Nyerges Attila - Nyerges Miklós - A Tornai-Alsó-hegy magyarországi barlangjainak bejárási útmutatója Az Alsó-hegy földtani felépítése és fejlődéstörténete
A terület kis kiterjedése ellenére helyenként igen bonyolult földtani szerkezetet mutat, rétegtani (a különböző üledékképződési környezetek miatt) és tektonikai szempontból egyaránt (takarós, gyűrt, pikkelyes és vetős szerkezet).
Általában véve a hegység legnagyobb részét közép idei triász üledékek képezik, amelyek egy szinklinálist mutató szerkezeti egységbe rendeződve húzódnak végig a területen. Emiatt a fennsík legnagyobb részén a kőzet rétegek közel függőleges helyzetűek, vagy csak kissé kibillentek, amik nagyban meghatározzák a felszín alatti karsztjelenségek arculatát.
A hegységben óidei képződmények nem ismeretesek, kivéve a felső-perm (több mint 250 millió éve) egységes kontinentális aljzatán keletkezett evaporitos rétegek üledékeit (gipsz, anhidrid), ami a sekély tenger borítás és a partok mentén lévő sivatagok partjainál kialakult bepárolódott túl sós lagúnákban keletkeztek. Ezek jelenléte ritka és nem jellemző (Perkupa, Alsótelekes).
A triász (250-210) a terület fő üledékképződési időszaka. A kimélyülő tengerbe a zátonyépítő korallok kedvező élőhelyet találva hosszú évmilliókon keresztül építhették meszes vázaikat, ami nagyban hozzájárult a szárazföldi környezetről lepusztult üledékekhez, hogy több ezer méter vastag mészkő réteg alakuljon ki, zátony és lagúna környezetben (Guttersteini, Wettersteini). Ez a triász időszaki mészkő alkotja az Alsó-hegy legnagyobb részét (csaknem egészét), valamint foglalja magába a terület valamennyi barlangját, zsombolyát.
A triászban keletkezett az a vöröses lila homokkő és agyagpala, ami a Szilasi-fennsík DK-K-i; a Nyugati rész D-, NY-i; valamint a Dusa É-i peremén helyezkednek ma el. Lényegében a Szádvár, Kobulyanka és a Derenki -medence környezetében. Ez alkotja a Ménes-völgy aljzatát is, valamint a Bába-völgyben találhatóak meg foltjai (sávos elrendeződésben), amelyek a mészkő rétegekkel tektonikusan érintkeznek (határán néhány barlanggal). Alárendelten dolomit és márga is keletkezett, ezek foltjai, ma a Dusa-fennsíkon fordulnak elő.
A Bódva terasz bázikus intrúziója (gabró) ekkor nyomult bele egy ladini palafoltba, ami talán kapcsolatba hozható a terület melegvizes karsztosodási mechanizmusaival magyarázható jelenségeivel (Rejtek-zs. ásványkiválásai, meleg és kevertvizes források, valamint az Esztramos barlangjai, és ásványkiválásai).
A jura időszakban (210-140) a tenger kimélyült. Megszűnt a sekélytengeri üledékképződés és mélytengeri váltotta fel. Megkezdődött a terület takarós szerkezetének kialakulása (amely a kréta végéig tartott).
A kréta időszakban (140-66) az óceáni medence feltöltődött és bezárult, elindult a terület kiemelkedése (kollizió és orogenezis). Ekkorra tehető az első karsztos lepusztulás kezdete, amit később a további lepusztító (denudációs) hatások eltöröltek.
A harmadidőszakban (66-1,7) került jelenlegi helyére az Alsó-hegy (K-ről NY felé tolódott és 900-ot az óramutató járásával ellentétesen elfordult). Megkezdődött a tektonikus feldarabolódás és a felszínét először 5-10 méter vastag riolittufa lepel szórta be, később pedig a pannon végi (kavicsos) üledékek fedték be, amelyek a lepusztulása után folytatódott a karsztosodás.
A negyedidőszakban (1,7-0,1)befejeződött a terület tektonikus feldarabolódása, és az egyidőben keletkezett tönkmaradványok különböző magasságokba kerültek. Kialakult a domborzat és a völgyhálózat nagy egységeinek mai képe. A nem karsztos fedő üledékek lepusztulása nyomán a karsztosodási folyamatok kialakították a nagy barlang rendszereket (víznyelők-források), valamint a magas fennsíkokon a zsombolyokat és töbröket.
Napjainkban a feszíni és a felszín alatti karsztosodási jelenségek hatásai jól tanulmányozhatóak. Felszínformáló hatásuk elsődleges és meghatározó. Ezt csupán befolyásolni tudják az antropogén hatások (pl. erdőirtás, mészkőbányászat stb.).