Magas-tetői-barlang
Kiemelt jelentőségű

Szinonima: Magastetői-barlang, Magas-tetői-zsomboly, Macska-lyuk, Macskalyuk
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy, 5451/19
Hossza: 168,5 m
Mélysége: -34,06 m; +5,41 m
Bejárat tszfm: 430 m 

A barlang természetes bejárata a Szád-vártól ÉÉK-re (20o-ra) légvonalban 800 m-re található a Vápenyica oldalában, egy ősi vadászösvény mellett, 430 m tszf. magasságban. A hegyoldalba mélyedő bejárati sziklaudvarból kitűnő kilátás nyílik a Szádvár egykor szebb időket megélő romjaira.
168,5 m hosszú, 39,5 m szintkülönbségű (+5,41, -34,06). Az észak felé (hegyoldal) húzódó járatai 42 m horizontális kiterjedésűek. Középső-triász wettersteini mészkőben alakult ki.
Bejárata valószínűleg a történelmi idők óta mindig is ismert volt. Első irodalmi közlése 1957-ből származik az Élelmezésügyi Minisztérium Kinizsi Természetjáró Liga barlangkutató csoport Vecsem-bükki expedíciójának beszámolójából, amikor is feltérképezték a barlangot, de konstatálták, hogy már nem ők voltak az elsők, mivel az alsó részben megtalálták az egyik ismert barlangkutató monogramját. Első térképe 1969-es dátumozású (Szentes György, Tálas Pál ), mely részletes alaprajzi, hossz- és keresztszelvényekkel felvett ábrázolást tükröz, a bejárat feletti hegyoldal tektonikai viszonyainak feldolgozásával együtt. 1999 óta Szenthe István az ANP engedélyével kutatja és barlang kitöltésében régészeti leletekre bukkant, melyeket jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban vizsgálnak.
A barlang két részből áll. Az első a felső rész, ami tulajdonképpen egy É-ÉK felé tartó hasadékból áll. A bejárati 5 m mély függőleges letöréstől (30o-os) meredek törmeléklejtő vezet a hasadék közepéig, ahonnan hasonló dőlésszöggel emelkedni kezd a járat. A hasadék 10-15 m magas és 1-5 m széles. A bejárathoz közelebbi része felett egy képződményekben gazdag emeleti rész is húzódik, mely Cseppkő templom névre hallgat. A hasadék vége előtt kelet felé (jobboldal) egy tágas felső oldalterembe (Guanós) lehet felmászni. Itt a szenilis függőcseppköveken jól tanulmányozható a visszaoldódás, mely helyenként a cseppkövekből szép szkalenoéderes kristályokat formált. Ez a barlang legmagasabb része, még a bejárati nyílásnál is 5-8 m-el magasabban húzódik, mélyen a hegyoldalban. A terem felső ellaposodó oldalrészeinél elképzelhető hogy egy másik független bejárat is létezik.
A Guanós alatt közvetlenül az odavezető felmászás előtt nyílik a barlang másik nagy egységét alkotó alsó vertikális zóna. A legalsó teremig 20 m-t kell leereszkedni. Az akna kezdete alatt 8 m-el egy meredek lejtős-lépcsőzetes párkány osztja ketté az aknát. A párkány oldalában nyílik a törékeny 5-10 cm-esre fejlett borsókövekkel bélelt Korall-ág, 10 m- hosszú hasadéka. A –34 m mélységben lévő terem alját porhanyós agyag kisebb törmelékdombja tölti ki, ami felett egy 4 m magas combvastagságú oszlop és a felette lelógó hasonló nagyságú függőcseppkő áll. A falakat sűrűn borítja borsókő és a rájuk települt kisebb cseppkövek sokasága. A 4 m széles, 10-15 m hosszú terem ÉK-i végéből egy cseppkőlefolyás mentén fel lehet mászni egy további kb. 20-25 m magas függőleges hasadékba.
A tágas szelvényekkel rendelkező mélyebb részeiben csak kötéltechnikai eszközökkel járható barlang képződményekben rendkívül gazdag. Hasadékjárataiban számos cseppkőképződmény: lefolyások, bekéregzések, függő és állócseppkövek, valamint heliktitek és szenilis korallszerű borsókövek mellett visszaoldott cseppkövek is megtalálhatóak. Az erőteljes tektonikai bélyegeket magán viselő barlang kialakulásának egyik korai fázisa feltehetően freatikus körülmények között jött létre, majd fokozatosan szárazra kerülve alakult ki mai arculata.
 
Kép: A Pálmatörzs (a végponti teremben)