Aggteleki Karszt

Esztramos Rákóczi 1. sz. barlang Fokozottan védett

Szinonima: Rákóczi 1-es barlang
Helye,kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Esztramos 5412/2
Hossza: 650 m
Mélysége: 75 m
Bejárat tszfm: 168 m

A barlangot az Esztramoson 168 m tszf. magasságban egy, a 20-as években létesített vágatból kiinduló - érckutató táró hajtása során harántolták a csillés táró bejáratától mintegy 80 m-re induló oldaltáróban 160 m távolságra.
Kb. 650 m hosszú 75 m vertikális kiterjedésű. Középső-triász steinalmi mészkőben keletkezett freatikus körülmények között.

A bejárati termet - egy a 20-as években létesített vágatból kiinduló - érckutató táró hajtása során harántolták. A bányászok kezdetben a mélyben fekvő üreget a munkálatok során kitermelt meddővel el akarták tömedékelni, de mivel ez a több tonna anyag beöntése után reménytelennek bizonyult, tervükkel felhagytak. A barlang első bejárásakor csak az első tó környékét ismerték meg a bányászok, s e szakaszról készült 1958-ban az első térkép is. A további járatok feltárását, valamint a két tó kiterjedésének felderítését a Vámőrség barlangkutató csoport tagjai 1964-ben végezték el. Az 1968-ban megkezdett búvármerülések eredményeként az 1.sz. tóban elért legnagyobb mélység -11 m, a 2.sz. tóban -44 m. Jelentősebb méretű víz alatti szakaszt e tóból indulva sikerült a búvároknak beúszniuk.

A járatokat magasba nyúló kürtők, s az üstös oldásformák törik meg. Az oldalfalakat és járófelületet gazdagon borítják a szín- és formagazdag képződmények: függő-, álló-, szalmacseppkövek, cseppkőlefolyások, változó méretű szegfűkalcitok, különböző típusú borsókövek, valamint aragonitbokrok. A hatalmas méretű, erősen visszaoldott cseppkőzászlók között tömegesen előforduló heliktitbokrok egyedülállóak. Néhol kalcitlemezek és vízszint kiválási színlők ismertek. Az élénk zöld színű , csillogó, 11,5 C^o hőmérsékletű barlangi tavak vízszintje a talajvíz és a Bódva vízállásával összefüggést mutat. A barlang jelentő szakasza víz alatt húzódik, melyekből egy a vízfelszín fölé emelkedő magas hasadék is nyílik, ami kb. 50 m-re megközelíti a Surrantós-barlang azonos irányban elhelyezkedő 40 m hosszú tavát (Vörös tenger-ág, László-ág, Maróti-ág).

Fokozott védetté nyilvánítását aktív voltának, genetikai és hidrológiai jelentőségének, valamint minta értékű ásványkiválásainak köszönheti. A lezárt barlangot a nemzeti park vaslétrák, lábakon álló hidak és járófelületek kialakításával, valamint világítás létesítésével bemutathatóvá tette. Az érdeklődők a park előzetes engedélyével max. 8 fős csoportokban, csak kísérővel tekinthetik meg a kiemelkedő es ztétikai élményt nyújtó rendszert.

Barlangi búvár mentés 2002. 01. 26-31.

2002. január 26-án 17,30 körül barlangi búvármerülés során elvesztette vezetőkötelét és nem talált vissza a merülőpontra
Szilágyi Zsolt. Felúszva szerencséjére egy kisméretű, de levegős üreget talált. Társai amint észlelték eltűnését, azonnal
megkezdték keresését, ami az erősen zavaros vízben nem vezetett eredményre. Időközben értesítették a Magyar Barlangi
Mentőszolgálatot, akik azonnal riasztották tagjaikat és indultak Esztramosra. Riasztották a helyszínhez közelebb lakó Czakó
László tapasztalt búvárt is.
Eközben a barlangban a társak meghallották az elveszett búvár kiabálását egy leheletnyi hasadékon keresztül. A helyszínre
érkező mentőbúvár azonnal megkezdte a víz alatti kutatást, majd váltották a többi kereső búvárok, kiknek egy része
Szlovákiából, illetve a Cseh Köztársaságból érkeztek Stibrányi Gusztáv hívására.
A búvárok keresésével egy időben megkezdődött a szikla vésése a hang irányába. Először a helyszínen lévő légkalapács
segítségével, de ezzel rettentő lassan ment a vésés. A táró hajtását szlovák barlangászok vették át "mikrorobbantásos"
módszerüket felhasználva (6800 db!).
A mentés egész ideje alatt folyamatosan tartották a kapcsolatot a kis fülkében rekedt búvárral (ordibáltak vele!).
A táróhajtás éjjel-nappal folyt, miközben a búvárok tovább folytatták a keresést, amit nagymértékben nehezített a felkavarodott
iszap, ami a "látótávolságot" 0 m-re csökkentette! Később az iszap ülepedését elősegítő vegyszert is bevetettek a sikeres
keresés érdekében. Végre a módszeres terepfelderítés meghozta eredményét, Czakó Lászó rálelt a kihűlt és legyengült Szilágyi
Zsoltra. Innen kezdve állapotának felmérése és feljavítása folyt. Mivel a kimerült fiatalember víz alatti kihozatala nagyon
kockázatos lett volna, ezért a táró hajtása gőzerővel folyt tovább. Több mint tízméternyi táróhajtás után végül is az ötödik
napon ezen a tárón keresztül végre sikerült a szerencsés búvárt a felszínre hozni.
A helyszínről a mentés teljes ideje alatt folyamatosan közvetítő média híradásait az egész ország megkülönböztetett
figyelemmel követte, és drukkolt a mentők erőfeszítéseinek. Ilyen nagyméretű, országhatárokon túlnyúló sikeres barlangi mentés eddig még nemigen volt még sehol a világban.