Csapás-tetői-barlang

Szinonima: -
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Jósvafői-fennsík, 5440/35
Hossza: 33 m
Mélysége: -18 m
Bejárat tszfm: 387 m

Szinpetritől É-ra 1550 m-re kb. 387 m tszf. magasságban, a Kopolya-forrástól K-re lévő András-hegy csúcsától (390 tszfm.) D-re 30-50 m-re, a hegyoldalban található. A kb. 33 m hosszú, 18 m mély barlang, legnagyobb horizontális kiterjedése 22 m.
Az üreg karrosodott felszínű környezetben, meredek falú gödör alján nyílik. Természetes bejáratában kőtömbök közé foglalt kis vasajtó van elhelyezve (rosszul lezárt). Ezen átbújva egy 16 m2-es terembe jutunk, amelyből meredeken ereszkedő, szűk folyosón át lépcsőzetesen mélyülő, hasadék jellegű üregbe érünk. Kürtőszerűen felnyúló mennyezetének legmagasabb pontja és aknaként lemélyülő aljának feneke között 12 m-t meghaladó szintkülönbség van. Az alsó üreg igen gazdag volt cseppkő-, és kristályképződmélyekben, de ezek egy részét a feltárás óta letördelték és elhordták. Belső szakaszaiban kalcit és borsókő ismert. Genetikája kétséges, valószínűleg hajdan víznyelőbarlang volt, majd később elveszítette vízgyűjtőterületét.
Bejárati zónájában hallstatti és késő bronzkori cserép és csontmaradványok kerültek elő. A barlang faunájának felhalmozódása igen sokrétű volt. A kétéltűek és denevérek szívesen behúzódtak a barlangba, így ezek nagyrészt a helyszínen is elpusztulhattak. A barlang felváltva szolgálhatta borz, róka és az ember ideiglenes tanyahelyét, amit ezen állatok csontjai, az igen gyakori rágásnyomok és feltört csontok bizonyítanak. Háziállatok közül csak a kecske és a juh mutatható ki, nyulat, hörcsögöt, vizipockot, esetleg nagypelét egyaránt vadászhatta és fogyaszthatta ember és róka. Gyakori eset, hogy a barlangok holocén üledékeiből előkerült embercsontok - mint ez esetben is valószínű – az erdőben temetetlenül hagyott halottaktól ered, amit az állatok széthordtak és úgy került a barlangba. Az előkerült állatfajok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a késő bronzkorban (subboreális időszak), az általános hűvös, nedves klímát kísérő beerdősödés idején az Aggteleki-karszton a kyjatice kultúrával jelzett embercsoport nagyméretű erdőirtást végzett és kultúrterületeket hozott létre. (1973 Kordos L.)
A barlang valószínűleg nem állandó lakóhelye lehetett a bronzkori embernek, hanem az a bejárat fölött vagy közelében, a felszínen lakhatott és az üreget talán raktározásra használhatta, a mélyben fekvő cseppköves terem kivételével, amelynek néhány éve még sértetlennek tűnő (1973 Dénes Gy.) képződményei az egykori tartós emberi igénybevételt valószínűtlenné teszik.
Megkülönböztetett védelmét a Jósvafői-fennsík jelentős méretű barlangjaként, cseppkőképződményeinek veszélyeztetettsége mellett, különleges régészeti, őslénytani kitöltése indokolja.
Vissza