A legfelső szakasz a bejárati aknatípusba sorolható. Itt a tektonika némileg elmosódottabb, lekerekítettebb de a felszínen jól követhető függőleges rétegződési irányok tisztán felismerhetőek. A bejárati flóra növényzete a mélység szerint tagozódva borítja be a szálkőkibúvásos szádát. Az akna felül egy, majd -11 m-től lejjebb két hasadék találkozásánál alakult ki (30o és 120o). Ezeknek a dominanciáik erősségétől függően kis határok között változik a keresztszelvénye. Legnagyobb átmérője 6 x 4,5 m, amellyel még a normálaknák (1-5 m-ig) kategóriájába sorolható. Falai simák és képződménymentesek, ill. töredezett felszínűek. Az alsó szakaszon (-27 m-en) a hasadék K-i végében át lehet mászni, egy ablakon, ami egy fokozatosan elkeskenyedő Oldal-aknába (ez folytatása az eredeti aknát preformáló tektonikus hasadéknak) és egy másik, párhuzamosan + 12 m-el magasabban elszűkülő hasadékba vezet. A fő akna talppontján nagymennyiségű üledék felhalmozódás van. Ezek nagyobbik része a felszínről hullott be, kisebbik hányada pedig a zsomboly falából pereghetett ki (elsősorban a felszínközeli erőteljesebben fagyaprózódó felületekből). Ez az üledék tölti ki a zsomboly nagytermével összeköttetést jelentő átjáró aljzatát is, csaknem feltöltve azt (átmérője az aktuális kitöltöttségtől függően változik). Az átjáró az aknatalp Ny-i oldalában nyílik. Felső peremvonalát szálban álló kőzet képezi éles peremmel, azon túl hirtelen átmenettel már a terem főtéje magasodik fel.
 
2. A 130 m²-es (átl. 20 x 8 m-es átmérőjű) Nagy-terem, jelenti a zsomboly végét. Az aknából a terembe egy átjáróablakon keresztül az ÉK-i szegletébe jutunk. A terem hosszirányú kiterjedése 20 m (ÉÉK-DDNy-i), az erre merőleges, keresztirányú kiterjedése a beérkezési ponttól (ahol 3 m) távolodva egyre nő, mígnem a K-i fal mély beöblösödése 8 m-es szélességűvé növeli méreteit. Magassága a közepe táján eléri a 16 m-t. A aljzatát nagymennyiségű üledék tölti ki.
Az akna becsatlakozásából befolyt kőtörmelék a terem közepéig, 8 m szintkülönbséget foglal magába, egységes (45^o-os) lejtőt alkotva. Anyagát tekintve kevert felszíni, barlangi kőzettörmelék és földes (talaj eredetű), rajta növényi (fák, gallyak, levelek...) és biogén eredetű törmelékkel. Ez a jól láthatóan felszínről bekerült törmelék vastagon elfedi az eredeti aljzatot. A terem középvonalától - ahol a K-i fal beöblösödik - az aljzat határozottan megváltozik. Hatalmas (1-2x3 m-es) a főtéből leszakadt kőzetblokkok egymásra halmozódott darabjai láthatóak, a vízszintes vörösagyon. Ezek képezik a másodlagos teremaljzatot. Az aljzatot sehol sem fedi cseppkő kitöltés. A terem K-i kiöblösödése egy 1,5-2,5 m mély, 3 m átmérőjű Gödröt foglalja magába, ami tulajdonképpen 16 m magasra felnyúlva egy önálló kürtő, csak éppen beleolvadt a terem oldalába az alján szintén kőzettörmelékkel kitöltve. Közvetlenül mellette a K-i fal másik kiöblösödésében van az egyetlen tovább vezető keskeny kis keresztszelvényekkel rendelkező -5 m-es aknaembrió, amin keresztül érhető el a -51 m-es mélységű végpont. A függőleges hasadék aljzatát barlangi eredetű agyag és némi kőzettörmelék alkotja. Folytatása egy keskeny meander jellegű kanyarulat miatt nem követhető tovább. A bedobott kövek néhány kisebb pattanás után meg állnak, de a folytatást ez jelentheti.
 
A terem falait gazdagon díszítik cseppkőképződmények. Bejáratával szemben egy főte alól kiszivárgó víz táplálta cseppkőlefolyás található, ahol a plafont és környezetét több m²-es, aktív heliktitek fedik be. A főte a terem közepén töredezett és képződménymentes, kivéve a széleit alkotó épebb felszíneket, ahonnan kisebb sztalagtitok nyúlnak alá. A barlang egyetlen (legnagyobb) 2 m-t meghaladó függőcseppköve is itt látható. A K-i fal meredek felületét (főleg a Gödörnél) borsókövek és cseppkő bekéregzések díszítik, amelyek egykor aktív vízbecsepegésből váltak ki. A terem legbelső végén a DDNy-i falat a főte kürtőszerű felmagasodásából hajdan kiszivárgó víz építette, a mára már inaktív agyagosodó cseppkőlefolyást.
 
A kialakulását tekintve egy érdekes párhuzam figyelhető megy a közeli November 7-zsombollyal. A két barlang egymáshoz képeset, egy lépcsőzetes, a víznyelőbarlangokhoz hasonló szerkezetbe rendeződik. A felső, régebbi lejáratot a Széki-zsomboly, az alsó 10 m-el lejjebbi visszafejeződött bejáratot a November 7-zsomboly képezi
A két barlang legközelebbi pontjai között (Nov. 7: alja - Széki: Oldal-akna) kevesebb, mint 15 m a különbség.  A zsomboly vörösagyagos kitöltése jelentős mennyiségű holocén csontanyagot tartalmaz (varangy, erdei béka, kecskebéka, kígyó, nagy fülű denevér, denevér, vakond, sün, erdei cickány, egér, erdei pocok, mezei pocok, görény, menyét és őz).
Fokozott védelem alá helyezését 1993 óta e barlangtípusnál különlegességnek számító képződményei indokolták. A zsombolyt csak barlangjárásban gyakorlott kutatók, az Aggteleki Nemzeti Park engedélyével látogathatják.