Por-lyuk
Kiemelt jelentőségű
Kép: A nehezen meglátható
bejárati száda.
Szinoníma: Porlyuk, Fiatalok-barlangja
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Szelcepuszta,
5440
Hossza: 90 m
Mélysége: -16 m
Bejárat tszfm: 410 m
A természetes bejáratú barlang Jósvafőtől É-ra
kb. 3 km-re található a Lófej-völgy K-i meredek (35o-40o-os)
karsztbokoredős oldalában, a völgytalp felett kb. 50 m relatív magasságban.
Megtalálása a völgy összeszűkülő részén egy régi
mészégető nyomai láthatóak a folyásirány szerinti baloldalon, ahol
is célszerű merőlegesen felfelé indulni és kb. 50
m-el feljebb a hegyoldalban egy kis tisztás (ami egyre inkább benövényesedik)
és némi sziklás oldal közelében található a bejárat, ami D-DK felé nyitott
és így a kb. a jósvafői irányból könnyebben fedezhető fel, azonban még
5 m-es távolságból sem látható biztosan.
90 m hosszú, -16 m mély, legnagyobb horizontális kiterjedése
46 m. Középső-triász (ladini) wettersteini világos szürke tömött vastagpados
gyűrt mészkőben alakult ki.
Bejárata valószínűleg a történelmi idők óta nyitott volt. Első említése
1912-ben történt (Strömpl
G.). Feltárása 1957-ben kezdődött meg
Kun András, az ÉMKE jósvafői Kutatóállomásának
akkori gondnoka és a helyi fiatalok segítségével.
A bejáraton lemászva egy
száraz fosszilis 7x6 m-es háromszög szelvényű terembe jutunk, aminek az
alján jól látható a hajdani 2 m mély rogyadozó ásatási gödör és az ácsolata.
Egyenesen tovább haladva fokozatosan elkeskenyedő, széles, de üledékkel
teljesen feltöltődött járat vezet, melyet a mennyezetről lelógó kőélek
osztanak több részre. A Lapos-terem felé vezető Ferde-terem
a meredeken lejtő hasadékszerű formájáról kapta nevét. A folyosó mennyezetei
hasadékából beszivárgó vizek cseppkőlefolyásokat, álló-, és függőcseppköveket
hoztak létre. A hasadék alját agyag és kőzettörmelék alkotja. Ez a hasadék
vezet a Lapos-terem oldalába, de további folytatása is megtalálható a terem
oldaljáratában, mely fokozatosan elszűkülni látszik. Az átl. 1-1,5 m magas
Lapos-terem felső harmadát agyag, lefelé haladva
egyre több kőzettörmelék tölti ki és a mélypontját (-16 m) szintén agyag
(szifon ?, dugó) képezi. Érdekessége a Tufapad
nevű cseppkőlefolyás, melynek környezetében számos érdekes képződmény (borsókő),
ásványi kiválás található, valamint még csontleletek is. Cseppkőképződményei
zömmel szenilisek. A barlang teljes egésze szépen oldott formákat mutat,
bár a tektonika nyomai is felismerhetőek (Ferde-terem) benne.
Kialakulását tekintve a Nagyoldal lejtőjén létrejött
hajdani kis kapacitású víznyelőbarlang a rissz-würm
interglaciális végén üledékkel kezdett feltöltődni. A bejáratnál lévő sziklatömb
elzárhatta a barlangot és az újabb üledék felhalmozódás a történelmi időkben
indult meg az üreg megnyílásával. Jelenleg szenilis pusztuló
barlang, ahol csak csepegő vizek fordulnak elő.
1967-ben őslénytani ásatást
végeztek (Jánossi D., Kordos L, Krolop E, Topál Gy.) benne, középső-pleisztocén
és riss-würmm gerinces
faunában gazdag leletanyag került elő, enyhe holocén keveredésével. Rendkívül
nagy mennyiségű kígyócsigolya (16 500 db),
valamint egyéb csontleletek (fehérfogú cickány
— első hazai előfordulása) kerültek elő. Kiemelkedő a Microtus avalis
csaknem egyeduralkodó volta, mely az utolsó interglaciálisra jellemző.
A legérdekesebb csigafaj a Phenacolimax annaularis, amely eddig
hazánkban csak a bükki Tarkő-ből volt ismeretes. Fosszilisan ugyancsak
innen került elő, a középső-pleisztocén rétegekből.
Az egyetlen Celtis mag — amely reliktumnak
tekinthető — kapcsolatot teremt több hazai utolsó interglaciális üledékkel
(Süttő, Lambrecht Kálmán-barlang — Tata). Jelentős rétegtani szempontból
az Allocricetus bursae Schaub és a Cricetus cr. major Woldrich.
A makrofaunában jelentős a régebbi felső-pleisztocénre
jellemző Equus abelli csoport. Előkerültek még egy kis termetű juhnak
vázrészei. Összességében a fauna az interglaciális (rissz-würm) második
felére, a Süttő és a Lambrecht Kálmán-barlang faunája közé tehető.
A Bejárati-teremből halstadti-típusú cserépedény
töredékek kerültek el.
Az ásatást (fél évig tartó, 1968
VII-XII) klímamérések, és vázlatos geológiai
és üledékvizsgálatok kísérték (leírás részletes angol, összefoglaló magyar).
A bejárati csarnok kivételével, ami felszínek követi az 1-2 hetes lefolyású
és az évszakos klímaváltozásait, az egész barlangon belül átl. 10oC
a hőmérséklet, ami csak 1-2 tized Co-os változással reagál a
felszíni változásokra. A barlangnak azonban nincs olyan pontja, ahol ne
érződne a külső hőmérséklet változás. A relatív páratartalom a Bejárati-teremben
81-100%, a Lapos-teremben 92-100% között mozog.
Nyáron hajnalban a Nagyoldalon lehúzódó hideg levegő
befolyik a barlangba , a páratartalmat felhígítja, a hőmérsékletet
05-1 Co-al süllyeszti. Szintén nyáron a
nap de. 11 óra körül besüt , és így a páratartalom csökken, a hőmérséklet
emelkedik.
A Bejárati-terem kutató árka 3, a Lapos-teremé pedig 6
réteget harántolt. A vizsgálatok alapján a barlangi agyag nagy része a
mészkő oldási maradékából keletkezett, amely főleg a felszínről jutott
a barlangba. Az agyag deviatográfos vizsgálata kaolinitet, böhmitet, hidralgillitet
és gőtitet mutatott ki. Vértes L. (1965) a
vegyelemzések szerint a 8-9. réteget interstadiális ill. interglaciális
tartományba sorolta.