Nyerges Attila - Nyerges Miklós - A Tornai-Alsó-hegy magyarországi barlangjainak bejárási útmutatója
 N-TV

Frank-barlang

Egyéb névváltozatok: Acskói-barlang.
Mélység: -48 m
Hossz: 186.1 m
Legnagyobb horizontális kiterjedés: 79 m
Beszerelés: 25 m kötél, 2N, 2K

Térkép:    hosszmetszet
 
Megközelítés: Az Acskó-forrás feletti hegyoldalon egy meredek lefutású völgyecske jobb oldalán felkapaszkodva 50-60 m-re a dózerút alatt található a barlangot rejtő kis berogyás.
 
Bejárási útmutató: A barlang néhány méter mély bejárati aknáján lemászva egy ferde agyagos lejtőre jutunk, amely meredek lejtéssel egy kisebb szűkülethez vezet. Ezen átbújva a járat hasonló lejtéssel folytatódik, ám a méretek megnövekszenek, akár fel is lehet állni. A talpon laza, száraz, agyagos-földes a kitöltés. Továbbhaladva lefelé egy elágazáshoz érkezünk, ahol megjelennek az első cseppkövek. Itt célszerű a tágasabb jobb oldali ágon tovább haladni, melynek az alját követve az egyre sárosabbá váló, helyenként szűk meanderszerű járatban hamarosan elérjük a hasonló jellegű, ám jóval megerőltetőbb bal oldali ág becsatlakozását. Továbbhaladva lefelé, egy 2 méteres tereplépcsőn lemászva érjük el a barlang fő látványosságának számító patakos ág monumentális járatának tetejét. Itt egy 25 m hosszú kötél, és két nittfül szükséges a továbbhaladáshoz. A kötél végét egy az aknabeszállás előtt található szerény természetes kikötéshez rögzítve (kőél, Tk), kicsit lejjebb ereszkedve, az akna belső, lefelé tekintve bal oldalán találjuk meg az egyik, nittet (N). Innen a meglehetősen sáros falon ereszkedve gyönyörködhetünk a patakos ág méretes folyosójában. A következő nitt mintegy 7 m ereszkedés (E7) után jobbra található meg, ahol a fal formájából adódóan újra felfeküdne a kötél, ahonnan már szabadon függő kötélszakaszon ereszkedve (E10) érhetjük el a járat talpát. Innen két irányban folytathatjuk utunkat. A patak folyását követve a ragadós sárban, nagy méretű járaton haladhatunk, bár hamarosan egy kövön való átmászás után a patak hirtelen jobbra kanyarodik egy szűkebb járatba és szifonná (Nyelő) válik az egyre lealacsonyodó folyosó, melynek túlsó oldala feltehetően az ember számára járhatatlan szakaszokat követően az Acskó-forrásnál a felszínen végződik. Az elágazásban, ha nem lefelé követjük a patakot, hanem egyenesen továbbhaladunk, egy magas hasadék alá érkezünk, amelynek teteje 25 m magasságban van a talpponttól. Ez valószínűleg igen erősen megközelíti a felszínt.
A patak folyásával szemben haladva a szelvények kisebbek, s hol a sáros falon, hol a vízben haladva érhetjük el a felső szifont (Forrás). Az időjárási viszonyoktól (csapadék), és elszántságtól függően néhány métert a vízben fekve előrekúszva érhetjük el a barlang ezen végpontját.>hosszmetszet
 
Megközelítés: Az Acskó-forrás feletti hegyoldalon egy meredek lefutású völgyecske jobb oldalán felkapaszkodva 50-60 m-re a dózerút alatt található a barlangot rejtő kis berogyás.
 
Bejárási útmutató: A barlang néhány méter mély bejárati aknáján lemászva egy ferde agyagos lejtőre jutunk, amely meredek lejtéssel egy kisebb szűkülethez vezet. Ezen átbújva a járat hasonló lejtéssel folytatódik, ám a méretek megnövekszenek, akár fel is lehet állni. A talpon laza, száraz, agyagos-földes a kitöltés. Továbbhaladva lefelé egy elágazáshoz érkezünk, ahol megjelennek az első cseppkövek. Itt célszerű a tágasabb jobb oldali ágon tovább haladni, melynek az alját követve az egyre sárosabbá váló, helyenként szűk meanderszerű járatban hamarosan elérjük a hasonló jellegű, ám jóval megerőltetőbb bal oldali ág becsatlakozását. Továbbhaladva lefelé, egy 2 méteres tereplépcsőn lemászva érjük el a barlang fő látványosságának számító patakos ág monumentális járatának tetejét. Itt egy 25 m hosszú kötél, és két nittfül szükséges a továbbhaladáshoz. A kötél végét egy az aknabeszállás előtt található szerény természetes kikötéshez rögzítve (kőél, Tk), kicsit lejjebb ereszkedve, az akna belső, lefelé tekintve bal oldalán találjuk meg az egyik, nittet (N). Innen a meglehetősen sáros falon ereszkedve gyönyörködhetünk a patakos ág méretes folyosójában. A következő nitt mintegy 7 m ereszkedés (E7) után jobbra található meg, ahol a fal formájából adódóan újra felfeküdne a kötél, ahonnan már szabadon függő kötélszakaszon ereszkedve (E10) érhetjük el a járat talpát. Innen két irányban folytathatjuk utunkat. A patak folyását követve a ragadós sárban, nagy méretű járaton haladhatunk, bár hamarosan egy kövön való átmászás után a patak hirtelen jobbra kanyarodik egy szűkebb járatba és szifonná (Nyelő) válik az egyre lealacsonyodó folyosó, melynek túlsó oldala feltehetően az ember számára járhatatlan szakaszokat követően az Acskó-forrásnál a felszínen végződik. Az elágazásban, ha nem lefelé követjük a patakot, hanem egyenesen továbbhaladunk, egy magas hasadék alá érkezünk, amelynek teteje 25 m magasságban van a talpponttól. Ez valószínűleg igen erősen megközelíti a felszínt.
A patak folyásával szemben haladva a szelvények kisebbek, s hol a sáros falon, hol a vízben haladva érhetjük el a felső szifont (Forrás). Az időjárási viszonyoktól (csapadék), és elszántságtól függően néhány métert a vízben fekve előrekúszva érhetjük el a barlang ezen végpontját.>hosszmetszet
 
Megközelítés: Az Acskó-forrás feletti hegyoldalon egy meredek lefutású völgyecske jobb oldalán felkapaszkodva 50-60 m-re a dózerút alatt található a barlangot rejtő kis berogyás.
 
Bejárási útmutató: A barlang néhány méter mély bejárati aknáján lemászva egy ferde agyagos lejtőre jutunk, amely meredek lejtéssel egy kisebb szűkülethez vezet. Ezen átbújva a járat hasonló lejtéssel folytatódik, ám a méretek megnövekszenek, akár fel is lehet állni. A talpon laza, száraz, agyagos-földes a kitöltés. Továbbhaladva lefelé egy elágazáshoz érkezünk, ahol megjelennek az első cseppkövek. Itt célszerű a tágasabb jobb oldali ágon tovább haladni, melynek az alját követve az egyre sárosabbá váló, helyenként szűk meanderszerű járatban hamarosan elérjük a hasonló jellegű, ám jóval megerőltetőbb bal oldali ág becsatlakozását. Továbbhaladva lefelé, egy 2 méteres tereplépcsőn lemászva érjük el a barlang fő látványosságának számító patakos ág monumentális járatának tetejét. Itt egy 25 m hosszú kötél, és két nittfül szükséges a továbbhaladáshoz. A kötél végét egy az aknabeszállás előtt található szerény természetes kikötéshez rögzítve (kőél, Tk), kicsit lejjebb ereszkedve, az akna belső, lefelé tekintve bal oldalán találjuk meg az egyik, nittet (N). Innen a meglehetősen sáros falon ereszkedve gyönyörködhetünk a patakos ág méretes folyosójában. A következő nitt mintegy 7 m ereszkedés (E7) után jobbra található meg, ahol a fal formájából adódóan újra felfeküdne a kötél, ahonnan már szabadon függő kötélszakaszon ereszkedve (E10) érhetjük el a járat talpát. Innen két irányban folytathatjuk utunkat. A patak folyását követve a ragadós sárban, nagy méretű járaton haladhatunk, bár hamarosan egy kövön való átmászás után a patak hirtelen jobbra kanyarodik egy szűkebb járatba és szifonná (Nyelő) válik az egyre lealacsonyodó folyosó, melynek túlsó oldala feltehetően az ember számára járhatatlan szakaszokat követően az Acskó-forrásnál a felszínen végződik. Az elágazásban, ha nem lefelé követjük a patakot, hanem egyenesen továbbhaladunk, egy magas hasadék alá érkezünk, amelynek teteje 25 m magasságban van a talpponttól. Ez valószínűleg igen erősen megközelíti a felszínt.
A patak folyásával szemben haladva a szelvények kisebbek, s hol a sáros falon, hol a vízben haladva érhetjük el a felső szifont (Forrás). Az időjárási viszonyoktól (csapadék), és elszántságtól függően néhány métert a vízben fekve előrekúszva érhetjük el a barlang ezen végpontját.>hosszmetszet
 
Megközelítés: Az Acskó-forrás feletti hegyoldalon egy meredek lefutású völgyecske jobb oldalán felkapaszkodva 50-60 m-re a dózerút alatt található a barlangot rejtő kis berogyás.
 
Bejárási útmutató: A barlang néhány méter mély bejárati aknáján lemászva egy ferde agyagos lejtőre jutunk, amely meredek lejtéssel egy kisebb szűkülethez vezet. Ezen átbújva a járat hasonló lejtéssel folytatódik, ám a méretek megnövekszenek, akár fel is lehet állni. A talpon laza, száraz, agyagos-földes a kitöltés. Továbbhaladva lefelé egy elágazáshoz érkezünk, ahol megjelennek az első cseppkövek. Itt célszerű a tágasabb jobb oldali ágon tovább haladni, melynek az alját követve az egyre sárosabbá váló, helyenként szűk meanderszerű járatban hamarosan elérjük a hasonló jellegű, ám jóval megerőltetőbb bal oldali ág becsatlakozását. Továbbhaladva lefelé, egy 2 méteres tereplépcsőn lemászva érjük el a barlang fő látványosságának számító patakos ág monumentális járatának tetejét. Itt egy 25 m hosszú kötél, és két nittfül szükséges a továbbhaladáshoz. A kötél végét egy az aknabeszállás előtt található szerény természetes kikötéshez rögzítve (kőél, Tk), kicsit lejjebb ereszkedve, az akna belső, lefelé tekintve bal oldalán találjuk meg az egyik, nittet (N). Innen a meglehetősen sáros falon ereszkedve gyönyörködhetünk a patakos ág méretes folyosójában. A következő nitt mintegy 7 m ereszkedés (E7) után jobbra található meg, ahol a fal formájából adódóan újra felfeküdne a kötél, ahonnan már szabadon függő kötélszakaszon ereszkedve (E10) érhetjük el a járat talpát. Innen két irányban folytathatjuk utunkat. A patak folyását követve a ragadós sárban, nagy méretű járaton haladhatunk, bár hamarosan egy kövön való átmászás után a patak hirtelen jobbra kanyarodik egy szűkebb járatba és szifonná (Nyelő) válik az egyre lealacsonyodó folyosó, melynek túlsó oldala feltehetően az ember számára járhatatlan szakaszokat követően az Acskó-forrásnál a felszínen végződik. Az elágazásban, ha nem lefelé követjük a patakot, hanem egyenesen továbbhaladunk, egy magas hasadék alá érkezünk, amelynek teteje 25 m magasságban van a talpponttól. Ez valószínűleg igen erősen megközelíti a felszínt.
A patak folyásával szemben haladva a szelvények kisebbek, s hol a sáros falon, hol a vízben haladva érhetjük el a felső szifont (Forrás). Az időjárási viszonyoktól (csapadék), és elszántságtól függően néhány métert a vízben fekve előrekúszva érhetjük el a barlang ezen végpontját.