Micula barlang túra

<<-- Leírásokhoz

BEAC 1998-as túrabeszámolója

 
Majd egy évvel ezelőtt kaptunk egy meghívást, hogy látogassunk el Erdélybe, a Micula-barlangot megnézni. A barlangot megközelíteni nem nehéz. Mintha Pádisra menne az ember, miután a megszokott útvonalon elhagyja Belényest már több helyen lehet a Medve barlanghoz (Peştera Ursilor) vezető utat mutató táblákkal találkozni. Ha ezt az utat követjük, akkor Chiscau kőzséget elhagyva egy völgyben haladva érjük el a táborozásra alkalmas helyet. Két falu között (Chiscau és Julesti) nagyjából félúton, a völgyben folyó patak jobb partján levő füves tisztáson lehet tábort verni. Amikor mi megérkeztünk, a nagyváradi barlangászok már ott táboroztak (már több hete!) köztük Pivóval aki az egész túráért felelős volt. Szép tavaszi hosszú hétvége volt, jó sok esővel nekünk meg volt három napunk a környék barlangjaira. Esti érkezés révén túl sokat már nem tettünk, sátrat vertünk, lefeküdtünk. Másnap reggel volt a napja, hogy túrázzunk a Micula-barlangban. A helyiek elbeszélése szerint egy nehéz, technikás kötélhíd rendszer van a barlang bejárati meanderébe beépítve, mi ehhez hozzákészülve, slósszal a kezünkben elcsörömpöltünk a barlangbejáratig. A barlang egyik érdekessége itt már rögtön láthatóvá válik. A Mikula barlang ugyanis egy karsztforrás, aminek vízhozama akkora, és olyan tiszta (NO agyag), hogy a kiömlő vízre egy pisztrángneveldét telepítettek. Tehát behatoltunk a sötét lukba (besétáltunk egy elég keskeny hasadékon), majd néhány méter után felmásztunk úgy 5-6 métert és rövid, elég kényelmes kis kötélhidakon (no meg a falon) közlekedve bemásztunk vagy 100 métert. Itt egy szűkület előtt már levehettük a slószt, amire a továbbiakban már nem volt szükség. Itt egy kis lukon átbújva (a helyiek sietve megnyugtattak, hogy ez egy tágas, robbantott átjáró, az eredeti sokkal szűkebb) egy formailag teljesen más barlangba jutottunk. Egy aktív patakos barlang felső, csak részben aktív, elcseppkövesedett részében voltunk.  Csodálatosan szép, tágas termek során át haladva igazi látványosságok kerültek a szemünk elé. A termek többségében tó van, amit vagy el lehet kerülni, vagy nem. A túra ezen szakaszának kedvence az a rész volt, ahol az egyik tó felett egy mésztufagát peremén egyensúlyozva kellett 5-6- métert megtenni. Az a veszély nem fenyegetett, hogy megütjük magunkat, mindkét oldalon jó mély víz volt.  Később az egyik teremben felmásztunk néhány métert és bebújtunk egy kuszodába. Egy szűkületen átbújva (csodálatos heliktitekkel díszített hely) megint egy más barlangban voltunk. Először több tucat métert négykézlábaztunk egy homokozóban, majd visszaértünk a barlang aktív vizes részébe. Innen már nem sokat jutottunk tovább, mert miután megnéztük a továbbvezető járat kezdetét, valahogy senkinek sem támadt óhatatlan kedve belemenni. A nagyváradi barlangászok szerint kb. a barlang felénél voltunk, de a további út csak neoprén gúnyában járható. Itt ugyanis, miután felmásztunk egy bőséges mennyiségű vízzel öblített vízesésen, a továbbiakban, a lazacokhoz hasonlóan, jórészt árral szemben kellett volna haladnunk. Ez utóbbiról elég könnyen lemondva szépen kijöttünk a barlangból.
Másnap a környék egy másik nevezetességét néztük meg a Fagului-barlangot. Ez a barlang egy geológiai próbabontás eredményeképp került elő, természetes bejárata nincsen. A tábortól meglehetősem messze (a lusta pestieknek, az erdélyiek gyalog járnak) található barlanghoz kb. félútig lehet kocsival eljutni, utána egy oldalvölgyben kell kb. fél órát sétálni ameddig a barlangbejárathoz vezető meredély aljához nem jutunk. (Régebben idáig is el lehetett jönni autóval, de egy nagyobb áradás elmosta az utat, amit azóta sem pótoltak.) Itt egy meglehetősen pocsék, meredek völgyoldalban felkapaszkodva 5-10 perc alatt lehet elérni az egykori kutatótáróból kitermelt hatalmas kőzettörmelék kupacot. Ezen átmászva be lehet sétálni a geológusok által hajtott táróba. (a táró kb. félúton egy agyagtelért keresztez, itt vizes agyagdombon kell átmászni, ez a túra óta teljesen be is omlott, a barlang pillanatnyilag le van zárva). A táróból egyenesen egy magas, tágas, cseppkövekkel gazdagon díszített folyosóba jutunk. A barlang tulajdonképpen hatalmas termek sorozata, amit tágas folyosók kötnek össze. A túra során semmi érdemleges nehézség nem merül fel, egy helyre, egy kb. 3 méteres lemászás és az azt követő 10-12 m hosszú cseppköves meredek lejtő, érdemes kapaszkodókötelet betenni, ezért a túra időtartamát főleg a bámészkodás időtartama határozza meg. Néznivaló akad elég, hatalmas cseppkövek között lehet fel- és lemászni, eldugott és kevésbé eldugott helyeken gyönyörű heliktiteket és átoldódott képződményeket lehet látni. A barlangot sajnos rendszeresen fosztogatják a helyi lakosok, akik eladásra viszik az innen "kitermelt" képződményeket. Emiatt is fontos az a kutatás, ami arra irányul, hogy egy a barlang felett levő zsombolyt rályukasszanak a barlangra, és akkor az eredeti bejáratot végleg le lehetne zárni. Mint már írtam, ez részben már meg is történt, de így most a barlangászok sem tudnak lejutni. Túránk befejezéseképp este meglátogattuk Chiscau falu éttermét, ahol a helyben tenyésztett pisztráng és jó román sör mellett merenghettünk az élet a világmindenség meg minden problémáján.
Utolsó napra az összecsomagoláson kívül már csak egy felszíni túra maradt. Miután jól elszórakoztattuk magunkat az autóknak a sáros úton át való kijuttatásával (egész hétvégén remek esős idő volt) részben autóval, részben gyalog elindultunk a (gyalog) szomszédos völgybe kirándulni.  Mi, akik gyalog mentünk, a völgy kb. 1/3-nál értünk be, és már kifelé jövet találkoztunk a többiekkel, akik addigra értek oda kocsival (és jó nagy kerülővel). Innen már csak a hazaút maradt, Nagyváradon megszakítva, mert néhány helyi barlangászt, akik befértek az autókba hálából hazavittünk.
Az elmondottakat segítendő itt van egy térképvázlat a barlangok környékéről.

Szekér>

 
Majd egy évvel ezelőtt kaptunk egy meghívást, hogy látogassunk el Erdélybe, a Micula-barlangot megnézni. A barlangot megközelíteni nem nehéz. Mintha Pádisra menne az ember, miután a megszokott útvonalon elhagyja Belényest már több helyen lehet a Medve barlanghoz (Peştera Ursilor) vezető utat mutató táblákkal találkozni. Ha ezt az utat követjük, akkor Chiscau kőzséget elhagyva egy völgyben haladva érjük el a táborozásra alkalmas helyet. Két falu között (Chiscau és Julesti) nagyjából félúton, a völgyben folyó patak jobb partján levő füves tisztáson lehet tábort verni. Amikor mi megérkeztünk, a nagyváradi barlangászok már ott táboroztak (már több hete!) köztük Pivóval aki az egész túráért felelős volt. Szép tavaszi hosszú hétvége volt, jó sok esővel nekünk meg volt három napunk a környék barlangjaira. Esti érkezés révén túl sokat már nem tettünk, sátrat vertünk, lefeküdtünk. Másnap reggel volt a napja, hogy túrázzunk a Micula-barlangban. A helyiek elbeszélése szerint egy nehéz, technikás kötélhíd rendszer van a barlang bejárati meanderébe beépítve, mi ehhez hozzákészülve, slósszal a kezünkben elcsörömpöltünk a barlangbejáratig. A barlang egyik érdekessége itt már rögtön láthatóvá válik. A Mikula barlang ugyanis egy karsztforrás, aminek vízhozama akkora, és olyan tiszta (NO agyag), hogy a kiömlő vízre egy pisztrángneveldét telepítettek. Tehát behatoltunk a sötét lukba (besétáltunk egy elég keskeny hasadékon), majd néhány méter után felmásztunk úgy 5-6 métert és rövid, elég kényelmes kis kötélhidakon (no meg a falon) közlekedve bemásztunk vagy 100 métert. Itt egy szűkület előtt már levehettük a slószt, amire a továbbiakban már nem volt szükség. Itt egy kis lukon átbújva (a helyiek sietve megnyugtattak, hogy ez egy tágas, robbantott átjáró, az eredeti sokkal szűkebb) egy formailag teljesen más barlangba jutottunk. Egy aktív patakos barlang felső, csak részben aktív, elcseppkövesedett részében voltunk.  Csodálatosan szép, tágas termek során át haladva igazi látványosságok kerültek a szemünk elé. A termek többségében tó van, amit vagy el lehet kerülni, vagy nem. A túra ezen szakaszának kedvence az a rész volt, ahol az egyik tó felett egy mésztufagát peremén egyensúlyozva kellett 5-6- métert megtenni. Az a veszély nem fenyegetett, hogy megütjük magunkat, mindkét oldalon jó mély víz volt.  Később az egyik teremben felmásztunk néhány métert és bebújtunk egy kuszodába. Egy szűkületen átbújva (csodálatos heliktitekkel díszített hely) megint egy más barlangban voltunk. Először több tucat métert négykézlábaztunk egy homokozóban, majd visszaértünk a barlang aktív vizes részébe. Innen már nem sokat jutottunk tovább, mert miután megnéztük a továbbvezető járat kezdetét, valahogy senkinek sem támadt óhatatlan kedve belemenni. A nagyváradi barlangászok szerint kb. a barlang felénél voltunk, de a további út csak neoprén gúnyában járható. Itt ugyanis, miután felmásztunk egy bőséges mennyiségű vízzel öblített vízesésen, a továbbiakban, a lazacokhoz hasonlóan, jórészt árral szemben kellett volna haladnunk. Ez utóbbiról elég könnyen lemondva szépen kijöttünk a barlangból.
Másnap a környék egy másik nevezetességét néztük meg a Fagului-barlangot. Ez a barlang egy geológiai próbabontás eredményeképp került elő, természetes bejárata nincsen. A tábortól meglehetősem messze (a lusta pestieknek, az erdélyiek gyalog járnak) található barlanghoz kb. félútig lehet kocsival eljutni, utána egy oldalvölgyben kell kb. fél órát sétálni ameddig a barlangbejárathoz vezető meredély aljához nem jutunk. (Régebben idáig is el lehetett jönni autóval, de egy nagyobb áradás elmosta az utat, amit azóta sem pótoltak.) Itt egy meglehetősen pocsék, meredek völgyoldalban felkapaszkodva 5-10 perc alatt lehet elérni az egykori kutatótáróból kitermelt hatalmas kőzettörmelék kupacot. Ezen átmászva be lehet sétálni a geológusok által hajtott táróba. (a táró kb. félúton egy agyagtelért keresztez, itt vizes agyagdombon kell átmászni, ez a túra óta teljesen be is omlott, a barlang pillanatnyilag le van zárva). A táróból egyenesen egy magas, tágas, cseppkövekkel gazdagon díszített folyosóba jutunk. A barlang tulajdonképpen hatalmas termek sorozata, amit tágas folyosók kötnek össze. A túra során semmi érdemleges nehézség nem merül fel, egy helyre, egy kb. 3 méteres lemászás és az azt követő 10-12 m hosszú cseppköves meredek lejtő, érdemes kapaszkodókötelet betenni, ezért a túra időtartamát főleg a bámészkodás időtartama határozza meg. Néznivaló akad elég, hatalmas cseppkövek között lehet fel- és lemászni, eldugott és kevésbé eldugott helyeken gyönyörű heliktiteket és átoldódott képződményeket lehet látni. A barlangot sajnos rendszeresen fosztogatják a helyi lakosok, akik eladásra viszik az innen "kitermelt" képződményeket. Emiatt is fontos az a kutatás, ami arra irányul, hogy egy a barlang felett levő zsombolyt rályukasszanak a barlangra, és akkor az eredeti bejáratot végleg le lehetne zárni. Mint már írtam, ez részben már meg is történt, de így most a barlangászok sem tudnak lejutni. Túránk befejezéseképp este meglátogattuk Chiscau falu éttermét, ahol a helyben tenyésztett pisztráng és jó román sör mellett merenghettünk az élet a világmindenség meg minden problémáján.
Utolsó napra az összecsomagoláson kívül már csak egy felszíni túra maradt. Miután jól elszórakoztattuk magunkat az autóknak a sáros úton át való kijuttatásával (egész hétvégén remek esős idő volt) részben autóval, részben gyalog elindultunk a (gyalog) szomszédos völgybe kirándulni.  Mi, akik gyalog mentünk, a völgy kb. 1/3-nál értünk be, és már kifelé jövet találkoztunk a többiekkel, akik addigra értek oda kocsival (és jó nagy kerülővel). Innen már csak a hazaút maradt, Nagyváradon megszakítva, mert néhány helyi barlangászt, akik befértek az autókba hálából hazavittünk.
Az elmondottakat segítendő itt van egy térképvázlat a barlangok környékéről.

Szekér>

 
Majd egy évvel ezelőtt kaptunk egy meghívást, hogy látogassunk el Erdélybe, a Micula-barlangot megnézni. A barlangot megközelíteni nem nehéz. Mintha Pádisra menne az ember, miután a megszokott útvonalon elhagyja Belényest már több helyen lehet a Medve barlanghoz (Peştera Ursilor) vezető utat mutató táblákkal találkozni. Ha ezt az utat követjük, akkor Chiscau kőzséget elhagyva egy völgyben haladva érjük el a táborozásra alkalmas helyet. Két falu között (Chiscau és Julesti) nagyjából félúton, a völgyben folyó patak jobb partján levő füves tisztáson lehet tábort verni. Amikor mi megérkeztünk, a nagyváradi barlangászok már ott táboroztak (már több hete!) köztük Pivóval aki az egész túráért felelős volt. Szép tavaszi hosszú hétvége volt, jó sok esővel nekünk meg volt három napunk a környék barlangjaira. Esti érkezés révén túl sokat már nem tettünk, sátrat vertünk, lefeküdtünk. Másnap reggel volt a napja, hogy túrázzunk a Micula-barlangban. A helyiek elbeszélése szerint egy nehéz, technikás kötélhíd rendszer van a barlang bejárati meanderébe beépítve, mi ehhez hozzákészülve, slósszal a kezünkben elcsörömpöltünk a barlangbejáratig. A barlang egyik érdekessége itt már rögtön láthatóvá válik. A Mikula barlang ugyanis egy karsztforrás, aminek vízhozama akkora, és olyan tiszta (NO agyag), hogy a kiömlő vízre egy pisztrángneveldét telepítettek. Tehát behatoltunk a sötét lukba (besétáltunk egy elég keskeny hasadékon), majd néhány méter után felmásztunk úgy 5-6 métert és rövid, elég kényelmes kis kötélhidakon (no meg a falon) közlekedve bemásztunk vagy 100 métert. Itt egy szűkület előtt már levehettük a slószt, amire a továbbiakban már nem volt szükség. Itt egy kis lukon átbújva (a helyiek sietve megnyugtattak, hogy ez egy tágas, robbantott átjáró, az eredeti sokkal szűkebb) egy formailag teljesen más barlangba jutottunk. Egy aktív patakos barlang felső, csak részben aktív, elcseppkövesedett részében voltunk.  Csodálatosan szép, tágas termek során át haladva igazi látványosságok kerültek a szemünk elé. A termek többségében tó van, amit vagy el lehet kerülni, vagy nem. A túra ezen szakaszának kedvence az a rész volt, ahol az egyik tó felett egy mésztufagát peremén egyensúlyozva kellett 5-6- métert megtenni. Az a veszély nem fenyegetett, hogy megütjük magunkat, mindkét oldalon jó mély víz volt.  Később az egyik teremben felmásztunk néhány métert és bebújtunk egy kuszodába. Egy szűkületen átbújva (csodálatos heliktitekkel díszített hely) megint egy más barlangban voltunk. Először több tucat métert négykézlábaztunk egy homokozóban, majd visszaértünk a barlang aktív vizes részébe. Innen már nem sokat jutottunk tovább, mert miután megnéztük a továbbvezető járat kezdetét, valahogy senkinek sem támadt óhatatlan kedve belemenni. A nagyváradi barlangászok szerint kb. a barlang felénél voltunk, de a további út csak neoprén gúnyában járható. Itt ugyanis, miután felmásztunk egy bőséges mennyiségű vízzel öblített vízesésen, a továbbiakban, a lazacokhoz hasonlóan, jórészt árral szemben kellett volna haladnunk. Ez utóbbiról elég könnyen lemondva szépen kijöttünk a barlangból.
Másnap a környék egy másik nevezetességét néztük meg a Fagului-barlangot. Ez a barlang egy geológiai próbabontás eredményeképp került elő, természetes bejárata nincsen. A tábortól meglehetősem messze (a lusta pestieknek, az erdélyiek gyalog járnak) található barlanghoz kb. félútig lehet kocsival eljutni, utána egy oldalvölgyben kell kb. fél órát sétálni ameddig a barlangbejárathoz vezető meredély aljához nem jutunk. (Régebben idáig is el lehetett jönni autóval, de egy nagyobb áradás elmosta az utat, amit azóta sem pótoltak.) Itt egy meglehetősen pocsék, meredek völgyoldalban felkapaszkodva 5-10 perc alatt lehet elérni az egykori kutatótáróból kitermelt hatalmas kőzettörmelék kupacot. Ezen átmászva be lehet sétálni a geológusok által hajtott táróba. (a táró kb. félúton egy agyagtelért keresztez, itt vizes agyagdombon kell átmászni, ez a túra óta teljesen be is omlott, a barlang pillanatnyilag le van zárva). A táróból egyenesen egy magas, tágas, cseppkövekkel gazdagon díszített folyosóba jutunk. A barlang tulajdonképpen hatalmas termek sorozata, amit tágas folyosók kötnek össze. A túra során semmi érdemleges nehézség nem merül fel, egy helyre, egy kb. 3 méteres lemászás és az azt követő 10-12 m hosszú cseppköves meredek lejtő, érdemes kapaszkodókötelet betenni, ezért a túra időtartamát főleg a bámészkodás időtartama határozza meg. Néznivaló akad elég, hatalmas cseppkövek között lehet fel- és lemászni, eldugott és kevésbé eldugott helyeken gyönyörű heliktiteket és átoldódott képződményeket lehet látni. A barlangot sajnos rendszeresen fosztogatják a helyi lakosok, akik eladásra viszik az innen "kitermelt" képződményeket. Emiatt is fontos az a kutatás, ami arra irányul, hogy egy a barlang felett levő zsombolyt rályukasszanak a barlangra, és akkor az eredeti bejáratot végleg le lehetne zárni. Mint már írtam, ez részben már meg is történt, de így most a barlangászok sem tudnak lejutni. Túránk befejezéseképp este meglátogattuk Chiscau falu éttermét, ahol a helyben tenyésztett pisztráng és jó román sör mellett merenghettünk az élet a világmindenség meg minden problémáján.
Utolsó napra az összecsomagoláson kívül már csak egy felszíni túra maradt. Miután jól elszórakoztattuk magunkat az autóknak a sáros úton át való kijuttatásával (egész hétvégén remek esős idő volt) részben autóval, részben gyalog elindultunk a (gyalog) szomszédos völgybe kirándulni.  Mi, akik gyalog mentünk, a völgy kb. 1/3-nál értünk be, és már kifelé jövet találkoztunk a többiekkel, akik addigra értek oda kocsival (és jó nagy kerülővel). Innen már csak a hazaút maradt, Nagyváradon megszakítva, mert néhány helyi barlangászt, akik befértek az autókba hálából hazavittünk.
Az elmondottakat segítendő itt van egy térképvázlat a barlangok környékéről.

Szekér>

 
Majd egy évvel ezelőtt kaptunk egy meghívást, hogy látogassunk el Erdélybe, a Micula-barlangot megnézni. A barlangot megközelíteni nem nehéz. Mintha Pádisra menne az ember, miután a megszokott útvonalon elhagyja Belényest már több helyen lehet a Medve barlanghoz (Peştera Ursilor) vezető utat mutató táblákkal találkozni. Ha ezt az utat követjük, akkor Chiscau kőzséget elhagyva egy völgyben haladva érjük el a táborozásra alkalmas helyet. Két falu között (Chiscau és Julesti) nagyjából félúton, a völgyben folyó patak jobb partján levő füves tisztáson lehet tábort verni. Amikor mi megérkeztünk, a nagyváradi barlangászok már ott táboroztak (már több hete!) köztük Pivóval aki az egész túráért felelős volt. Szép tavaszi hosszú hétvége volt, jó sok esővel nekünk meg volt három napunk a környék barlangjaira. Esti érkezés révén túl sokat már nem tettünk, sátrat vertünk, lefeküdtünk. Másnap reggel volt a napja, hogy túrázzunk a Micula-barlangban. A helyiek elbeszélése szerint egy nehéz, technikás kötélhíd rendszer van a barlang bejárati meanderébe beépítve, mi ehhez hozzákészülve, slósszal a kezünkben elcsörömpöltünk a barlangbejáratig. A barlang egyik érdekessége itt már rögtön láthatóvá válik. A Mikula barlang ugyanis egy karsztforrás, aminek vízhozama akkora, és olyan tiszta (NO agyag), hogy a kiömlő vízre egy pisztrángneveldét telepítettek. Tehát behatoltunk a sötét lukba (besétáltunk egy elég keskeny hasadékon), majd néhány méter után felmásztunk úgy 5-6 métert és rövid, elég kényelmes kis kötélhidakon (no meg a falon) közlekedve bemásztunk vagy 100 métert. Itt egy szűkület előtt már levehettük a slószt, amire a továbbiakban már nem volt szükség. Itt egy kis lukon átbújva (a helyiek sietve megnyugtattak, hogy ez egy tágas, robbantott átjáró, az eredeti sokkal szűkebb) egy formailag teljesen más barlangba jutottunk. Egy aktív patakos barlang felső, csak részben aktív, elcseppkövesedett részében voltunk.  Csodálatosan szép, tágas termek során át haladva igazi látványosságok kerültek a szemünk elé. A termek többségében tó van, amit vagy el lehet kerülni, vagy nem. A túra ezen szakaszának kedvence az a rész volt, ahol az egyik tó felett egy mésztufagát peremén egyensúlyozva kellett 5-6- métert megtenni. Az a veszély nem fenyegetett, hogy megütjük magunkat, mindkét oldalon jó mély víz volt.  Később az egyik teremben felmásztunk néhány métert és bebújtunk egy kuszodába. Egy szűkületen átbújva (csodálatos heliktitekkel díszített hely) megint egy más barlangban voltunk. Először több tucat métert négykézlábaztunk egy homokozóban, majd visszaértünk a barlang aktív vizes részébe. Innen már nem sokat jutottunk tovább, mert miután megnéztük a továbbvezető járat kezdetét, valahogy senkinek sem támadt óhatatlan kedve belemenni. A nagyváradi barlangászok szerint kb. a barlang felénél voltunk, de a további út csak neoprén gúnyában járható. Itt ugyanis, miután felmásztunk egy bőséges mennyiségű vízzel öblített vízesésen, a továbbiakban, a lazacokhoz hasonlóan, jórészt árral szemben kellett volna haladnunk. Ez utóbbiról elég könnyen lemondva szépen kijöttünk a barlangból.
Másnap a környék egy másik nevezetességét néztük meg a Fagului-barlangot. Ez a barlang egy geológiai próbabontás eredményeképp került elő, természetes bejárata nincsen. A tábortól meglehetősem messze (a lusta pestieknek, az erdélyiek gyalog járnak) található barlanghoz kb. félútig lehet kocsival eljutni, utána egy oldalvölgyben kell kb. fél órát sétálni ameddig a barlangbejárathoz vezető meredély aljához nem jutunk. (Régebben idáig is el lehetett jönni autóval, de egy nagyobb áradás elmosta az utat, amit azóta sem pótoltak.) Itt egy meglehetősen pocsék, meredek völgyoldalban felkapaszkodva 5-10 perc alatt lehet elérni az egykori kutatótáróból kitermelt hatalmas kőzettörmelék kupacot. Ezen átmászva be lehet sétálni a geológusok által hajtott táróba. (a táró kb. félúton egy agyagtelért keresztez, itt vizes agyagdombon kell átmászni, ez a túra óta teljesen be is omlott, a barlang pillanatnyilag le van zárva). A táróból egyenesen egy magas, tágas, cseppkövekkel gazdagon díszített folyosóba jutunk. A barlang tulajdonképpen hatalmas termek sorozata, amit tágas folyosók kötnek össze. A túra során semmi érdemleges nehézség nem merül fel, egy helyre, egy kb. 3 méteres lemászás és az azt követő 10-12 m hosszú cseppköves meredek lejtő, érdemes kapaszkodókötelet betenni, ezért a túra időtartamát főleg a bámészkodás időtartama határozza meg. Néznivaló akad elég, hatalmas cseppkövek között lehet fel- és lemászni, eldugott és kevésbé eldugott helyeken gyönyörű heliktiteket és átoldódott képződményeket lehet látni. A barlangot sajnos rendszeresen fosztogatják a helyi lakosok, akik eladásra viszik az innen "kitermelt" képződményeket. Emiatt is fontos az a kutatás, ami arra irányul, hogy egy a barlang felett levő zsombolyt rályukasszanak a barlangra, és akkor az eredeti bejáratot végleg le lehetne zárni. Mint már írtam, ez részben már meg is történt, de így most a barlangászok sem tudnak lejutni. Túránk befejezéseképp este meglátogattuk Chiscau falu éttermét, ahol a helyben tenyésztett pisztráng és jó román sör mellett merenghettünk az élet a világmindenség meg minden problémáján.
Utolsó napra az összecsomagoláson kívül már csak egy felszíni túra maradt. Miután jól elszórakoztattuk magunkat az autóknak a sáros úton át való kijuttatásával (egész hétvégén remek esős idő volt) részben autóval, részben gyalog elindultunk a (gyalog) szomszédos völgybe kirándulni.  Mi, akik gyalog mentünk, a völgy kb. 1/3-nál értünk be, és már kifelé jövet találkoztunk a többiekkel, akik addigra értek oda kocsival (és jó nagy kerülővel). Innen már csak a hazaút maradt, Nagyváradon megszakítva, mert néhány helyi barlangászt, akik befértek az autókba hálából hazavittünk.
Az elmondottakat segítendő itt van egy térképvázlat a barlangok környékéről.

Szekér