Aggteleki Karszt Por-lyuk

Por-lyuk Kiemelt jelentőségű

Kép: A nehezen meglátható bejárati száda.

Szinoníma: Porlyuk, Fiatalok-barlangja
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Szelcepuszta, 5440
Hossza: 90 m
Mélysége: -16 m
Bejárat tszfm: 410 m

A természetes bejáratú barlang Jósvafőtől É-ra kb. 3 km-re található a Lófej-völgy K-i meredek (35^o-40^o-os) karsztbokoredős oldalában, a völgytalp felett kb. 50 m relatív magasságban. Megtalálása a völgy összeszűkülő részén egy régi mészégető nyomai láthatóak a folyásirány szerinti baloldalon, ahol is célszerű merőlegesen felfelé indulni és kb. 50 m-el feljebb a hegyoldalban egy kis tisztás (ami egyre inkább benövényesedik) és némi sziklás oldal közelében található a bejárat, ami D-DK felé nyitott és így a kb. a jósvafői irányból könnyebben fedezhető fel, azonban még 5 m-es távolságból sem látható biztosan.

90 m hosszú, -16 m mély, legnagyobb horizontális kiterjedése 46 m. Középső-triász (ladini) wettersteini világos szürke tömött vastagpados gyűrt mészkőben alakult ki.
Bejárata valószínűleg a történelmi idők óta nyitott volt. Első említése 1912-ben történt (Strömpl G.). Feltárása 1957-ben kezdődött meg Kun András, az ÉMKE jósvafői Kutatóállomásának akkori gondnoka és a helyi fiatalok segítségével.

A bejáraton lemászva egy száraz fosszilis 7x6 m-es háromszög szelvényű terembe jutunk, aminek az alján jól látható a hajdani 2 m mély rogyadozó ásatási gödör és az ácsolata. Egyenesen tovább haladva fokozatosan elkeskenyedő, széles, de üledékkel teljesen feltöltődött járat vezet, melyet a mennyezetről lelógó kőélek osztanak több részre. A Lapos-terem felé vezető Ferde-terem a meredeken lejtő hasadékszerű formájáról kapta nevét. A folyosó mennyezetei hasadékából beszivárgó vizek cseppkőlefolyásokat, álló-, és függőcseppköveket hoztak létre. A hasadék alját agyag és kőzettörmelék alkotja. Ez a hasadék vezet a Lapos-terem oldalába, de további folytatása is megtalálható a terem oldaljáratában, mely fokozatosan elszűkülni látszik. Az átl. 1-1,5 m magas Lapos-terem felső harmadát agyag, lefelé haladva egyre több kőzettörmelék tölti ki és a mélypontját (-16 m) szintén agyag (szifon ?, dugó) képezi. Érdekessége a Tufapad nevű cseppkőlefolyás, melynek környezetében számos érdekes képződmény (borsókő), ásványi kiválás található, valamint még csontleletek is. Cseppkőképződményei zömmel szenilisek. A barlang teljes egésze szépen oldott formákat mutat, bár a tektonika nyomai is felismerhetőek (Ferde-terem) benne.

Kialakulását tekintve a Nagyoldal lejtőjén létrejött hajdani kis kapacitású víznyelőbarlang a rissz-würm interglaciális végén üledékkel kezdett feltöltődni. A bejáratnál lévő sziklatömb elzárhatta a barlangot és az újabb üledék felhalmozódás a történelmi időkben indult meg az üreg megnyílásával. Jelenleg szenilis pusztuló barlang, ahol csak csepegő vizek fordulnak elő.

1967-ben őslénytani ásatást végeztek (Jánossi D., Kordos L, Krolop E, Topál Gy.) benne, középső-pleisztocén és riss-würmm gerinces faunában gazdag leletanyag került elő, enyhe holocén keveredésével. Rendkívül nagy mennyiségű kígyócsigolya (16 500 db), valamint egyéb csontleletek (fehérfogú cickány első hazai előfordulása) kerültek elő. Kiemelkedő a Microtus avalis csaknem egyeduralkodó volta, mely az utolsó interglaciálisra jellemző. A legérdekesebb csigafaj a Phenacolimax annaularis, amely eddig hazánkban csak a bükki Tarkő-ből volt ismeretes. Fosszilisan ugyancsak innen került elő, a középső-pleisztocén rétegekből. Az egyetlen Celtis mag amely reliktumnak tekinthető kapcsolatot teremt több hazai utolsó interglaciális üledékkel (Süttő, Lambrecht Kálmán-barlang Tata). Jelentős rétegtani szempontból az Allocricetus bursae Schaub és a Cricetus cr. major Woldrich. A makrofaunában jelentős a régebbi felső-pleisztocénre jellemző Equus abelli csoport. Előkerültek még egy kis termetű juhnak vázrészei. Összességében a fauna az interglaciális (rissz-würm) második felére, a Süttő és a Lambrecht Kálmán-barlang faunája közé tehető.
A Bejárati-teremből halstadti-típusú cserépedény töredékek kerültek el.

Az ásatást (fél évig tartó, 1968 VII-XII) klímamérések, és vázlatos geológiai és üledékvizsgálatok kísérték (leírás részletes angol, összefoglaló magyar).
A bejárati csarnok kivételével, ami felszínek követi az 1-2 hetes lefolyású és az évszakos klímaváltozásait, az egész barlangon belül átl. 10^oC a hőmérséklet, ami csak 1-2 tized C^o-os változással reagál a felszíni változásokra. A barlangnak azonban nincs olyan pontja, ahol ne érződne a külső hőmérséklet változás. A relatív páratartalom a Bejárati-teremben 81-100%, a Lapos-teremben 92-100% között mozog. Nyáron hajnalban a Nagyoldalon lehúzódó hideg levegő befolyik a barlangba , a páratartalmat felhígítja, a hőmérsékletet 05-1 C^o-al süllyeszti. Szintén nyáron a nap de. 11 óra körül besüt , és így a páratartalom csökken, a hőmérséklet emelkedik.

A Bejárati-terem kutató árka 3, a Lapos-teremé pedig 6 réteget harántolt. A vizsgálatok alapján a barlangi agyag nagy része a mészkő oldási maradékából keletkezett, amely főleg a felszínről jutott a barlangba. Az agyag deviatográfos vizsgálata kaolinitet, böhmitet, hidralgillitet és gőtitet mutatott ki. Vértes L. (1965) a vegyelemzések szerint a 8-9. réteget interstadiális ill. interglaciális tartományba sorolta.