Frank-barlang
Fokozottan védett
 
Szinonima: Acskói-barlang 
Helye, kataszteri száma: Aggteleki-karszt; Alsó-hegy, 5451/3 
Hossza: 182 m 
Mélysége: -46,7 m 
Bejárat tszfm: 325 m

Bódvaszilastól ÉNy-ra elhelyezkedő Acskó-réttől É-ra 200 m-re, kb. 325 m tszf. magasságban nyílik.
Megközelítés: Az Acskó-forrás feletti hegyoldalon egy meredek lefutású völgyecske jobb oldalán felkapaszkodva 50-60 m-re a dózerút alatt található a barlangot rejtő kis berogyás.
A rendszer hossza 182 m, mélysége -46,7 m. Legnagyobb horizontális kiterjedés: 79 m. Ez az egyetlen ismert aktív patakos barlang az Alsó-hegyen, mely a középső-triász gutensteini mészkőben alakult ki és jellegzetes formakincsével, monumentális folyosójával, képződményeivel méltán került a fokozottan védett barlangok sorába.
Az 1971-ben feltárt barlang mesterségesen bontott bejárata a sokáig be volt omolva, melyet újra 1993 nyarán bontottak ki a MAFC kutatói. Később bejáratát mesterséges kőrakással kiépítve biztosította az ANP (1996 ).
Az első, néhány méter mély bejárati aknáján lemászva egy ferde agyagos lejtőre jutunk, amely meredek lejtéssel egy kisebb szűkülethez vezet. Ezen átbújva a járat hasonló lejtéssel folytatódik, ám a méretek megnövekszenek, akár fel is lehet állni. A talpon laza, száraz, agyagos-földes a kitöltés. Továbbhaladva lefelé egy elágazáshoz érkezünk, ahol megjelennek az első cseppkövek. Itt célszerű a tágasabb jobb oldali ágon tovább haladni, melynek az alját követve az egyre sárosabbá váló, helyenként szűk meanderszerű járatban hamarosan elérjük a hasonló jellegű, ám jóval megerőltetőbb bal oldali ág becsatlakozását. Továbbhaladva lefelé, egy 2 méteres tereplépcsőn lemászva érjük el a barlang fő látványosságának számító patakos-ág monumentális járatának tetejét. Itt szükséges a 25 m hosszú kötél, valamint a két nittfül, a továbbhaladáshoz. A kötél végét egy az aknabeszállás előtt található szerény természetes kikötéshez rögzítve, kicsit lejjebb ereszkedve, az akna belső, lefelé tekintve bal oldalán találjuk meg az egyik, nittet. Innen a meglehetősen sáros falon ereszkedve gyönyörködhetünk a patakos ág méretes folyosójában. A következő nitt mintegy 7 m ereszkedés után jobbra található meg, ahol a fal formájából adódóan újra felfeküdne a kötél, ahonnan már szabadon függő kötélszakaszon ereszkedve érhetjük el a járat talpát. Tehát az inaktív víznyelős járata 16 m-es aknával csatlakozva éri el a fő vízvezető járat szintjét, ahonnan két irányban folytathatjuk utunkat. A patak folyását követve a ragadós sárban, nagy méretű járaton (2-4 m széles) haladhatunk, bár hamarosan egy nagy kövön való átmászás után a patak hirtelen jobbra kanyarodik egy szűkebb laposan meanderező járatba és szifonná (Nyelő) válik az egyre jobban lealacsonyodó folyosó, melynek túlsó oldala feltehetően az ember számára járhatatlan szakaszokat követően az Acskó-forrásnál a felszínen végződik. Az elágazásban, ha nem lefelé követjük a patakot, hanem egyenesen továbbhaladunk, egy magas hasadék alá érkezünk, amelynek teteje 25 m magasságban van a talpponttól. Ez valószínűleg igen erősen megközelíti a felszínt.

A patak folyásával szemben haladva a szelvények kisebbek és a meanderező 2-3 m széles aktív patakos járat vezet el egy, hol a sáros falon, hol a vízben haladva bejárható ágba. Ennek végén érhetjük el a felső szifont (Forrás). Az időjárási viszonyoktól (csapadék), és elszántságtól függően néhány métert a vízben fekve előrekúszva juthatunk el a barlang ezen végpontjáig. A járatok cseppkőképződményekben szegények. A patakos ág agyagkitöltésén agyagpiramisok alakultak ki és a patakmederben mészkő anyagú kavicsborítás ismert.

A közvetlenül a Frank-barlang alatt található Acskó-forrás a vizét vízfestések alapján a Hangyás-töbörből (légvonalban 450 m-re), és a Bába-völgyi III. sz víznyelőből (légvonalban 650 m-re) kapja. A Frank-barlangi patak e vízrendszer része. Vize 16 óra alatt érte el az Acskó-forrást, mely 200 m légvonalbeli távolságra van attól, majd az Acskó-rét lapos vizenyős területén elnyelődve a szögligeti Csörgő-forrásban 44 óra multán lát újra napvilágot. 1976-ban a Debreceni Könnyűbúvár klub tagjai megpróbálták a befolyó víz mentén fekvő szifont átúszni, ahonnan 3 m víz alatti út után egy kis levegős fülkébe jutottak, ahonnan további 10 m hosszúságban, és -5 m mélységben sikerült tovább úszni de ott a járat alján felhalmozódott agyag a továbbjutást megakadályozta.
 
A barlang bejárásához szükséges: 25 m kötél, 2 nittfül, 2 karabiner.