Meteor-barlang
Fokozottan védett
 
Szinonima: Kisvizes-töbri-víznyelő, Vörös Meteor-barlang 
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy, 5452/1 
Hossza: 1672,55 m 
Mélysége: -127 m  
Bejárat tszfm: 415 m 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az Aggteleki-karszt Alsó-hegyi fennsíkján (Bódvaszilastól ÉNy-ra 2400 m-re) nyílik, kb. 415 m tszf. magasságban a Kisvizes-töbör víznyelőjének sziklafallal tagolt aljában.
-127 m mély, 1672 m hosszú időszakosan aktív víznyelőbarlang. A helyenként omladékos járatrendszere középső-triász wettersteini mészkőben és felső-triász hallstatti mészkőben alakult ki, amiben több helyen becsípődött permi evaporitos összlet látható.
A klasszikusnak számító Alsó-hegyi expedíciók mit sem sejtettek létéről, mivel bejárata nem volt nyitott. 1961 nyarán egy hetes kemény bontással tárták fel a Lóci és a Vörös Meteor Csoport tagjai. Augusztus 6-án az első bejárók — Frojimovics Gábor és Kovács György — útját a hatalmas kőtömbök között már semmi nem akadályozta, egészen addig, míg egy tíz métert meghaladó aknához nem értek. A következő napokban csatlakozott hozzájuk a szomszédos nyelőben dolgozók brigádja. A függőleges szakaszokba hágcsókat szereltek be. Ezután egy hatalmas méretű terembe jutottak, ahol lámpáik fénye elveszett a nagy semmiben. Az óriási méretű termet hatalmas cseppkőoszlopairól Titánok Csarnokának neveztek el. A terem mélypontján 1,5 kg fluoresceinnel (augusztus 13-án) megfestették a barlang patakjának vizét, de az a számításba vehető források egyikében sem jelent az meg. A fél kilométer hosszúságban bejárt barlangrendszer további feltárását időhiány miatt későbbi időpontban folytatták.
1961 november 4-9 között újabb expedíciót szerveztek, hogy a Titánok Csarnokából tovább vezető utat megleljék. Sikerült is egy tágas hasadékba leereszkedni, ahol egy cseppkőképződményekben rendkívül gazdag folyosóba jutottak. 50 m-t haladtak előre, amikor egy újabb függőleges szakasz —felszerelés hiányában — megállásra kényszeríttette őket (Agyagos). A feltárása sajnos nem ment áldozat nélkül. November 8-án a miután visszafordultak, Winkler Mária biztosítókötele kioldódott és a kutató egy 12 m mély aknába zuhant. Huszonnégy órás megfeszített munkával sikerült a felszínre hozni, de szerencsére súlyosabb sérülést nem szenvedett, s hamarosan felépült.
1962 január 29 és február 3 között 120 órás Föld alatti expedíciót szerveztek. A novemberben be nem járt függőleges szakaszon (Agyagos) leereszkedve elérték a járat agyagos aljú kb. –155 m-en lévő mélypontját. Ezzel akkor a Pénzpataki-víznyelőt (-150) megelőzve Magyarország legmélyebb barlangja lett.
A továbbiakban több kutató tábor és a hétvégi leszállások alkalmával a kisebb feltárások mellett járattágítási és biztosítási munkálatokat végeztek. A barlang hossza 1963-ra már elérte a kb. 1 km-t.
Évekkel később 1969 november 3-án Lakatos László a barlang végén egy hágcsóról lezuhant és súlyos koponyasérülést szenvedett. Miután ötven ember tizennégy órán át küzdött az életéért, még sikerült kórházba szállítani. Sajnos két hónapi gondos orvosi kezelés ellenére elhunyt. Emlékét a nevét viselő Lakatos-forrás őrzi.
A barlangról ez idáig négy térkép is született (1. VMTE 1969; 2. B. Klingenfuss és M. Strassle 1973; 3. VMTE Baradla--Foton--Vass Imre csoport 1986). A legutóbbi minden részletet tartalmazó felmérést 1998-ban a BEAC Barlangkutató csoport készítette el.
Időszakosan aktív víznyelőbarlang, amely két nagy részből áll. Az első, 1/3-t kitevő, a bejárattól az I. aknáig terjed. Ezt szakaszt széles, nem túl magas omladékos aljzatú helyenként cseppkövekkel tarkított fiatalabb járatok jellemzik. A többnyire egységesen D-DK felé lejtő teremláncok (Majmos-, Omladék-, Ferde-, Nagy-terem) felső végei a bejárati víznyelőtöbörrel közvetlen hidrológiai kapcsolatban vannak. Ezek a nyelő pontok azonban mára már teljesen eltömődtek és a felszínen sem nyomozhatóak. A beszivárgó vizek a mélyebb részek felé a törmelék között csordogálva mind jobban összefolynak.
A tölcsérszerűen egyesülő járat függőleges lépcsőkből álló összekötő szakasszal zárja le a felső omladékzónát. Az I. akna szálkőbe vágódott 8 m-es letörésénél a csapadékosabb időszakokban vízesést alkotva hullik alá a víz. Ez a keskeny, de magas folyosó egy kisebb (3 m) letörés után kissé ellaposodik és eléri a 10 m mély II. aknát.
Az itt rendszerint permetező vízesés vezet be a barlang további 2/3-át kitevő Titánok Csarnokába, ami az ország második legnagyobb barlangterme. A 110 m hosszú, 20-30 m széles, egybefüggő, de jól tagolható terem legnagyobb 10-15 m magas névadó cseppkőoszlopai az É-ÉK-i részen találhatóak. A terem bejárása akár órákig is eltarthat a képződmények igéző látványa miatt. A Titánok körül leírhatatlanul változatos a cseppkőlefolyások, -zászlók, -medencék szín- és formagazdagsága, amit az álló-, függő- és szalmacseppkövek, valamint a heliktitek tömeges megjelenése fokoz.
A terem D-i 1/3-át (Lapos-terem) egy ősi omlás mennyezetről leszakadt, hatalmas lejtős sziklafelszíne alkotja. Ez a hasadékokkal szabdalt, függőleges törésekkel körülvett óriási kőzetblokk valószínűleg maga alá temette a cseppkőképződményekben gazdag szintet. A nyers sziklafelszínt vékony kőtörmelék borítja, de felette a plafont több m2-s felületen páratlan heliktitfüzérek ágas-bogas csokrai díszítik. Külön részt alkot a Ny-i szakasz, ahol összeolvad a leszakadt lapos és a még élő magas, képződményekben gazdag teremrész. Meredeken emelkedve, hosszan akár 20-30 m-t lehet követni a több ágra szakadó, omladékos felső nyelő zónát.
A II. aknából lefolyó patak a terem alatt folytatja útját. Újabb 10 m-es eséssel egy alsó keskeny járatban mélyített magának önálló patakmedret. Ez a Lapos-terem alá tart és néhány kisebb letörés után –121 m-nél a bemosódott híg üledékben szivárog el. A legmélyebb –127 m-es pontot a terem ÉK-i részén lehet elérni. Egy hasadékba lemászva két kisebb (8, 10 m) akna vezet a névadó Agyagos aljzatú cseppkövekkel díszített terembe.

A hidrológiai vizsgálatok hamar (1964 tavaszán) kimutatták a barlang és az attól 1790 m-re lévő, valamint 237 m szintbeli különbséggel lejjebbi Vecsem-forrás közötti kapcsolatot. Az eddigi kutatások még nem hoztak teljes sikert az ember által is járható méretű összeköttetés megismerése szempontjából. A karsztvízszintjén elhelyezkedő feltételezett patakos járat eléréséhez még kb. 100 m-el kell mélyebbre jutni.
A biológiai feldolgozás során Bajomi Dániel 90 féle állatfajt tudott elkülöníteni az átlagosan 10,4 Co-os (7,3-12,5 Co) hőmérsékletű és 95,3 %-os relatív páratartalmú barlangban, melyek közül 13 valódi barlanglakónak bizonyult és ezzel hazánkban a fajok lapján a negyedik leggazdagabb, valódi barlanglakók alapján pedig a másodiknak számít.
A barlang fokozottan védetté nyilvánítását általános barlangtani értékén túl főként ásványkülönlegességei, és a barlangjárás okozta veszélyeztetettsége indokolta. A lezárt, csak engedéllyel látogatható rendszer védelme érdekében, a nemzeti park a leglátogatottabb szakaszon járóútvonalat jelölt ki, s az aknákban, 1995-ben vaslétrát helyezett el.
A barlang aknáiban létrákat helyeztek el, 1995-ben. Így az Agyagosban lévő Lakatos-akna (10 m és 8 m) kivételével csupán biztosító kötél szükséges a bejáráshoz

Irodalom:
Bajomi Dániel (1969): A Meteor-barlang faunisztikai vizsgálata. - Karszt és Barlang II., p.61-64.
Bajomi Dániel (1969): Exomen faunistique de la grotto "Meteor". - Zool. Opusc. Bp. IX. 2. p.235-247.
Dénes György (1959): Az Alsó-hegy vallatása - Természetjárás, december
Dénes György (1961): Előzetes jelentés a Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztály és az általa patronált kutatócsoportok 1961. évi expedícióiról - Tájékoztató IX., p.2-3. von.2.
Dénes György (1961): Új természeti kincsünk a Meteor-barlang - Magyar Ifjúság, augusztus
Dénes György (1961): A Meteor-barlang feltárása - Karszt és Barlang II., p.83-85.
Dénes György (1964): A bódvaszilasi Meteor-barlang feltárása. - Borsodi Földrajzi Évkönyv 5., p. 24-30.
Dénes György (1964): Karszthidrográfiai összefüggések kutatása az észak-borsodi Alsó-hegyen, - Tájékoztató, 2-3. p.30-33.
Dénes György (1969): A Vecsem-barlangrendszer. - Turista, 1969/2. p. 8.
Dénes György (1970): Lakatos László. - Tájékoztató, 2. p. 1.
Csillag I. (1961): Új pont a térképen. A Meteor-barlang. - Magyar Nemzet, 1961.IX.3.
Hazslinszky Tamás (1970): Az Alsó-hegy kincse a Meteor-barlang. - Föld és ég, 1970. 5. p. 146-148.
Hazslinszky Tamás (1978): Hazánk egyik érdekes vidéke az Alsó-hegy karsztfennsíkja. - Természet Világa, 6. p. 271-275.
Jakucs László (1961): Aggtelek és környéke /útikalauz/ (1. átdolg.) - Sport, p.233-236.
Jakucs László (1975): Aggteleki karsztvidék /útikalauz/ - Sport, von. 243-246.
Kordos László (1984): Magyarország barlangjai. - Gondolat, p.135-138.
Nyerges A. (1998): A Meteor-barlang felmérése. – Kézirat.
Ránky Ernő (1970): Lakatos László. - Karszt és Barlang I., p. 55.
Szentes György (1963): A bódvaszilasi Meteor-barlang környékének kőzetföldtani viszonyai. - Karszt és Barlang 1963. II. p. 61-5.
Szentes György (1964): A Bódvaszilas környéki karszt genetikai kérdései. - Karszt és Barlang T.p.21-24.
Szilágyi Ferenc--Tihanyi Péter (1987): A Meteor-barlang felmérése - Karszt és Barlang 1987 I-II., p. 46-48.