PSM átmenő túra

(Franciaország, Pireneusok)

X=348,72; Y=78,31; Z=1882 m ( magassági koordináta)

Hosszúság: 7.700 m

Lejtés: -828 m a Verna járat felé; - 909 m a Verna aljáig

Rövid leírás: Nehéz mászás, tartam 12 - 15 óra

Felszerelés: 430 m kötél, 1 vagy 2 csónak, vízhatlan öltözék

A három leírt közül ez a legrövidebb út, de a járatok a legérdekesebbek a PSM területén. A másik két leírás(útvonal) hosszabb és további nehézségei vannak.

A Těte Sauvage megközelítése

(15 perc a gyalogösvény végétől, 45 perc PSM síállomástól. A PSM síállomástól a Pescamou horpadást érjük el, követve az addig kanyargó ösvényt, amely szemben van a " Le Relais " vendéglővel és utána az Arlas-csúcs alatt halad el. 100 m-rel az ösvény vége előtt(fogadó) baloldalt kell keresni az Anie-csúcs piros jelzését. Ezen kell haladni egy füves domborulaton (párkányon) és mielőtt a lejtőnek vége keressük balról a TV állomás alatt egy sziklabarázda szélén a Soum Couy kék jelzését. Ezt kell követni kb. 150 m-en egy kis hajlatig. A jelölt út balra mutat. Kövessük jobbra a mezőn egy hasadékot. A végétől néhány méterre húzódik egy nagy sziklapárkány, amely több kilométeren nyúlik el: ez az Arles. A Těte Sauvage a sziklapárkány alsó részén van, amelyről egy 3 m magas fa-kürtő emelkedik ki, lehetővé téve a téli tájékozódást. Egyszerűbben; induljunk a pic d'Anie irányába! Bejárata kocsival is megközelíthető murvás úton, a sípályán és a dózerúton, de az utolsó 500 m-t érdemes inkább gyalog megtenni. A bejárat egy 32 m magas fa-kürtőről lehet megismerni. A Verna-terembe a bejáratot a Saint Engrâce felől érhetjük el.

A Těte Sauvage

Kiterjedése: 600 m a Cosyns-teremig. Eső esetén a Těte Sauvage kürtői vízgyűjtőként viselkednek és a nehézségek itt jelentősek lehetnek. Szép időben a kürtők szárazak. Ezek a kürtők 180 m-ig állandó hágcsókkal (csőlétrákkal) vannak beszerelve. Ugyanakkor ajánlott ezeket kötéllel kiegészíteni.

A Těte Sauvage aknái a Cosyns-teremig

A bejárattól egy rövid meander nyílik egy kis akna folytatásba és párkányra 55 m-ig. Itt a Tortue-akna (Teknős) terén mászunk be az első meanderbe, 40 m hosszan (1. M). A meander 10 m szakaszon szűkebb részbe torkollik, mely hirtelen a P 46-ba jut. Figyelem, ez nem gyanítható! Az akna lábánál (-117 m) a járat méretei megnőnek. Két kisebb letörés omladékkal van feltöltve, amely alatt a Damocles (25 m) akna található. Ez után az akna után három letörés, R 5, R 2, és R 7 vezet a -180 m-ig a fix hágcsók végéig. Innen két akna, P 32 és P 17 okozhat problémát kedvezőtlen esetben (víz nélküli idő javasolt). Így érkezünk el -220 m-re, a 2. letörésre, amely 30 m hosszú és egy P 10 ill. R 3 szakasz vágja el. Az R 3 utáni szűkület és a P 21 szakasz rossz időben nagyon csorgó-vizes. A 3. meander, mely rövidebb és szélesebb következik és -217 m-en egy P 92 akna tetejébe ütközik, mely valójában egy kis függőleges szakasz folytatása, nem több, mint 25 m-en. A P 92 alján kövessünk egy kis patakot, amely csakhamar eltűnik balra egy könyök mögött egy 30 cm magas vizes átbújóban, ez a Respirátor. Vizes időben szifonként lezárhat! /Lehúzásos technika?!?/.Hossza mindössze 0,5 - 1 m, szükség esetén átkúszható. E miatt a kis vizes szakasz miatt kénytelenek vagyunk már itt felvenni a gumiruhánkat, nem érdemes vizesen túrázni. Egy negyedik meander 60 m hosszan vezet egy P 8 aknához, ahol tisztán lehet hallani a Bassaburko folyó zaját, amely a Cosyns-terem mélyén folyik. A P 3 teteje veszélyes, itt éri el a palás kőzet szintjét. Elhagyva ezt az aknát, amely szintén erősen csurgó-vizes rossz időben, érjük el a Cosyns-termet egy félmagas balkonról. Közvetlen le lehet menni a terembe egy R 6 szakaszon, vagy egy hasadékon át, amely eléri a patakot és felmehetünk a terembe egy nagy tömb felé. Az út folytatása a nagy tömb mögött van (-384m). Túraidő: 1 óra 30 perc, ha az aknák be vannak szerelve, 3-4 óra, ha magunknak kell a szerelést végezni.

A Cosyns-teremből a Grand-kanyon felé (L = 900 m)

A legpraktikusabb útikönyv a Cosyns-terem nagy tömbje mögül indít. Mintegy 20 méteren igénybe veszünk egy kövületes galériát, amely távolabb nagy mélységbe (medencébe) torkollik. E pontról egy 4-5 m-es könnyű emelkedő vezet egy felső galériába, mely a medencével érintkezik. Itt könnyű átkelni a vízen és egy rövid emelkedő galériába érünk, amely 7 m-es letörésben végződik, és amelyen át kell haladni. 30 m-re egy újabb galéria és egy 6 m-es letörés (R 6) melyen le kell ereszkedni (a kötél nélkülönözhetetlen), az után átkelünk, hogy elérjünk egy utolsó 8 m-es leszakadást (kötél!), amely a folyóhoz vezet. Ezt követjük 150 m-en, amíg a nem ereszkedik. Keresünk itt egy nyílást (ablakot), amely a Pierette-terembe vezet, ahol egy másik patak folyik: a Max Couderc mellékág. Átmegyünk a termen és szemben a felső nyílással egy kaotikus kis galériában haladunk, amely 50 m-rel távolabb egy felfelé haladó kürtőben végződik. A folytatáshoz az átjáró a jobboldali tömb mögött van, 15 m-rel a kürtő előtt. Egy alacsony átjáró után találjuk a folyót, amely 150 m-en halad elkerülve a kanyarokat, vagy a kövületes folyosóban jobbra a medencéket. ez után jutunk a Monique-terembe (100 x 30 m), amelyen balra lehet átmenni. Itt a terem vége felé, amit az " itt tartózkodás " csúnya nyoma jelez (hiába tisztították többször a termet) kell megállni, hogy felvegyük a pontoniereket. Azután ezt nem vesszük le a Szelek alagútjáig. A terem vége egy 6 m-es leszálló hasadék (kötél), amely közvetlenül egy 20 m-es medencébe torkollik, amelyben balra kell átkelni, helyenként sík vízen. Néhány méterrel a mélyedés után kezdődik a Susse-terem (280 x 50 m). Először egy nagy omladékon mászunk, hogy elérjük a terem felső pontját. Innen indulva a terem jobboldali része felé megyünk az omladék nagy tömbjének az élé, a jelzés az (úton?). A terem Közepe felé jelölt útmutató süpped az omladékba. Ne kövessük. A Pouret - Rio Larumbe (a másik bejárat M 31) járat variánsáról van szó. Mindig maradjunk a " csúcs-élen ", de csakhamar balról kezdődik egy hirtelen ereszkedő. Elhagyva néhány kisebb peremet és omladékot, amelyen kevéssé stabilan, megtaláljuk az aktív járatot, amit a terem bejáratánál elvesztettünk. Hozama megnégyszereződött a Těte Sauvage óta. Itt kezdődik a Grand Canyon.

A Grand Kanyontól a Szelek-alagútjáig (2. 600 m)

Az átkelés legszebb szakasza. Alacsony vízálláskor problémamentes, de kétes az esőzések (hóolvadások) idején. A galéria 1-10 m széles és gyakran nagyon magas. A folyó csaknem mindig jelen van. Gyakoriak a víz alá merülések, de a nagyon mély teknők (vasques) egészen elkerülhetők, kivéve a Vent járatot.

A Grand Kanyon

A kanyon első szakaszában a folyó néhány zúgó után homok és kavicságyon fut. Keskeny gyalogösvény gyakran teszi lehetővé a merülések elkerülését (vagyis a felesleges hőveszteséget). A haladást a nagy blokk négy gátja szeli át. Az átjárás itt fél magasságban van és az útmutató elég nyilvánvaló. A két utolsó gát a legfontosabb. Kevéssel a 4. gát után, 1.200 m-re a Susse-teremtől, a sziklafalak összeszűkülnek, és a haladás csak 0,76-1.2 m mély vízben történik, ha alacsony a vízállás. Áradás esetén ez a legveszélyesebb szakasz. A Víz itt több méterre emelkedhet és a folyása heves lesz. A vizes szakasz végét 300 méteren a galéria kiszélesedése és a kavics-part megjelenése jelzi. Röviddel e szakasz után a sziklafalak még egyszer összeszűkülnek, a boltozat alacsonyabb lesz, ha követjük a folyót, de jól használható egy felső galéria és könnyen elkerülhető egy 6 m-es könnyű lépcsővel. Így jutunk a Marmites-galériába (Fazék)

A Marmites-galéria - A Grand Corniche (Párkány) (eltévedős szakasz!)

A galéria kövületes, jóllehet sok vízzel telt " fazék " szabdalja. Közepe felé 5 m-es érdekes mászás után lehet lecsúszni, (a mászás alulról megkerülhető; egy fémhágcsón kell felmászni) újra átszelve egy kissé balra előre egy kis vízfolyást.(A köteleken felfelé kell menni). A párkányt gyakran lehet kötéllel felszerelve találni, de ennek a biztonsága nem garantált (elhagyott szerelés!). A Marmite-galéria vége felé egy kis vízfolyás követhető mintegy 20 méteren, ami jellege hirtelen megváltozik és bejutunk egy emelkedő, omladékos galériába. Kövessük ezt 20 m-en át és menjünk fel jobbra egy 4 m-es párkányra, amely e galéria kiszélesedésébe torkollik (úgy, hogy hosszú vízi utat kell harántolni, amihez csónakot kell használni). Elhaladunk néhány nagy tömb mellett, hogy elérjünk a Grand Cornic régi bivakjához (szemétgyűjtő!). A 8 m hosszú, 80 cm széles párkány 20 m-en uralja a galéria mélyét, amit egy kissé távolabb érünk el, leereszkedve egy könnyű, 7-8 m magas sziklakiugrásnál.

A Hidalga shunt - Principe de Viana galéria (eltévedős szakasz!)

A galéria völgymenetben folytatódik, még mindig kövületes, magas, 2-4 m széles, balra tekintélyes kiszélesedéssel, néhány méteres magassággal. A Grand Corniche után mintegy 100 méterrel a galéria közepén egy blokk-halmaz jelöli az útirány új változását: meg kell mászni a bal oldali falat öt méteren, hogy a galéria szélesebb részében találjuk magunkat. Onnan mindig balra tartva eljutunk a sáros, oldalsó átjáróba, amin tovább haladunk, hogy eljussunk a Hidalga kürtő csúcsára (25 m). A Hidalga csúcsra a kijárat (feljutás) egy hosszú, sáros emelkedővel történik, látszólag folytatás nélkül jobbra tartva egy hasadékban, melyet könnyű mászni, amely egy helyen átíveli a kürtőt. A Hidalga csúcsától 25 m-ről láthatjuk a galériát, amit egy 5 m-es mászás után hagytunk el. A Hidalga csúcsa a bejárat egy újabb nagy galériához, a Principe de Viana-galériába. Előbb leereszkedünk egy meredek omladékos lejtőn, amely balról egy mélyebb átjáróban végződik. Itt csatlakozunk a Pierre folyóhoz és a haladás mélyedések sorozatán történik, amelyek közül az első 50 m hosszú, és helyenként a pontonierek magasságának a határán van (helyenként, ahol a legmélyebb haladjunk tovább a jobboldali sziklafalba kapaszkodva. Néhány méteren elveszítjük a lábunk alól a talajt.) A galéria végét egy kiszélesedés jelzi termet formálva, felemelkedve az omladékon. A másik oldalon lemászva a teremben elérjük a Vent járat (Szelek-alagútja) első vízteknőjét. Az alacsony plafonon át kapjuk el ezt a teknőt, néhány méter után, hogy jobbra egy kis konkrécionálódott (cseppkövesedett) galériába emelkedjünk, amely a Vent-járat második teknője felett van az Arlas folyóval összefolyva. Ez az 50 m mély és hosszú teknő gumicsónak használatát teszi szükségessé? Kis vízállás esetén csak mintegy 15 m-t kell úszni, habár egy kanyar is van benne és a sok "vezetőkötélben" fennakadhatunk. Mi (BEAC 96) csónak helyett gumimatracot vittünk, ennek ellenére ezt a kis szakaszt inkább beggel a hátunkon átúsztuk. A víz rettentő hideg, még a kéz is pillanatok alatt elfagy a kesztű ellenére is(BB)! Helyenként a boltozat alacsony, a levegő áramlása erős és ez az átjáró gyakran víznyelő az esőzése idején. Elhagyva a Szelek-alagútját elérjük La Pierre nagytermét. A csónak és a pontonier ezen túl feleslegesek.

A Szelek-alagútjától a Verna-teremig (l: 3.600 m)

Az útvonal legösszetettebb részét mutatjuk most be a Szelek-alagútjától a Lépineux-teremig. (lásd a Navarra szektor térképét). Sok expedíció itt tévedt el a tömbök hihetetlen káoszában és a barlangmentőknek többszőr kellett beavatkozniuk. Sokan vannak, akik néhány óra kutatás után megtalálják az útjukat. Ezért az ARSIP 1985 elejétől a szektor fix jelzését kezdte alkalmazni, kizárva minden más fantázia, vagy nem esztétikus jelölést, amit addig helyeztek el. A Szelek-alagútjától először kövessük a jobb oldali sziklafalat a lejtő irányában. A jelzések mutatják az utat, néhány, a blokkon keresztülvezető átjáró után elérjük egy nagy omladék lábát, amely jobbra mutat. Ezt mintegy 20 méter után megmásszuk, azután ferdén a kőtömbök között azt a járatot, amely a Navarre-teremhez vezet (220x50 m). A Navarre-teremben kezdünk erősen ereszkedni az omladékon tartva magunkat mintegy 20 méterre a baloldali sziklafaltól. 150 m után a terem alsó pontjához érünk, azután felfelé haladunk kb. 10 m-re maradva ugyanattól a faltól. 50 méterrel távolabb a fal mellett haladunk és egy másik összetett, nagyon kaotikus övezetet érünk el, ahol a tömbök között kell felmászni jobb felé (ne hagyjuk le a jelzést!). /Könnyű ezt mondani! (BB)/. Egyszer áthaladva ezen az átjárón egy 10 m-es padkához érünk, amit néhányszor létrával láttak el. Legjobb mászni a létra mellett! Itt vége van a teremnek és folytatjuk a felfelé haladást egy nagy galéria jobboldali részén (30 m széles). 100 m-rel az R 10 után a Lépineux-kűrtő alá érünk, az ugyanilyen nevű terem csúcsán. Egy meredek leszállás egy nagyon meredek finom omladékhoz vezet. Az omladék lábánál forduljunk balra egy hatalmas tömb mentén. Így elhaladunk az 50-es évek bivak maradványai előtt és láthatjuk a néhány felírt szót, amit N. Casteret írt M . Loubens emlékére, egy tömbre. Egy kissé lejjebb újabb blokkban végződik, amely uralja a E. Casteret termet. Ide érkeztünk leereszkedve egy újabb 10 m-es párkányról (a kötél hasznos!). Az E. Casteret teremben ereszkedjünk le az omladékon a bal oldali sziklafal hosszában ötven méteren haladva, azután ferdén haladjunk jobbra, csaknem ugyanazon a szinten maradva. 100 m-rel távolabb egy meredek lejtő vezet a terem alsó pontjához, aztán felmászunk a jobb oldali sziklafal felé, amit kevesebb, mint 50 m-t követünk egy balkonon lévő átjáróig, amely egy szűkület mutat, de rögvest a Loubens terembe jut. Az ARSIP jelölése (1985) itt véget ér. Innen nincs már több útirány probléma egészen a kijáratig. Átvágunk a Loubens termen tartva magunkat a bal oldali részben. Lefelé haladva a halmok, melyek csodálatosak voltak (amit a vandálok néhány éve feldúltak) kínálják az első vizet, a Szelek-alagútja óta. Közvetlenül utána egy nagy sík galériát találunk: a Metrót. A Metró 600 m hosszú, 150 m-en sík, aztán változatos, míg meg nem találjuk a folyót. Itt követjük a baloldali sziklafalat egy valódi ösvényen. A haladás problémamentesen követi a PSM folyóját. A Metró végét egy magas tömb gátja jelzi. Még mindig követve a baloldali sziklafalat kijutunk egy gáthoz, de a tömbök között egy lyukon át, e fal mentén lent egy újabb termet észlelünk. Ezt a nyílást gyakran látják el 10 m-es létrával (ne bízzunk benne!), de a megmászása viszonylag könnyű. Így behatolunk a Queffelec-terembe, amin 200 m-t haladva, mindig követve a baloldali falat. A terem vége felé elkerüljük a leereszkedést egy nyilvánvaló galéria felé, ehelyett felfelé haladunk, mindig balra egy kiugró felé, ahonnan indul egy felső kaotikus galéria. 50 m után a galéria balra hajlik. Keressünk egészen jobbra a tömbök között egy mély átjárót (h=2 m), amely az Adéle-terembe vezet. Folytassuk az utat követve a baloldali sziklafalat. 30 m-re látjuk a terem alját, ahol a folyó folyik. 50 m után egy kanyarodó átjáró (kötél!) vezet egy kis domb felé, amely kétfelé vágjuk a termet. Erről a dombról, meredek leszállással, mindig a bal oldali sziklafal mentén haladunk a folyóhoz, amit a terem alján érünk el. Itt egy aktív terembe jutunk, amely 10-15 m széles. A baloldalon leereszkedünk és 100 m után balra egy kis kövületes galériát érünk el. A légáramlat erős lesz és rövidesen egy medencéhez érünk az alacsonyplafonnál. Egy méterrel a víz fölött, egy kis kiugró lehetővé teszi, hogy megmártózás nélkül tovább haladjunk. Tíz méterrel távolabb bejutunk a 380 m hosszú Chevalier (Lovag) terembe. Megmászunk egy kis omladék gátat, amely alatt eltűnik a folyó. A teremnek van egy jellegzetesen V alakú szekciója. Leszállunk a V bal oldalán, 120 méteren, aztán átkelünk a folyón, hogy jobbról egy tágas lyukat találjunk. A lyukból újabb ösvény vezet egy kis kiszögelléshez, hogy leereszkedjünk. A kiszögellés alatt egy omladék visszahozza a folyót. Jobbra egy balkon elkerül egy nagy vízesést. A Verna-terem nincs távolabb, mint 200 m és elérhetjük vagy követve a folyót, vagy jobbról a töm bök közötti átjáróban. Esdő esetén ezt az átjárót ajánljuk. A két útmutató, a Verna csúcsa alatt egyesülve jut a mennyezetpárkány ösvényére, ami egy mesterséges járathoz vezet. Erről a helyről 100 m-ről látjuk a 250 m átmérőjű terem alját. A folyó több vízeséssel bukik alá 80 m-ről. Hogy eljussunk a terem aljára, használjuk a 2. sz. útvonal térképet (PSM völgymenet) és az 1. sz. leírást (Verna - Vent járat), hogy elérjük a Saint-Engrâce falut, elindulva a Verna járattól ( még 3/4

Těte Sauvage
Hely Ereszkedés - mászás hossza Kötéligény Rövid leírás 
1.Bejárat Meander M, P 16 25 m ? Esőben a Těte Sauvage aknái vízgyűjtőnként viselkednek! 
2. Tortue-akna, I. Meander 40 m P 45 50 m ? Az akna közepén M 40 m vége szűk 
3. Akna P 46 50 m? Alja -125 m, két kis letörés alatt 
4. Damoklész-akna P 25 30 m ? - 
5. Hármas-letörés R 4, R 6 (R 5, R 2, R 7) ? -180 m a létrával beszerelt szakasz vége 
6. Akna P 32 36 m 2 Nitt Árvízveszély! 
7. Akna P 20 (17) 20 m 2 Nitt + Árvízveszély! 
8. II. Meander (30 m) P 10, R 3 12 m, 4 m 2 Nitt + -220 m, végén szűkület (óvatosan a beszállással!) 
9. Akna III. Meander P 21 1 Nitt + Árvízveszély! végén rövid, széles M - 217 m 
10. Nagy-akna P 92 5 Nitt + 25 m-nél kisebb aknák 
11. Respirado (Szűrő) - - Akna alján patak mentén alacsony (kúszós) gyakran szifonos-, félszifonos járat! (HA már lehúztuk a kötelet...) 
12. IV. Meander 60 m-es P 8 - Párkányra 
13. Utolsó letörés R 6 - - 384 m Salle Cosyn 
Az aknarendszer gyakran lehúzáshoz beszerelve, de ez nem biztos. A felső szakaszon a létrák veszélyesek és a kötél minduttal elakad, a kikötések gyakran egy nittből.

Bejárata kocsival is megközelíthető murvás úton a sípályán és a dózerúton, de az utolsó 500 m-t érdemes inkább gyalog megtenni. A bejárat egy 32 m magas fa-kürtőről lehet megismerni. Az átmenő szakasz letörései kötéllel beszerelve. Elég jól követhetők a jelzések, de a térkép és a leírás nélkülönözhetetlen. Eltévedésre jó hely a Vento előtti tó és a Vento utáni szakasz a Navarra-terem. A Vento nagy részében a víz mellig ér és csak 15 m-es távot kell úszni. Vigyázz a sok otthagyott húzókötélbe könnyen bele lehet gabalyodni! A víz a kéznek is igen hideg. A további út a táróig még igen hosszú.

vissza