Tücsök-lyuk
 
Kép: A Tücsök-lyuk bejárata

Szinonima: Lófej-zsomboly
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Haragistya, 5440/16
Hossza: 40 m
Mélysége: -30 m
Bejárat tszfm: 352 m

A bontott bejáratú barlang a Lófej-völgy K-i oldalában nyílik Jósvafőtől ÉÉNy-ra kb. 2400 m-re, 352 m tszf magasságban.
-30 m mély jellemzően függőlegesen mélyülő, enyhén lépcsőzetes, nagyobb részt bontott aknabarlang. Középső-triász dolomit közé ékelődött wettersteini mészkőben alakult ki.
1960 nyarán Holly I., Cser F., Csicsely A. bontották ki a néhány órai munkával. A lyukra a jósvafői kondás hívta fel a figyelmet. A berogyás alját ágak szövevényével összetartott agyag alkotta, amit átbontva egy szűk lyukon -9 méter mélyre sikerült leereszkedniük. A barlang alját laza morzsalékos agyag töltötte ki, amelyen egy szöcske ugrált. Az első bejárók azt hitték, hogy ez az állat azonos a tücsökkel, innen nyerte a barlang a Tücsök-lyuk nevet.
1966-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Barlangkutató Csoportja próbabontást végzett benne és azt további folytatásra érdemesnek találta.
1982-ben a Pap Ferenc csoport fiataljai kezdtek a barlang bontásához, oktató-bontó tábor keretében, melyet Maucha László vezetett. A kibontott agyag, kőtörmelék és helyenként mosott kövek között embernyi, sőt néhány méternyi üregek is megnyíltak, bár erős Co2 feldúsulás nehezítette a munkát, amit folyamatos légszivattyúzással enyhítettek. A járatot a D-i irányban húzódó szálkőfal és a kitöltés közötti légrés irányában mélyítették, ahonnan néha enyhe légáramlás volt érezhető. A decemberi -15 Co-os hidegben történt térképezés során egyértelmű befelé áramló huzatot lehetett tapasztalni. Felmerült a teljes szelvényben bontás, ill. az É-i irányban húzódó kitöltés eltávolítása, az ott lévő feltételezett járatok megismerése érdekében is, de ez technikai okok miatt nem valósult meg. A kibontott függőleges járatszelvényt a már hagyományossá váló nyári táboraik során folyamatos ácsolással biztosították. Így érte el a barlang mélysége 1982-ben a -12 m, 1983-ban a -22 m, 1984-ben a -30 m-es mélységet az összesen közel 50 m3 anyag kitermelése után.
A barlang gerinces maradványait 1975-ben Kordos László dolgozta fel, amikor is az aljzatot kitöltő szürkés-sárgás agyagból vett (1971-72-es) 50 kg-nyi mintát iszapolással, válogatással elemezte. A csontmaradványokon kívül Gastrpoda indet., faszén és 1-3 mm átmérőjű kvarc kavicsok voltak. A fauna és egyidejűleg az üledék korának pontos meghatározása bizonytalan, mert a területről addig még nem került elő felső-pleisztocén-holocén korú folyamatos rétegsor. Ennek hiányában a Bükk-fennsík faunatörténetével sem lehet egyértelmű párhuzamot vonni. A hűvös és nedves klímát kedvelő pocokfajok adják a kis faunát, mint a Microtus agrestis, M. oeconomus, M. gregalis, de az Arvicola is. Hasonló microklímát igényel a Sicista. E fajok mellett megtalálni a nyílt területet igénylő hörcsögöt (Cricetus). Így igen sajátos, a helyi mikroklimatikus tényezőktől döntően determinált állattársaság alkotja a faunát, amelyből hiányoznak korhatározás szempontjából fontos alakok. A fauna kora általános hideg-meleg ökölógiai igénye, valamint a Microtus gregalis jelenléte miatt az atlantikumnál fiatalabb nem lehet, a holocén eleji bevándorló és kiterjeszkedő fajokat már újra tartalmazza, ezért kora valószínűleg a pleisztocén végi, holocén eleji fiatalabb Dyra és Preboreális fázisra tehető. Tehát 10 000-12 000 évvel ezelőtt a Lófej-völgy alsó szakasza erősen nedves, erdős jellegű volt, míg a hegyhátakon az erdő nem záródott, esetleg sztyepp és erdőmozaikja váltotta egymást.
Az üledék szemcseösszetétele: a szemcseoszlás szortírozatlan, csak az iszap és középszemű homok frakciójában tapasztalható dúsulás. A számított index alapján (Vértes L. féle 1965.) a nedves, hűvösebb interglaciális jellegű lerakódást tükröznek, amely megegyezik a gerinces fauna ökológiai igényével.
A bontásból 1984-ben egy tarándánszarvas agancstöredéke és egy barlangi medve csontja került elő, amelyet szintén Kordos L. határozott meg kb. 50 000 évesnek.
Érdekessége még a területnek, hogy a barlangtól 20-30 m-re egy középkori vaskohó maradványai találhatóak, melynek falainál kohósalak is található.
A Tücsök-lyuk a Lófej-völgy oldalában nyílik és genetikai kérdései még nem teljesen tisztázottak, de szoros összefüggést mutathat a völgy aljához közelebbi 100 m távolságra lévő Micimackó-kuckója nevű szintén függőleges hasadék jellegű -9 m mély üreggel. Valószínűleg ugyanazon vízrendszer inaktív forrás üregei (árvízi forrásszáj). Ezt valószínűsíti az, hogy az egész terület jelenleg is emelkedik (Maucha L.). Ezzel lehet kapcsolatba a források jelen idei fokozatos elapadása és mélybefejeződése is. A múlt századba a Lófej-forrás volt a terület legjelentősebb forrása. 1945 előtt még a legnagyobb szárazság idején is végigfolyt a völgyön. A 60-as években már csak a tavaszi árvizek alkalmával folyt végig a völgyön. A utolsó évtizedekben (1980-as évek) pedig egyáltalán nem. Normál vízhozamnál néhány 100 m-es csordogálás után a patak eltűnik. Az 1960-as augusztusi forrás kitörékor a víz még elfolyt a Tücsök-lyuk környékéig, ma már a patak a meder ezen szakaszán az allúviumban tűnik el. 

Vissza