Nyerges Attila - Nyerges Miklós - A Tornai-Alsó-hegy magyarországi barlangjainak bejárási útmutatója
 N-SZ

Bába-völgyi III.sz.-víznyelőbarlang

Egyéb névváltozatok: Szádvári 3.sz. víznyelő
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy 5452/22
Hossza: 107 m
Mélysége: -11 m
Bejárat tszfm: 345 m
Legnagyobb horizontális kiterjedés: 41 m

Megközelítés: Szögliget felől a piros jelzésen érkezve a Bába-völgybe, elhaladva a II.sz.-víznyelő mellett mintegy 500 méterrel feljebb találjuk, ott ahol a piros és a kék turistajelzés elágazik. Maga a barlang a több nyelőponttal, tekintélyes vízhozzáfolyási nyomokkal rendelkező víznyelő legmélyebb pontján nyílik, betonozással biztosított bejárattal.
Járatai középső-triász gutensteini dolomitban alakultak ki. Felfedezése 1993 nyarán történt (MAFC). 2000 XII. 10-én a debreceni kutatók egyike a barlangban túrázva sikeresen tovább kúszott a végponti szűk meanderben további kb. 20 m-t. Víznyom jelzése alapján az Acskó-réten fakadó Acskó-forrással áll hidrológiai kapcsolatban. A barlang vízfolyásában vakrákok, légterében denevérek élnek. Megkülönböztetett jelentőségű védelmét a Bába-völgy jelentős méretű víznyelőbarlangjaként, kiterjedése és formakincse mellett, különleges barlangi vakrák faunája és hidrológiai jelentősége miatt érdemli ki.
 
Bejárási útmutató: A bejáraton lemászva, majd bekúszva egy kis terembe érünk ahol általában egy, a nagy szárazság ellenére is aktív patak (vagyis inkább csak erecske) csatlakozik utunkhoz. A víz útját követve mintegy 20 méteren keresztül négykézláb lehet haladni, majd egy sáros alacsony, és kanyargós járatszakaszhoz érünk ahol jócskán meg kell mártózni az ott összegyűlt "dagonyában". Ez a rész méltán nyerte a "Mocsár" elnevezést. Nem sokkal ezután a víz egy nagy leszakadt sziklatömb alatt ember számára járhatatlanul szűk résen halad tovább, de szerencsére felfelé az omladéktömbök között felbújva tovább lehet haladni. Itt egy felülről érkező tágasabb járat csatlakozik be melyben már akár fel is lehet állni, s legfelsőbb pontja a bejárat szintje felett van. Néhány szűkületen átjutva egy 18 m hosszú átlagosan 6 m széles, 4 m magas terembe jutunk. A terem mennyezetét egy hatalmas réteglap képezi, a belőle leszakadt tömbök a teremben hevernek szanaszét, érdekes agyagképződményekkel, és cseppkövekkel borítva. Itt visszatér a patakmeder (amelyben több helyen is barlangi vakrákok élnek!) is, melybe a terem oldalából számos vízfolyási nyom, szivárgás csatlakozik. A folytatás egyenlőre csak egy szűk vizes meander, melyben az előrehaladást a falra cementálódott ősi kitöltésmaradványok akadályozzák.>N-SZ

Bába-völgyi III.sz.-víznyelőbarlang

Egyéb névváltozatok: Szádvári 3.sz. víznyelő
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy 5452/22
Hossza: 107 m
Mélysége: -11 m
Bejárat tszfm: 345 m
Legnagyobb horizontális kiterjedés: 41 m

Megközelítés: Szögliget felől a piros jelzésen érkezve a Bába-völgybe, elhaladva a II.sz.-víznyelő mellett mintegy 500 méterrel feljebb találjuk, ott ahol a piros és a kék turistajelzés elágazik. Maga a barlang a több nyelőponttal, tekintélyes vízhozzáfolyási nyomokkal rendelkező víznyelő legmélyebb pontján nyílik, betonozással biztosított bejárattal.
Járatai középső-triász gutensteini dolomitban alakultak ki. Felfedezése 1993 nyarán történt (MAFC). 2000 XII. 10-én a debreceni kutatók egyike a barlangban túrázva sikeresen tovább kúszott a végponti szűk meanderben további kb. 20 m-t. Víznyom jelzése alapján az Acskó-réten fakadó Acskó-forrással áll hidrológiai kapcsolatban. A barlang vízfolyásában vakrákok, légterében denevérek élnek. Megkülönböztetett jelentőségű védelmét a Bába-völgy jelentős méretű víznyelőbarlangjaként, kiterjedése és formakincse mellett, különleges barlangi vakrák faunája és hidrológiai jelentősége miatt érdemli ki.
 
Bejárási útmutató: A bejáraton lemászva, majd bekúszva egy kis terembe érünk ahol általában egy, a nagy szárazság ellenére is aktív patak (vagyis inkább csak erecske) csatlakozik utunkhoz. A víz útját követve mintegy 20 méteren keresztül négykézláb lehet haladni, majd egy sáros alacsony, és kanyargós járatszakaszhoz érünk ahol jócskán meg kell mártózni az ott összegyűlt "dagonyában". Ez a rész méltán nyerte a "Mocsár" elnevezést. Nem sokkal ezután a víz egy nagy leszakadt sziklatömb alatt ember számára járhatatlanul szűk résen halad tovább, de szerencsére felfelé az omladéktömbök között felbújva tovább lehet haladni. Itt egy felülről érkező tágasabb járat csatlakozik be melyben már akár fel is lehet állni, s legfelsőbb pontja a bejárat szintje felett van. Néhány szűkületen átjutva egy 18 m hosszú átlagosan 6 m széles, 4 m magas terembe jutunk. A terem mennyezetét egy hatalmas réteglap képezi, a belőle leszakadt tömbök a teremben hevernek szanaszét, érdekes agyagképződményekkel, és cseppkövekkel borítva. Itt visszatér a patakmeder (amelyben több helyen is barlangi vakrákok élnek!) is, melybe a terem oldalából számos vízfolyási nyom, szivárgás csatlakozik. A folytatás egyenlőre csak egy szűk vizes meander, melyben az előrehaladást a falra cementálódott ősi kitöltésmaradványok akadályozzák.>N-SZ

Bába-völgyi III.sz.-víznyelőbarlang

Egyéb névváltozatok: Szádvári 3.sz. víznyelő
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy 5452/22
Hossza: 107 m
Mélysége: -11 m
Bejárat tszfm: 345 m
Legnagyobb horizontális kiterjedés: 41 m

Megközelítés: Szögliget felől a piros jelzésen érkezve a Bába-völgybe, elhaladva a II.sz.-víznyelő mellett mintegy 500 méterrel feljebb találjuk, ott ahol a piros és a kék turistajelzés elágazik. Maga a barlang a több nyelőponttal, tekintélyes vízhozzáfolyási nyomokkal rendelkező víznyelő legmélyebb pontján nyílik, betonozással biztosított bejárattal.
Járatai középső-triász gutensteini dolomitban alakultak ki. Felfedezése 1993 nyarán történt (MAFC). 2000 XII. 10-én a debreceni kutatók egyike a barlangban túrázva sikeresen tovább kúszott a végponti szűk meanderben további kb. 20 m-t. Víznyom jelzése alapján az Acskó-réten fakadó Acskó-forrással áll hidrológiai kapcsolatban. A barlang vízfolyásában vakrákok, légterében denevérek élnek. Megkülönböztetett jelentőségű védelmét a Bába-völgy jelentős méretű víznyelőbarlangjaként, kiterjedése és formakincse mellett, különleges barlangi vakrák faunája és hidrológiai jelentősége miatt érdemli ki.
 
Bejárási útmutató: A bejáraton lemászva, majd bekúszva egy kis terembe érünk ahol általában egy, a nagy szárazság ellenére is aktív patak (vagyis inkább csak erecske) csatlakozik utunkhoz. A víz útját követve mintegy 20 méteren keresztül négykézláb lehet haladni, majd egy sáros alacsony, és kanyargós járatszakaszhoz érünk ahol jócskán meg kell mártózni az ott összegyűlt "dagonyában". Ez a rész méltán nyerte a "Mocsár" elnevezést. Nem sokkal ezután a víz egy nagy leszakadt sziklatömb alatt ember számára járhatatlanul szűk résen halad tovább, de szerencsére felfelé az omladéktömbök között felbújva tovább lehet haladni. Itt egy felülről érkező tágasabb járat csatlakozik be melyben már akár fel is lehet állni, s legfelsőbb pontja a bejárat szintje felett van. Néhány szűkületen átjutva egy 18 m hosszú átlagosan 6 m széles, 4 m magas terembe jutunk. A terem mennyezetét egy hatalmas réteglap képezi, a belőle leszakadt tömbök a teremben hevernek szanaszét, érdekes agyagképződményekkel, és cseppkövekkel borítva. Itt visszatér a patakmeder (amelyben több helyen is barlangi vakrákok élnek!) is, melybe a terem oldalából számos vízfolyási nyom, szivárgás csatlakozik. A folytatás egyenlőre csak egy szűk vizes meander, melyben az előrehaladást a falra cementálódott ősi kitöltésmaradványok akadályozzák.>N-SZ

Bába-völgyi III.sz.-víznyelőbarlang

Egyéb névváltozatok: Szádvári 3.sz. víznyelő
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy 5452/22
Hossza: 107 m
Mélysége: -11 m
Bejárat tszfm: 345 m
Legnagyobb horizontális kiterjedés: 41 m

Megközelítés: Szögliget felől a piros jelzésen érkezve a Bába-völgybe, elhaladva a II.sz.-víznyelő mellett mintegy 500 méterrel feljebb találjuk, ott ahol a piros és a kék turistajelzés elágazik. Maga a barlang a több nyelőponttal, tekintélyes vízhozzáfolyási nyomokkal rendelkező víznyelő legmélyebb pontján nyílik, betonozással biztosított bejárattal.
Járatai középső-triász gutensteini dolomitban alakultak ki. Felfedezése 1993 nyarán történt (MAFC). 2000 XII. 10-én a debreceni kutatók egyike a barlangban túrázva sikeresen tovább kúszott a végponti szűk meanderben további kb. 20 m-t. Víznyom jelzése alapján az Acskó-réten fakadó Acskó-forrással áll hidrológiai kapcsolatban. A barlang vízfolyásában vakrákok, légterében denevérek élnek. Megkülönböztetett jelentőségű védelmét a Bába-völgy jelentős méretű víznyelőbarlangjaként, kiterjedése és formakincse mellett, különleges barlangi vakrák faunája és hidrológiai jelentősége miatt érdemli ki.
 
Bejárási útmutató: A bejáraton lemászva, majd bekúszva egy kis terembe érünk ahol általában egy, a nagy szárazság ellenére is aktív patak (vagyis inkább csak erecske) csatlakozik utunkhoz. A víz útját követve mintegy 20 méteren keresztül négykézláb lehet haladni, majd egy sáros alacsony, és kanyargós járatszakaszhoz érünk ahol jócskán meg kell mártózni az ott összegyűlt "dagonyában". Ez a rész méltán nyerte a "Mocsár" elnevezést. Nem sokkal ezután a víz egy nagy leszakadt sziklatömb alatt ember számára járhatatlanul szűk résen halad tovább, de szerencsére felfelé az omladéktömbök között felbújva tovább lehet haladni. Itt egy felülről érkező tágasabb járat csatlakozik be melyben már akár fel is lehet állni, s legfelsőbb pontja a bejárat szintje felett van. Néhány szűkületen átjutva egy 18 m hosszú átlagosan 6 m széles, 4 m magas terembe jutunk. A terem mennyezetét egy hatalmas réteglap képezi, a belőle leszakadt tömbök a teremben hevernek szanaszét, érdekes agyagképződményekkel, és cseppkövekkel borítva. Itt visszatér a patakmeder (amelyben több helyen is barlangi vakrákok élnek!) is, melybe a terem oldalából számos vízfolyási nyom, szivárgás csatlakozik. A folytatás egyenlőre csak egy szűk vizes meander, melyben az előrehaladást a falra cementálódott ősi kitöltésmaradványok akadályozzák.