Az Alsó-hegy általános jellemzése

"A hegyek itt igen magasak, tömött, rétegzetlen, kövületmentes mészkőből állnak, tele üregekkel, amelyek némelyike oly mély és ugyanakkor olyan kerek, hogy úgy tűnik, mintha mesterségesek lennének." (Robert Townson 1791.)

Az Alsó-hegy a Gömör-Tornai-karsztvidék tagjaként, a szlovák-magyar államhatár által Ny-K-i irányban kettészelve (60% magyar), délről a Bódva és a Ménes-patak, északról a Torna-patak háromszöge által határolva emelkedik. Nyugaton hosszan elnyúlva a Szilicei-fennsíkhoz kapcsolódik.
A nyugat-kelet irányú és közepén dél felé kiszélesedő terület mintegy 50 km2 kiterjedésű, átlagosan 4-500 m tszf. magasságú sasbércvonulatokból álló alacsony karsztos hegység, melynek legmagasabb pontja a Pálútfej: 615 m. A fennsíki tájak igen kis relatív szintkülönbségekkel tagolódnak. A magasabbra emelkedő csúcsok középhegység i jellegű, helyenként igen meredek oldalakkal emelkednek a környezetük fölé. Ezeken gyakoriak a sziklakibúvások és a karrosodott felszínek. Az észak-déli oldalait meredek, sziklás, átlagosan 300 m-es szintkülönbségű lejtők alkotják, amelyek aljában 200 m körüli tszf. magasságú áradásos karsztforrások csapolják meg. Ezek főleg A-típusú karsztos formakincsű vízgyűjtőterülettel rendelkeznek (Jakucs L. 1977) , melyek hűen követik az időjárás hatásait. Felszíni vízfolyás csak a hegyoldalakban, a források környékén, ill. a hirtelen nagymennyiségű csapadék hatására kialakult rövidéletű záporpatakok medreiben jön létre. A fennsíkon általános a karsztos beszivárgás a kőzet repedéseibe.
Magát a területet három nagyobb egységre oszthatjuk fel az alábbiak szerint: A Vidomáj-puszta mellett a nagyjából É-D irányban húzódó völgy, melyben a Torna, és a Bódva völgyeit összekötő Szögliget - Szádalmási út halad, választja el az ún. Ny-i részt , amely magában foglalja a Derenki-medencét, és hosszan elnyúlva a Rabló-kő felett kapcsolódik a Szilicei-fennsíkhoz. Mintegy 30 km2 a területe az Alsó-hegy legjellegzetesebb karsztterületének a Szilasi-fennsíknak, amely néha akár több száz méter átmérőjű töbreivel, mély zsombolyaival már régóta magára vonta a kutatók figyelmét. Elkülönítve tárgyalható az ettől D-re a Bódva és a Ménes-patakok közé ékszerűen benyúló erősen tagolt terület, a 8 km2-es Kis-, vagy Dusa-fennsík. Ezt változatos kőzetfelépítése morfológiailag is elkülöníti.
A legtöbb, és legjelentősebb méretű barlang - többségében zsomboly - a Szilasi-fensíkon található. Ezek a területre oly jellemző a hatalmas méretű, lefolyástalan, tál alakú mélyedések - töbrök - északi oldalában nyílnak (általában a felső 2/3-ában). Jelenleg a területen 111 zsomboly ismert, ebből 64 található a magyar oldalon. Az Alsó-hegyi zsombolyok több mint felének ismert mélysége a -20 m-t sem haladja meg. -50 m-nél mélyebbre 20, míg a -100 m-nél mélyebbre csak 5 - az Almási- (-100), a Szabó Pallagi- (-151 m), a Vecsem-bükki- (-236 m) és a szlovákiai Hlinos (-105 m) és az Óriás-zsomboly (-100 m) - hatol le.
Klasszikus víznyelőbarlang csupán néhány ismeretes. Elterjedésük főleg a Nyugati részre és a Szilasi-fennsík DNy-i peremére korlátozódik. A Szilasi-fennsík területén kívül (Nyugati-rész, Dusa) a jelenleg ismert barlangok száma jóval kevesebb és méreteik is szerényebbek. A hegylábi forrásbarlangok ez idáig feltárt szakaszai sem túl jelentősek (5-15m). A ma ismert méretükben még a túrázó barlangászok számára nem okoznak nagy izgalmat, annál inkább lehetnének célpontjai a feltáró tevékenységnek.
Éghajlat

Mérsékelten hűvös-nedves kontinentális éghajlatú kistáj, ahol az évi középhőmérséklet: +8,5 C o-nak felel, meg és ehhez kapcsolódik az évi csapadékösszeg, ami: 690-710 mm között változik. Télen gyakori a 20 cm vastagságú hótakaró, ez átlagosan 50-55 napig marad meg. A fagymentes időszak csak mintegy 160 nap (ápr.30 után, okt.5 előtt). Nyáron a hőmérsékleti maximumok alakulása magasabb értékeket mutat a platórészek felett, mint az alacsonyabban fekvő medenceképződményekben, amelyek éghajlata sokkal kiegyenlítettebb. A napsütés es órák száma meghaladja az 1800-at, ebből nyáron 700 óra körüli érték a valószínű. Főként a nyugatias szelek a jellemzőek, de gyakoriak a helyi jellegű hegy-völgyi szelek is.

Növényzet, talaj

A magyar vagy pannon flóratartományon belül az északi középhegységi flóravidék Tornense flórájába tartozik. A hegy legnagyobb részét erdőség borítja (80%). Potenciális erdőtársulásai közé a molyhos tölgyesek, cseres tölgyesek tartoznak. Kisebb területeket telepített, nem őshonos fenyvesek borítanak. A meredek lejtőket, főleg a hegyet határoló oldalakat nagykiterjedésű karsztbokorerdők , sziklagyepek és lejtősztyeppek fednek be. Jelentős még a rét és a legelők részaránya (13%).
Gyakorlatilag egyetlen talajtípus, a triász mészkövön kialakult rendzina (99,2%) az uralkodó. Erre a durva vázrészek, sekély termőréteg és szélsőséges vízgazdálkodás jellemző. Az egész területen megfigyelhetünk vörös agyagot (terra rossa ), mely töbrök alján, valamint a barlangokban gyakran nagy mennyiségben gyülemlik fel (Zámbó L. 1998). 


Vissza