Szinonima: Pongrác 5. sz. zsombolya, Nagyvecsembükki-zsomboly, Vecsembükki zsomboly lyuk, V/7  Kataszteri száma: 5452/4  Táj: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy, Bódvaszilas  Hossza: 900 m  Függőleges kiterjedése: - 235,5 m  Bejárat tszf.magassága: 521,5 m

Beszerelési vázlat

Hosszú szünet után nagy áttörést eredményezett a Vörös Meteor Raisz Keresztély Barlangkutató Csoportjának Alsó-hegyi zsombolykutató tábora 1969 november 3-9. között.
” — A modern, kis súlyú felszerelés lehetővé tette, hogy a mászók a zsombolyba minden fáradtság nélkül lejussanak, mivel fentről leengedték őket, ugyanakkor a zsombolyban teljes erőbedobással dolgozhattak, nem kellett a feljövetelre erőt tartalékolni, mivel a felszínről külön személyek húzták őket csörlővel a felszínre.
A 83 m mélységben, a régen ismert fenék megbontásával egy keskeny hasadékot sikerült szabaddá tenni, melybe a bedobált kövek egyre halkuló pattogással estek lefelé, a fenékre való becsapódásuk nem volt észlelhető. A hasadékba kötélen leeresztett lámpa kb. 15 méterrel mélyebben egy párkányt világított meg. Később a párkányra karabinerfékkel leeresztett, felderítést végző kutatók egy kb. 3,5 m x 10-15 m-es szilvamag keresztmetszetű, cseppköves hasadékba jutottak, melynek feneke reflektorral sem volt látható. Másnap a csörlőberendezést a felszínről a zsomboly régi fenekére szállítottuk le és az ott elhelyezett ácsolatokhoz kötöttük ki. A drótkötélen leeresztett kutatók az újonnan feltárt akna fenekét -95 méternél érték el a régi végpont alatt, tehát a felszíntől -178 m mélységben. A mélység becslése a felhasznált drótkötél segítségével történt. A drótkötél végig szabadon futott. A 95 méteres akna oldalából lefelé és felfelé további párhuzamos kürtők nyílnak. Ezek még felderítésre várnak”. — írta Szenthe István .
1970 március 14-én, — az előző év áprilisi sikertelen vízfestés után — 2000 kg konyhasóval 20 m³-nyi hóval összekeverve festették meg újra a zsombolyt. A megfigyelt források közül csak a szlovákiai Torna-völgyben: a Zsámány-kútban és a Kör-kút ban észlelték a klorid tartalom emelkedését olyan mértékben, ami a felszín alatti vízrendszerek összefüggését bizonyítja.
1970 április 30. és május 3. között újabb támadás indult a zsomboly feltárására Szenthe István irányításával, melyet 5 egyesület összefogásával (Vörös Meteor hegymászói és barlangkutatói, az EGYT hegymászói, FTSK, VITUKI és a Ganz Mávag hegymászói) 36 résztvevő valósított meg. Ekkor sikerült a 90-es aknából kiindulva a Záporos-kürtőn keresztül lejutni a később 200-as Depóra keresztelt zónába jutni, ahonnan tovább ereszkedve elérték a zsomboly -280 m mélységre becsült végpontját. Az idő rövidsége miatt a további feltárásra és tudományos feldolgozásra akkor nem került sor.
Október közepén szervezett táborban a már bevált csörlős technika mellett a zsombolyban elhelyezett vaslétrák könnyítették a kutatók munkáját. A barlangba -60 méterhez törmelékfogó ácsolatot helyeztek, a 90-es akna tetején lévő három szűkületet átbontották, valamint vasbeton csörlőállást építettek ki. A tovább kutatás során feltárták bejárati akna oldalából kb. -25 méternél nyíló oldalaknát, mely azzal párhuzamosan haladva a 90-es aknába egy kis — ember által nem átjárható — nyílással csatlakozik vissza.
1971 június 12-27 között létrejött népes kutatótábor vezetője ismét Szenthe István volt. A mintegy 86 fő, amelyből folyamatosan átlagosan 36 fő volt jelen a karsztvízszint elérése érdekében a zsomboly 250 méter mélységben levő talppontján megkísérelte a törmelékdugó átbontását. Az expedíció idején a kitöltés annyira folyékony volt, hogy a kőtömbök közül kibontott agyag állandóan visszafolyt a munkagödörbe. Így a rendelkezésre álló idő alatt a rendkívüli erőfeszítések árán is csak 6 méterrel sikerült mélyebbre jutni.
A legnagyobb eredményt a 90-es akna oldalában (-118 m-nél) sikerült elérni. Egy hasadékon keresztül eddig ismeretlen, nagy keresztmetszetű aknába jutottak, ahonnan vissza lehet ereszkedni a 30 m-el lejjebbi 200-as Depóra (Új Rész : Rom-akna). Emellett kisebb feltárásokat is eredményezett még a kutatás: a 60 méteres akna K-i tövében lévő hasadék mentén bontva egy kis 6 méteres hasadékaknába, a 90-es akna talpán annak oldalfalából rendkívül szűk, 6 méternél eltömődött aknába jutottak. A Rom-akna aljáról (200-as Depó) kiindulva egy vízszintes kúszójárat tárult fel, melynek alját kiszáradt vörös agyag tölti ki. A Cseppköves-terem Ny-i sarkából sikerült egy ÉÉNy-i irányú keskeny cseppköves hasadékszerű járathoz felmászni.

Ezzel lényegében feltárult a zsomboly csaknem egésze és megszületett az Alsó-hegy és egyben Magyarország akkor legnagyobb mélységet magába foglaló barlangja. Az ezt követő évek kutatói sokáig csak a bejárásra szorítkoztak, mivel a feltáró kutatást lényegében lezártnak tekintették.

1988 júliusában egy az akkor Jósvafő térségében lezajló központi kutatótáborral párhuzamosan Juhász Márton irányításával megkezdték a zsomboly korszerű térképezését és újradokumentálását. Ez a térkép azonban soha sem készült el teljes egészében.

1992 őszén három hétvégés akcióval és egy téli tábor keretében a BEAC kutatói elkészítették a zsomboly befejezetlen térképének újrafeldolgozását. Ezzel párhuzamosan megkezdték a térképezés során felmerülő beláthatatlan kürtők feltárását, kimászását. Ekkor került sor az Új-rész terméből kiinduló + 43 m magas kürtő kimászására (okt. 10). A 30 m mászással meghódított ismeretlen kürtő legtetején lévő teremben sajnálattal tapasztalhatta a kürtőmászó csapat vezetője (Zsolyomi Zsolt), hogy már nem ő az első aki ebből az új dimenzióból visszatekinthet az Új-rész termének 40 m magas mennyezetéből. A kürtő termében egy szerény ceruzás felirat figyelmeztetett a zsomboly életének egy jeles ünnepére mi szerint: ” 1971 MIKULÁS” . Ez tehát nem volt új feltárás, de a térkép sem lett volna teljes nélküle. Hiába, 1971-ben alaposabban átvizsgálták a barlangot, mint azt sokan gondolták. Ezalatt egy másik sötétlő űr igézte meg a térképezőket a 200-as Depó feletti Rom-akna rajzolása közben. A december 12-i akció alkalmával Nyerges Attila és Rose György V megkezdték a minden kétséget kizáróan ember által még nem járt kürtő kimászását. Ekkor ugyan még nem sikerült feljutni a kürtő tetejébe a nehéz mászási körülmények miatt, de feltárult újabb 30 méternyi függőleges szakasza a barlangnak. A szokatlanul szerény létszámú, már-már hagyományos szabópallagi szilvesztert és az azt övező napokat (dec. 27-jan. 3.) a BEAC kutatói térképezéssel és kürtőmászással töltötték. Meg is lett az eredménye: és feltárult a 200-as Depótól 66 m-rel magasabbra nyúló kürtő (-118 m-es szintig), benne egy 25 és egy 13 m-es aknával, melyet Hideg-álomra kereszteltek. Elkészült a zsomboly teljes térképe, ami alapján a legmélyebb pontja -235,5 m-nek, felmért hossza 900 m-nek adódott. Ezzel lezárult a több évtizedes a legmélyebb barlangjaink listáján a Vecsembükki-zsomboly a 2. helyre szorult vissza. Lezárult a Vecsem oldaláról a több évtizedes kérdés, miszerint: melyik a mélyebb barlang, az István-lápai-barlang, vagy a Vecsembükki-zsomboly ?

A 900 m hosszúságú függőleges járat 14x28 m-es (kosárlabda-pályányi) alapterületen koncentrálódik. Ez mutatja, milyen sűrűn egymás mellett találhatóak az aknák, amiket helyenként csak néhány méteres, deciméteres falak választanak el, helyenként ablakokat alkotva egybenyílva. A fő hasadékok mentén kibővülő aknák, más alárendelt tektonikai vonalakkal kiegészülve alkotnak nagyobb légtereket, esetenként több akna egymásba olvadásával. Az aknák közötti kapcsolatot a hosszan elnyúló hasadékok találkozása is megteremtheti (hasadékablakok), amelyek többnyire igen keskenyek (90-es akna — Új Rész).

A Vecsembükki-zsomboly óriásaknáival az Alsó-hegy legmonumentálisabb zsombolya, -83 m mély aknája (90-es akna) az országban a legnagyobb. Feltűnő az összesen 19 akna (ill. kürtő) közül, hogy lényegében 4 nagymélységű akna: Bejárati-akna (65 m), 90-es-akna (83 m), Oldal-akna (60 m), Hideg-álom (53 m) adja a zsomboly fő részét, valamint az eredetileg egybetartozó, csupán egy aknateremmel később kettéosztódott Új Rész—Rom-akna (+43, -46 m), ami közel 90 m-es szintkülönbségével és átlag 12-14 x 5-7 m-es keresztszelvénnyel a legnagyobb. Ezen kívül a 2 db 30 m feletti, 2 db 20 m feletti, 6 db 10 m feletti és 3 db 10 m alatti, hossz a keresztmetszetben is kisebb “normálaknák” alkotják. A zsomboly mélyzónájában két csomóponti helyzetű aknaterem található (alul-felül aknakapcsolódásokkal): az Új Rész terme és a 200-as Depó — Cseppköves-terem, benne igen összetett tektonikai viszonyokkal. Ezek formakincsét még a jelentős méretű omlások elagyagosodása és cseppkövesedése is nagymértékben átalakítottak.
Az aknák talpát legtöbbször vörösagyag, esetenként kőzetomladék, ritkán a hasadék szálkőbeli beszűkülése jelenti. Kivétel ettől a Bejárati akna alja, ahol nagy mennyiségű javarészt felszíni eredetű kőzettörmelék, talaj, avar és behullott faágak találhatóak. A belső részek kürtőinek tetejét összeszűkülő, bezáródó hasadékok alkotják, helyenként teljesen elcseppkövesedve.
A barlang kisformái t legtöbbször a töredezett vagy sima falfelületek, ritkábban szálkőbe mélyedő fejletlen karrosodott falfelületek, valamint szálkőből és oldalfalakból kipreparálódott szálkőoszlopok, kőpengék, kőhidak és párkányok jellemzik.
Az elöregedés stádiumában lévő üregben aktív vízfolyás nincs, mivel ha volt is vízgyűjtő területét elvesztett, bejárata töbör peremére került. Még nagyobb intenzitású esőzésekkor is csak helyenként erősödik fel a vízbeszivárgás. Az omlások a jó megtartású szálkőzet miatt ritkák és rendszerint hatalmas kőzettömbökből állnak, helyenként a teljesen körül oldott falroncsok tömbjei képezik azokat (Bejárati-akna alatt és a Rom-aknában). Jellemző az elagyagosodás, ami a mélyebb részeken egyre nedvesebb és hígabban folyós, valamint az elcseppkövesedés , aminek szín és formagazdagsága rendkívül változatos. A hatalmas (több m²-es) lefolyások, bekéregzések és függőcseppkövek a leggyakoribbak, itt-ott kisebb, az aknák falára tapadt állócseppkövek, zászlók láthatóak, melyek közül a legszebb a 90-es akna teljes hosszában végighúzódó cseppkőképződményei. A Cseppköves-termet emeletesre kettéosztó 20 m²-es cseppkőlefolyás és az alatta az agyagon álló 1,5 m-es cseppkőoszlop a barlangban a legnagyobb. A Záporos-akna és vele azonos szinten lévő (-160 m) a Hideg-álom fala rendkívül gazdagon díszített finom korallszerű borsókövek kel. A kőhullástól kevésbé védett helyeken és az aktív vízbeszivárgási pontokon a cseppkövek teljesen hiányoznak. A falakat nagyjából felerészt sima vagy töredezett képződménymentes barnás felületű részek alkotják.

Érdekesség, hogy feltárásnál, a 200-as Depónál és a Cseppköves-teremben nagyméretű emlőscsontok at találtak, ami alapján feltételezhető, hogy azok a felszínnel közvetlenül kapcsolatban voltak, — bár ezek nyomai mára már nem láthatóak — ami alapján a zsomboly relatíve gyors (geológiai mércével mért) átrendeződésére lehet következtetni.

A Bejárati-akna alján a törmeléklejtőről egy cseppköves, lefelé táguló kis akna vezet a 13 m-el lejjebbi kissé vizenyős talajra. A hatalmas kőtömbök között bujkálva nehezen felfedezhető keskeny lyuk jelenti az ország legmélyebb 83 m-es aknájának bejáratát (90-es akna ). A függőleges “S” kanyarral nehezített szűkület alatti falon még láthatóak a feltárók által használt drótkötél mély bemetszései. A hirtelen kitáguló hasadékban 12 m ereszkedés után egy meredek cseppkőpárkányról már látható az akna alja, ahol karbidlámpa fénye csak kicsiny halvány csillagocska pislákolását idézi. Az egyetlen (átlag 10 m hosszú 2-3 m széles) hasadék mentén kialakult akna teljes hosszában cseppkődíszbe burkolódzik. Félúton egy a falhoz tapadt cseppkőbúb alkot pihenésre alkalmas párkányt, ami alatt 15 m-re jobbra traverzálva lehet az Új Rész be átbújni egy lapos szűkületen. Az alsó részen kőpengékkel, ablakokkal szabdalt akna a vízszintes településű vörösagyagos talppontjától, egy 5 m-es létrán át egy független aknához lehet felmászni. A 14 m mély Záporos-kürtő 1-1,5 m-es átmérőjű falait korallszerű borsóköveik díszítik, amelyek a legkisebb érintésre záporozva hullanak alá. Sajnos ez a rész törékenysége miatt már sokat veszített a feltáráskori szépségéből, ezért itt a beépített létrán fokozott figyelemmel kell közlekedni. Az akna alján, egy ablakon kitekintve a legnagyobb keresztszelvényű részében az ún. Rom-aknában vész el lámpa fénye. Kitett kötélhíd és 17 m ereszkedés vezet a 200-as Depó aknatermére. Itt számos járat találkozik. Innen indul felfelé a Hideg-álom kürtője, lefelé tovább a Végpont ra vezető akna és ide lehet beereszkedni az Új Rész magaslataiból is.

Folytassuk onnan az utat, miután a 90-es aknán át bebújtunk az Új Rész termének oldalába 10 magasan. Az ereszkedés alatt meredek agyaglejtő van. A 13x7 m-es nagyságú teremből felfelé beépített kötél vezet a +35 m-el magasabban lévő 71-es Mikulás cseppköves hasadékába, ahol a hasadék túlsóvégén vissza lehet tekinteni a hatalmas aknába. Lefelé három lyuk vezet. Jobbra fenn a 23 m mély “Y”-akna , ami a kötél kikötésének módjáról kapta nevét. A középső és az alsó az agyaglejtő alatt egybenyílik, de az Y-akna is csak néhány deciméteres vastagságú fallal szeparálódik el, aminek tetején és alján ablakkal kapcsolódik össze Rom-aknával. A Rom-akna 34 m-es ereszkedésének felénél látható a közel egymással szembe elhelyezkedő Záporos- és Y-akna ablaka. Alatta hatalmas beékelődött kőtömbök osztják ketté a 200-as Depó teremét, amiből csak a belső kőtömbök alatti, vezet mélyebbre. A külső részből indul fel a Hideg-álom kürtője. A kürtő alsó 30 m-én falait (2x3 m-es átmérőjű), a Záporoshoz hasonlatos, de még épp korallszerű borsókövek borítják be. Oldalában egy keskeny szabadon is mászható, “aktív” csipkézett falú képződménymentes 13 m-es vak akna húzódik. A felső 30 m-en a borsókövek egyre ritkulnak, majd teljesen el is maradnak. A 2-3 m széles, 6-10 m hosszan elnyúló hasadék mennyezete teljesen elkeskenyedik. Közepén egy pengevékonyságúra oldott falrész választ el egy a mélybe tartó aknát. Abba nehézkes, kitett traverz után 25 m-t leereszkedve nagy cseppkőlefolyáson lehet megállni, ami 3-4 m-el lejjebb járhatatlan méretű csővé szűkíti be az aknát.

A feltárók által 200-as Depónak nevezett terem “csupán” –183 m-en van. A ott lévő vaslemez palló alatti hasadék és a hátsó rész aknájában 15 m-t leereszkedve a Cseppköves-terem szintjének párhuzamos aknáihoz lehet jutni, amelyek többszörösen is összefüggenek. A cseppkőlefolyással két emeletre osztott 7x4 m-es alapterületű terem lényegében csak egy kiugró oldal részt jelent az innen lefelé egyre jobban kitáguló, szépen oldott végponti aknában. További 33 m ereszkedés múltán a vendégmarasztaló ragadós, vörös agyag várja a -235 m-es Végpont látogatóit. A bontások során kiásott 6 m-es kutatóakna a híg agyag visszatöltődése miatt mára már csak nyomokban látható.