Baradla Rövid-Alsó-barlang
Fokozottan védett

Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt, Jósvafő;  5430/2
Hossza: 1000 m
Mélysége: +20 m
Bejárat tengerszint feletti magassága: 218,41 m

A Jósvafő Ny-i határában, a Somos-tető K-i oldalában 218,41 m tszf. magasságban fakadó Jósva-forrás szökevény forrásának helyén épített mesterséges táróban nyílik.
Kb. 1 km hosszú aktív forrásbarlang. Függőleges kiterjedése kb. 20 m. A bejárattól a végpontig triász alsó-anizuszi gutensteini mészkő és helyenként dolomitos mészkőben alakult ki. A végpont hordalékában középső-anizuszi, steinalmi mészkő is található.
1955-ös nagy árvíz fedte fel forrását, mely addig a hegylábi törmelékben azonos volt a mai Medence-forrással (Jósva-forrás). Jelenleg 10 m-re vannak egymástól. 1957-ben 50 m-es táró hajtásával tárták fel, ami a barlangi árvizek akadálytalan lefutását volt hivatott elvezetni. A természetes járatok elérése után Jakucs László vezetésével a vízzel kitöltött járatokat szivattyúzással és robbantással próbálták meg feltárni. Ekkor csupán az I-es szifon on jutottak át. A II. szifont 1959 karácsonyán az MHSZ könnyűbúvárai úszták át, majd azt később át is robbantották. 1968-ban a Vörös Meteor csoportja fáradságos munkával eltávolította a III-as szifonból a korábbi robbantási törmeléket és a Rudabányai Ércbányák segítségével lerobbantották a fennmaradó szakaszát. 1969-ben Szente István és társai megbontották a Baradla-barlangi Óriás-termi víznyelőt és az omladékban -35 m-es mélységben elérték az Alsó-barlang patakját, ahol szifon akadályozta a továbbjutásukat. 1970-ben vízfestéssel bizonyították, hogy a Baradla-barlang alatt egymástól függetlenül két rendszer létezik. A IV-es szifont Horváth Győző 1970-ben átúszta. 1972-ben az Amphora búvárai átúszták az V-VI. szifon okat. Ezáltal újabb 150 m vált ismerté. 1980-ban egy szivattyúzási akcióval kéthetes tábor keretein belül sikerült elérni a VIII-as szifont, amivel újabb 80 m-el bővült a rendszer. 1982-ben két hónapos tábor keretében a 13 víz alatti szakasz (szifon) átmeneti víztelenítésével tárult fel a barlang ma ismert teljes egésze. Augusztus 30-án elérték a kutatók a Baradla-barlang Óriás-termi víznyelője alatti omladékzónát, ahol az omlásból több ponton csorog ki a víz. Ez csupán 30 m-re van az 1969-ben feltárt Óriás-termi víznyelő aljától. A tábor ideje alatt Baradla-barlang főágában lévő, egyik inaktív víznyelőben (420 m-re a jósvafői bejárattól) a feltárás során erős huzatot észleltek, amit az előzetes bejárásoknál nem tapasztaltak. Az Alsó-barlang felé áramló levegőt füstöléssel festették meg, ami 10 perc multával észlelhető volt a X. szifonnál, ahonnan gyakorlatilag párhuzamosan húzódik a Baradla-barlang főágával.
Formakincsére az erőteljes tektonikai igénybevétel és az omlásos zónákon kívül az eróziós formák, valamint az oldott falfelületek és szeszélyes alakzatok jellemzőek. A feltárt járatszakasz gyakorlatilag egy sűrű szifonsornak tekinthető, amely a forrás fakadása szintjének környezetében húzódik. Az aktív vizes járatokban, amelyeket a víz szinte teljesen kitölt cseppkőképződmények csak elvétve találhatóak, gyakori az elagyagosodott és a kőzettörmelékes kitöltés.
A forrás rendszeres vízhozam adatai és vízkémiai elemzései alapján megállapítható, hogy a Rövid-Alsó-barlang forrása az ún. Táró-forrás, mely a Baradla-barlang Vörös-tói ágától É-ra lévő víznyelők áradmányvizeiből, valamint szivárgó karsztvizekből kapja utánpótlását.
A forrás hozama : min. 0,15 m3/perc; átlagosan 0,25 m3/perc; max. kb.100 m3/perc.
A forrás vízhőmérséklete : min. 6,2Co; átlagosan 9,8 Co ; max. 10,4 Co.
A barlang vizéből elő került egy csak itt honos giliszta faj: Niphargus Aggtelekiensis. 

Vissza