pontján egy vasajtó alatt folytatódik a barlang.
Gyakorlatilag egyetlen hatalmas törésvonal mentén létrejött szorosan egymáshoz kapcsolódó párhuzamos járatokból, és az ahhoz tartozó kisebb oldaljáratokból, fülkékből, és termekből áll. A fő törésiránya 115-295 fok. Jellegzetes, és egyben legnagyobb 30 m hosszú, 3-4 m széles Pannónia-folyosójába 8 m magasból lehet beereszkedni, ahol egy régi létramaradvány segít a lemászásban. E folyosó DK felé húzódó végéből nyílt az a szűk baritos átjáró, amely a Bagyura-barlangba vezet. Az átjáró jelenleg be van omolva.
ÉNy felé a folyosó után egy hosszabb töredezett szakasz kezdődik, melyet omladék tömbök emeletekre szabdaltak. A Gödör felett áttarverzálval a csúszós 5 m mély Cseppköves-kürtőn lehet lemászni. Rövid bujkálás után elérhetjük következő nagyobb hasadékteremet, ami szintén omladék-szintekkel tagolt. Mennyezetében éles peremű lógó kőtömbök éktelenkednek. Innen kapta a Guillotine-terem nevet. Ez a barlang legmélyebb pontja (-44 m). A főhasadék további végpontját egy több szintre szakadozott, elszűkülő és elagyagosodott hasadék jelenti (Malacfürdő). A Guillotine-teremben 5 m-t felmászva egy szűkületen (jobb) oldalra átbújva egy félreeső nagy (4x12 m-es) omladékos terembe jutunk: ez a Nagy-terem.
Az egész barlang találhatóak cseppkőlefolyások, bekéregzések és kisebb függőcseppkövek. A legnagyobb állócseppkő a Pannónia-folyosó végében látható. Szórványosan heliktitek is megfigyelhetőek, főként a Pannónia-folyosóba vezető lejtős akna tetején, a folyosó végében, és a Cseppkő-kürtő környékén.
Sajnos a belső szakaszok falain sok helyen kormozások csúfítják el a falakat. Az unatkozó barlangászok kevésbé elítélhető tevékenysége a végponti hasadéknál számtalan agyagszobor kigyúrása, mely sokszor főleg a nemi jelleg kiformázásában csúcsosodik ki. Nem oda való. Feltáró kutatásra érdemleges objektum. A Pál-völgyi-barlang Vetkőztető-hasadékával párhuzamosan halad. A végponti agyagbányájának kitermelésével a Francia-bánya barlangjainak alsó zónája válhatna ismertté.

Kép: A Farkastorok
A barlang lényegében egyetlen ÉNy-DK-i hasadékból áll, követve a kőfejtő oldalfalának vonalát. Az eredeti bejárat alatt lévő 3x10 m-es teremből egy keskeny helyenként kitáguló lépcsőzetesen lejtő hasadék vezet a járat közepéig, mintegy 20 m szintkülönbséget veszítve. Az alsó 1,5-3 m széles hasadék a barlang legtágasabb része, mely egy erősen összeszakadozott járat, amit kőtömbök osztanak több szintre.
A mélyponttól meredeken emelkedő mennyezeti hasadék 10 m-el feljebb két járaton keresztül elér egy 2x8 m-es termet. Onnan további 2 m-el feljebb egy keskeny 12 m hosszú kuszodajárat köti össze a Bagyura-barlang alsó részével.
A hasadékjáratok oldalát több helyen is nagyfelületen borítja kalcitkristály. A bejárati terem belső végében a mennyezet hasadékából gyökerek lógnak be. A jellemzően töredezett, omlott falú járatokat csak elvétve díszíti kisebb cseppkőképződmény (függő- v. -bekéregzés). Az erőteljes tektonikus formakincs mellett kevés az oldásforma. Kitöltését főleg kőzettörmelék és nagyméretű leszakadt tömbök alkotják, agyag csak a mélyebb a szakaszon fordul elő nagyobb mennyiségben. A két bejáraton akadálytalanul keresztülszellőző járatrendszer télen jelentősen lehűl: 2-4 C ^o-ra.
Érdemes lenne részletesebben is foglalkozni a barlang különleges klímaviszonyainak változásaival (hőmérséklet, páratartalom), valamint radondetoktorok telepítése is célszerű lenne. A belső szakaszokban fellelhető állati ürülékből feltételezhető, hogy valamilyen kisebb termetű emlősállat látogathat viszonylag rendszeresen a barlangba. A bejáratba bedobált szemét és fadarabok eltávolítása indokolt lenne.