Kopolya-zsomboly
Kiemelt jelentőségű
 
Szinonima: Kopolya-barlang 
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Jósvafői-fennsík, 5440/39 
Hossza: 180 m 
Mélysége: -45 m 
Bejárat tszfm: 291 m 
 
Kép: Az aknarendszer vége, a bontásnál.
Bejárata Szinpetritől KÉK-re 1700 m-re található a Kopolya-völgyfőjében, kb. 291 m tszf. magasságban. A Kopolya-forrás felett 76 m-re, attól 237 m-el ÉÉK-re a vakon végződő völgy sziklás oldalában nyílik kettős hasadékkürtőjű bejárattal.
180 m hosszú, -45 m mély. Középső-triász steinalmi mészkőben alakult ki.
Az 1936-ban Kessler Hubert vezetésével tárták fel a szinpetri fiatalok élükön Szűcs Lajos kovácsmesterrel. Az eredetileg 3 m mély nyílás alját kőtörmelék zárta el. Néhány napi bontás után egy eltemetett homokkőből készült kőkori gabonaőrlő követ találtak benne. Egyre mélyebbre hatolva kb. -10 m mélyen egy kisebb terembe jutottak, ahonnan további kövek közötti ereszkedés vezetett rá egy “terjedelmes csarnokra”. A hágcsón lemászva Kessler látta, hogy a maga nemében egyedülálló 3 mm átmérőjű, üvegszerű szalmacseppkövek lógnak le a mennyezetről, melyek közül a leghosszabb 2,5 m hosszú volt. Akkoriban ilyen természeti ritkaságot még egyetlen más barlangban sem figyeltek meg, ezért rögtön le is fényképezte azt. A terem lejtős fenekét tovább bontották és az agyagból őskori állat hatalmas lábszár töredékét hozták felszínre. A bontás során egy fél méter vastag kalcitréteg áttörésére kényszerültek ami alatt újra agyagot bonthattak tovább. 42 m mélységben ÉNy-i irányú vízszintesen haladó, embermagasságú, vagy néhol még ennél is magasabb folyosóba jutottak. Néhány tíz méter után szűkület állta útjukat, amelyen átnézve tágas termet láttak. A kutatás folytatásával sajnos a rossz időjárás és a technikai nehézségek miatt felhagytak és a zsomboly alján lévő kutatóakna még az évben beomlott.
1960-70 között több csoport is megkísérelte a bontást, de különösebb eredmény nélkül. 1977 augusztusában az Optimista csoport Berhidai Tamás vezetésével (168 munkaórával) ismét átbontotta az eltömődött kutatóaknát és bejutott a Kessler által feltárt vízszintes járatrészekbe. A cseppköves, tágas folyosót (3 m széles, 4 m magas) ÉK felé agyagszifon zárta le. A járatot derékig érő stagnáló (vagy alig mozgó) víz borította a levegő, pedig érezhetően kevés volt benne. A Kessler féle feltárás óta az agyagszifonok megnyílásával 20-30 m-el tovább növekedett a barlang hossza. A további bontás a depózási nehézségek és az omlásveszély miatt abbamaradt. Ezután sajnos a kutatóakna ismét beomlott.
A barlangrendszer feltárásáról ezután sem mondtak le. Az MKBT szervezésében 1988-ban egy nagyszabású két hetes kutatótábor egyik fő kutatási programját jelentette a Kopolya forrásbarlang és a – zsomboly bontása. Mialatt a forrásbarlang járatainak robbantásos módszerekkel való kitágításával foglalatoskodtak, addig a zsomboly eltömődött kutatóaknáját újra kibontották és a vízszintes szakaszból további 90 m lapos kúszva járható szakaszt tártak fel. A Ny felé (a forrás) tartó, igen elagyagosodott járat végét egy eltömődött kereszthasadék zárta le.
A barlang egyértelműen a Kopolya-forrás vízrendszerének egy felső inaktív járatrendszerét alkotja, ami. A függőleges lépcsőzetesen lejtő 40 m-es aknasor egy mára már teljesen szárazra került, javarészt feltöltődött emeleti forrásjáratot ér el, ami alatt 30 m-el ott húzódik a mai aktív patakos járatok szintje. A vízszintes szakaszban az aknarendszer alatt egy barlangi víznyelő nyomai figyelhetőek meg, ami valószínűleg további függőleges szakaszon keresztül az alsó kifolyási szintre vezeti le az időszakosan felgyülemlő vizeket. Azonban 1977-es feltáráskor tapasztalt magas vízszint is jelentős eltömődésről tanúskodik.
A zsomboly elnevezés ez esetben természetesen a bejárat alatti vertikális szakasz miatt született meg, ami nem jelenti azt, hogy ez is az Alsó-hegyi zsombolyokhoz hasonló formakincsű barlang lenne. Nagy- és kisformáiban számos egyezést mutatnak, de a kőzet dőlés-csapás és tektonikai viszonyai miatt egészen más struktúrájú a járatok elhelyezkedése. A vízszintes ág el érésével bizonyítottá vált, hogy az Aggteleki-karszt területén is jelentős függőleges kiterjedésű barlang elérhet kiterjedt horizontális járatrendszert. A tisztán korrózióval (kismértékben erózióval) kialakult aknarendszerben alárendelt szerepet játszott a járatok beomlása, így annak alulról való felszakadása itt sem jöhet szóba. A barlang gyors feltöltődése az elmúlt mintegy hetven év alatt is megfigyelhető volt és ezt igazolják a bontások során talált csontleletek (a vízszintes ág belső részén is), valamint a bejárat alatt kibontott kőkori gabonaőrlő kő is. Mindez azért furcsa, mert a bejárat kitett helyzete miatt felszínről csekély mértékű betemetődés feltételezhető, ám ez úgy látszik nem így van.
Az eredeti bejárat valószínűleg nem esik egybe a mai bejárat szintjével, feltételezhetőleg feljebb nyílt és a felszín lepusztulásával érte el mai helyét. Az hogy egykor a 40 m-nyi szintkülönbségen keresztül feláramló víz árvízi forrásszája lehetett volna kevésbé valószínű, hacsak a mai inaktív vízszintes folyosó jóval a karsztvízszint alatt húzódott volna. A klasszikus karsztrendszerek analógiája alapján némileg valószínűbb, hogy egy mára már teljesen lepusztult nyelő roncsa tárult itt fel, de mindkét lehetőség igazolása további vizsgálatokat igényel. 

Vissza