Vass Imre-barlang
Fokozottan védett
Szinonima: -
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Esztramos 5412/2
Hossza: 1000 m
Mélysége: 42 m
Bejárat tszfm: 272,6 m
Jósvafőtől ÉNy-ra mintegy 2 km távolságra, a Tohonya-völgyben, a Haragistya-fennsík D-i lábánál, 272.6 m tszf.-i magasságban nyílik.
Kb. 1000 m hosszú, függőleges kiterjedése 42 m, horizontális kiterjedése pedig 422 m. Középső-triász wettersteini mészkőben alakult ki, jellemző törésvonalak mentén. Helyenként dolomit is található benne.
Első szakaszát a Budapesti Műszaki Egyetem barlangkutatói az árvízi forráskürtő kimélyítésével 1954-ben tárták fel, majd az utat elzáró omladék átrobbantása után, a járatot kitöltő víz elapadását követően 1955-ben jutottak el a ma ismert végpontig, ahol a továbbjutást hatalmas omladékzóna akadályozza.
Az időszakosan aktív forrásbarlang elágazó rendszerében öt emeleti szint alakult ki. A főként hasadék jellegű, alagút szelvényű, helyenként meanderező, legimpozánsabb szakaszán 6 m széles és 10 m magas főág falát foltokban szinlő, tömegesen pedig hullámkagyló és ujjbegykarr díszíti. A vég pontot jelentő Cyklopsok-csarnokában hatalmas vetőtükör látható jelentős mennyiségű kőzettörmelékkel. Cseppkőképződményekben különösen a felső szintek járatai gazdagok, ahol nagy felületeket cseppkőkéreg, -lefolyás borít, főként cseppkőoszlopok, szalmacseppkő, de cseppkőmedence, -csésze, -szinlő és -baldachin is előfordul.
A barlang vizeit felszínre vezető Kis-Tohonya-forrás hidrológiai rendszere még nem egyértelműen tisztázott, de a víznyomjelzéses vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy fő víznyelője a szlovákiai oldalon fekvő Milada-barlang, valamint a magyar oldalon lévő haragistyai nyelők.
Az 1972-ben kialakított bejárati táró hajtásakor a repedés kitöltéséből óholocén csontmaradványok (köztük kormeghatározóként a füttyentő nyúl - Ochotona pusilla Pallas), valamint 1-6 mm átmérőjű kvarc és fekete-vörös bevonatú patakhordalék kavicsai kerültek elő.
A Vass Imre-barlang hazánk legalaposabban tanulmányozott karsztobjektuma. A bejárat közelében 1958-ban létesített, Papp Ferenc professzorról elnevezett kutató állomáson a barlangban létesített távmérő-hálózat segítségével több évtizeden keresztül rendszeres hidrológiai, meteorológiai, ásványtani stb. vizsgálatokat végeztek.
A barlangot és 12 ha felszíni területét már 1958-ban védetté nyilvánították. Fokozott védelem alá helyezése főként hidrológiai jelentőségének köszönhető. A lezárt rendszer csak a barlangban méréseket folytató Papp Ferenc barlangkutató csoport tagjainak kíséretében tekinthető meg. A barlang bejárását áradások idején a Lagunás-szifon időszakos bezáródása akadályozza. 

Vissza