Danca-barlang
Fokozottan védett

Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Égerszög, 5430/5
Hossza: 1390 m
Mélysége: +30 m
Bejárat tszfm: 311 m

Természetes bejárata Égerszög településtől ÉNY-ra mintegy 2,4 km távolságra, 311 m tszf.-i magasságban fekszik.
A Tót-völgyre nyíló, általában a kora tavaszi hóolvadáskor és az őszi esőzések után időszakosan aktív forrásbarlang Dancza-lyuk néven már régóta ismert. Első ízben Strömpl Gábor (1911) említette, majd ott 1913-ban Kadic Ottokár próbaásatást végzett és felmérte az ismert járatokat, melyek hosszát Jaskó Sándor 1933-ban 85 m-nek határozott meg. A barlang további szakaszainak feltárása érdekében a Kinizsi Barlangkutató Csoport tagjai 1956-tól kezdődően több éven keresztül dolgoztak a térségben, s bár a Névtelen-nyelő és a Gyökér-kúti-víznyelő megbontása során elérték a patak medrét, s a vízfestések egyértelműen bizonyították a nyelők és a Danca-barlang kapcsolatát. A főág feltárása több mint negyedszázadot váratott magára. A barlang továbbtárásával az FTSK Barlangkutató Szakosztálya 1979-ben kezdett el foglalkozni, s a megkezdett munka már 1980-ban néhány méteres, 1981-ben pedig 408 m új szakasz bejárását eredményezte. A végpontot jelentő szifon vizének leszívása után 1983-ban a kutatók viszonylag tágas, elágazó, többszintű, formagazdag járatrendszerbe jutottak, melyben jelentős cseppkőképződmények is láthatók. A barlang hossza 1984 januárjában egy felső oldalág bejárásával újabb 170 m-rel növekedett.
1390 m hosszú, horizontális kiterjedése 570 m, legmagasabb pontja pedig 30 m-rel a bejárat szintje felett található. A középső-triász wettersteini mészkőben alakult ki.
A barlang szűk, omladékos kisebb termekkel megosztott bejárati szakaszát 520 m-nél lévő rövid vizes-iszapos szifonsor követi, mely természetes védelmet nyújt a barlangnak, mivel azon áthatolni csak a víz leszívása után lehet. A járatok mérete befelé haladva egyre bővül, a magassága eléri a 10 métert, szélessége pedig 2 m. E méretek csak az utolsó 100 m-es szakaszon változnak meg, ahol a járat szélessége 3-4 méterre tágul, magassága pedig 1,5 - 3,5 m-re csökken. A főág impozáns hasadékát omladéktermek tagolják, a járatot meanderek, többlépcsős színlők, kagylós oldásformák teszik változatossá. A főághoz egyetlen 170 m hosszú oldalág csatlakozik, melyet változatos fehér és mogyorószínű cseppkőképződmények, kisebb oszlopok, szalma- és retekcseppkövek, illetve heliktitek díszítenek.
A barlang ásványkiválásai is figyelemre méltóak, s bár cseppkő kisebb-nagyobb jelentősséggel az egész barlangra jellemző, de e tekintetben kiemelkedő értéket a főág utolsó, széles, lapos szakaszának és a felső oldalágnak képződményei képviselnek. A főág jelentős szakaszában a 10-20 cm-es kavicssávval átszelt 1,0 - 1,5 m vastag agyagpadokat 1,5 - 2 cm-es cseppkőkéreg borítja, melyet 13-15 cm átmérőjű fehér cseppkőoszlopok díszítenek. A mennyezetet függő-, szalma-, retek- és görbecseppkövek teszik változatossá. A felső, hasadék jellegű, 3-4 m magas, tükörsima, kemény agyag kitöltésű folyosót kristályos medencék, 6-7 cm átmérőjű állócseppkövek, a falról a talajra lefutó hólejtők, függő- és görbe cseppkövek teszik változatossá. Az aktív képződmények mellett egy pár méteres szakaszon visszaoldódott függő és állócseppkövek tanulmányozhatóak.
A barlang fokozottan védetté nyilvánítását általános szpeleológiai értéke indokolta. A barlang csak engedéllyel látogatható, az illetéktelen behatolókkal szemben a szifonok lezáródása természetes védelmet nyújt e viszonylag érintetlen természeti érték számára. 

Vissza